Mi az igazság koronavírusügyben?

A járványhelyzet súlyosbodásával párhuzamosan egyre több pletyka, hiedelem kering az emberek között az új koronavírusról, a PCR-tesztről, a kórházi kezelésről, az egészségügyi személyzet „lefizetéséről”. Összegyűjtöttünk egy csokrot ezekből, és a székelyudvarhelyi kórház igazgatója, Lukács Antal vállalta, hogy a pontos, szakmai tájékoztatás céljából, a szakorvosokkal konzultálva választ ad a közszájon forgó véleményekre.

– Nem is igaz, amit mondanak a COVID–19-ről, hazugság az egész, miért nem engedik be a sajtót, miért nem mutatják meg, hogy tényleg annyi beteg van?

– A közölt betegszám a napi reális értékeket tükrözi. A közelmúltig nem fogalmazódott meg a sajtó részéről konkrét kérés azzal kapcsolatban, hogy szeretnék „saját szemükkel látni”, illetve megmutatni a kórházon belüli tevékenységet, és járványhelyzetben nem szokványos, hogy bárki szabadon járkáljon a fertőző betegek között, egyrészt saját biztonsága érdekében, másrészt a betegség terjedésének megfékezése miatt. Mivel azonban nemrég felmerült (mind a városvezetés, mind a kórház, illetve a sajtó részéről), hogy hasznos lenne bemutatni a lakosságnak, mi is történik a kórházban, erre szervezett módon, a megfelelő biztonsági intézkedések és etikai elvek betartásával nemsokára sor kerül.

– Nem hal meg senki más betegségben, csak COVID-ban, vagy aki meghal, annak is azt írják be, hogy fertőzött volt.

– A járvány kezdetétől törvény szerint az igazoltan COVID-fertőzött elhunytaknak kötelező volt ezt a betegséget feltüntetni első diagnózisként, utána következhettek a többi betegségei, függetlenül attól, hogy mi volt a halál oka. Nemrég országszinten megváltozott a szabály. Jelenleg, ha más nyilvánvaló halálok van egy COVID-fertőzöttnél, akkor az lesz a fő diagnózis, a többieknél marad a COVID-fertőzés. Ezt törvény szabályozza, nem az orvos dönti el, hogy mit szeretne beírni.

– Sokan azért halnak meg, mert a kórházak üresek, és egyéb betegségekkel nem is foglalkoznak, sokszor egy napig sem néznek rá a sürgősségire bevitt betegekre.

– A kórházak (legalábbis Hargita megyében) nem üresek, sőt lassan már üres hely is alig van bennük. A székelyudvarhelyi intézmény – mint kinevezett CO­VID–19 háttérkórház – nagyrészt koronavírusos eseteket lát el (az utóbbi hetekben átlag 130-150 beteget), ezenkívül csak az életveszélyes sürgősségeket, ameddig az állapotuk stabilizálódik. Ahhoz, hogy a megfelelő járványügyi szabályokat betarthassuk és elkerüljük a személyzet, illetve a még nem igazoltan vírusos betegek megfertőzését, olyan betegkörforgást kellett kialakítanunk, amely jelentősen lecsökkentette a felhasználható ágyak számát. Ilyen körülmények között a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházra hárul a többi súlyos beteg ellátása, emiatt ott is gondok akadnak a helyekkel.
A sürgősségen (pont a belső fertőzések elkerülésének érdekében) megnőtt ugyan a várakozási idő, hiszen egy időben kevesebb beteg tartózkodhat ugyanakkora helyen, de mindenkit ellátnak. Ez természetesen nem érkezési sorrendben történik, hanem az életveszélyes sürgősségeket részesítik előnyben, így előfordul, hogy az enyhébb eseteknek többet kell várakozniuk, még akkor is, ha ők maguk súlyosabbnak gondolják az állapotukat. A prioritás megállapítása a sürgősségi orvos feladata annak érdekében, hogy minél több életet menthessen meg. Az pedig, hogy egy napig sem néznének rá a betegre, egyáltalán nem igaz, hiszen a sürgősségen néhány óránál tovább nem maradhat a beteg, és ez alatt az idő alatt megvizsgálja orvos, és elkészülnek a szükséges labor- vagy képalkotó vizsgálatok.

– Nem is lehet bizonyítani, hogy COVID-ban halt meg valaki, mert a járvány kitörése óta nincs boncolás.

– A COVID–19 diagnózist a PCR-teszt alapján állítjuk fel, ehhez nem szükséges a boncolás. Mindenesetre függetlenül attól, hogy a COVID okozta-e a halált vagy egyéb, fontos kihangsúlyozni, hogy a koronavírus-fertőzés súlyosbítja a többi meglévő betegségeket és fordítva, így a legtöbb esetben ezek együtt vezetnek az elhalálozáshoz.

– Azért olyan magas Udvarhelyen a fertőzöttek aránya, mert máshonnan is idehozzák a betegeket, és ide is számítják őket.

– A települések statisztikai adatai az adott település lakóinak fertőzöttségi arányát tükrözik. Tehát ha például egy csíkszeredai beteget Udvarhelyre szállítanak kezelés céljából, az a beteg attól még saját városának a statisztikáját „gazdagítja”.

– Azért van annyi beteg, mert az orvosok pénzt kapnak a koronavírusos betegek után.

– Az egészségügyi alkalmazottak bérezését, illetve a szakmai és veszélyességi pótlékokat a 2017/153-as törvény szabályozza (koronavírus előtt, közben és után is). A 2020. március 15.–május 14. közötti sürgősségi állapot idejére a kormány megszavazta azt a bizonyos havi 500 euró értékű „stimulenst”, amit 2 hónapon keresztül kaptak az egészségügyi személyzet azon tagjai, akik ebben a periódusban igazoltan koronavírusos páciensekkel foglalkoztak. Ezenkívül a 2020/56-os törvény értelmében júniustól a COVID–19-betegeket kezelő személyzetnek részesülnie kellett volna egy 5–30% közötti veszélyességi pótlékban, a betegek között töltött idő és az esetek súlyosságának függvényében. Erre azonban a szaktárca nem tudott költségvetési keretet biztosítani a mai napig sem. Tehát ezt a pótlékot a személyzet sajnos mindeddig nem kapta meg.

– Nem lehet bízni a PCR-teszt eredményében, olyanokat is pozitívnak hoz ki, akik ki sem mozdultak a házból.

– A járvány kezdetétől és jelenleg is a PCR-teszt az egyetlen, világviszonylatban elismert módszer a fertőzés kimutatására. Természetesen, mint minden egyéb vizsgálatnál, nagyon ritkán előfordulhatnak hamisan pozitív vagy negatív eredmények, de ezek száma elenyésző. Azon személyek is, akik úgy gondolják, hogy ki sem mozdultak a házból és nem fertőződhettek meg, kapcsolatba kerülhettek olyan tárgyakkal, amelyeket például egy tünetmentes fertőzött személy összetapogatott (például, ha valaki vásárolt nekik).

– Minden COVID-os betegnek nyugtatót is adnak a kórházban, amiből akár baj is lehet.

– A kórházi kezeléseket, így a nyugtatók adását is protokollok szabályozzák, a kezelőorvos minden esetnél egyénileg mérlegeli a szükséges gyógyszereket. Amikor szükség van rá, természetesen kapnak nyugtatót a betegek (akár COVID-os, akár nem), de ez nem általános jelenség, és tulajdonképpen semmi köze a fertőzöttségi státushoz.

– Olyan kezelésben részesítik az embereket a kórházban, hogy mire kijönnek, cukorbetegek lesznek.

– A középsúlyos és súlyos COVID–19 kezelésének egyik alappillére a szteroid gyulladáscsökkentők használata. Ezek alkalmazása sok esetben megelőzi azt, hogy a betegség visszafordíthatatlanul súlyos stádiumba kerüljön, illetve jelentősen javítja a betegek légzését is. Ezen gyógyszerek egyik gyakori mellékhatása a vércukorszint megemelkedése, legtöbbször csak a kezelés időtartamára. Ilyenkor a betegek átmenetileg inzulint kapnak, hogy a vércukorszintjük normalizálódjon, hiszen a szteroid­kezelés haszna még így is sokkal nagyobb, mint a mellékhatásai. Legtöbb esetben, amint a kezelés abbamarad, a vércukorszint néhány napon belül helyreáll. Néha azonban tartósan cukorbetegség alakul ki, amit kezelni kell, ez az úgynevezett „szteroid indukálta diabétesz”. Ez általában olyan betegeknél fordul elő, akik egyébként is hajlamosak a cukorbetegségre (családi hajlam, elhízás stb.), és valószínűleg valamikor az életük folyamán kialakult volna a cukorbetegség, a szte­roid­kezelés csak siettette azt. Ha viszont nem kaptak volna szteroidot, akár bele is halhattak volna a COVID-ba.

– Olyan erős antibiotikumos kezelést adnak, hogy az immunrendszer összeomlik, és azért lesz baj. A kórházba való beutaláskor nem is volt olyan rosszul, mint 3-4 nap múlva.

– A kezelés másik alappilére, amikor feltételezhető, hogy bakteriális felülfertőződés történt (és ez nagyon gyakori), az antibiotikum. A COVID–19 kezelésére jóváhagyott antibiotikumoknál fontos, hogy minél többféle baktériumra hatással legyenek és ezeket lehetőleg elpusztítsák. A betegek minden esetben tájékoztatva vannak a kezelésről, beutaláskor aláírják a beleegyező nyilatkozatot, amennyiben ezt nem teszik, nem kaphatják meg a kezelést. Ha a beteg olyan súlyos állapotban van, hogy nem lehet őt tájékoztatni a kezelésről, illetve a beleegyezését kérni, a kezelőorvos dönti el, hogy mi az, ami megmentheti az életét.
Annak, hogy egyes betegek néhány nappal a beutalásuk után rosszabbul lesznek, semmi köze az antibiotikum-kezeléshez. Ez a betegség egyik jellemzője, a szervezetnek a gyulladásra adott fokozott válasza, ami általában a tünetek megjelenése után több nappal alakul ki. Súlyosabb esetben ilyenkor beszélünk a sokat emlegetett „citokin-viharról”, amit nagyon nehéz gyógyszeresen is kontrollálni.

– Vigyázat, aki lélegeztetőgépre kerül, az nagy valószínűséggel nem éli túl!

– Ezt sem lehet így általánosan kijelenteni. Tény viszont, hogy az intenzív terápiát igénylő betegek túlélési aránya világszinten 50% körül mozog, a gépi lélegeztetésre szoruló betegeké még ennél is kisebb. Viszont ezek a betegek lélegeztetés nélkül biztosan meghalnának, így pedig van esélyük a túlélésre.

Kapcsolódó cikkek:

14,241RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb

Decemberi első műsorunk igazi meglepetés finomságokkal készült: készítsünk gom…

Decemberi első műsorunk igazi meglepetés finomságokkal készült: készítsünk gombóc levest jó sok tormával, töltsünk kolbászt újszékelyi módra. Ha kíváncsi rá, hogy mi a lecsi-pecsi,...