Merítsünk a vértanúk példájából

Október 6-i megemlékezések

59

Megyeszerte több településen megemlékeztek szombaton, október 6-án az 1849-ben ezen a napon kivégzett 13 aradi vértanúra, valamint a Budapesten kivégzett Batthyány Lajosra, Magyarország első miniszterelnökére.

Főhajtás Udvarhelyen. Álljunk ki az igazunkért Fotó: Nagyálmos Ildikó

Székelyudarhelyen, Gyer­gyó­szent­miklóson és Csíkszeredában is megemlékeztek. Összeállításunkban csak az önkormányzati rendezvényekre térünk ki.
Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezić Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly 169 évvel ezelőtt vált történelmünk örök emlékű vértanújává, ugyanezen a napon pedig Budapesten kivégezték az első magyar kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajost is.

Évről évre újraértelmezni a megemlékezést
A gyulai múzeumtól kölcsönzött fény- és hangtechnikával ellátott alkalmi kiállítással emlékeztek Székelyudvarhelyen, a Patkóban a 169 éve mártírhalált halt honvédtisztekre, az aradi tizenháromra.
Az Oroszhegyi Fúvószenekar forradalmi dalokkal fogadta szombat délután az emlékezni érkezőket. A magyar himnusz eléneklése után Gálfi Árpád polgármester szólt az egybegyűltekhez. Beszédében kiemelte, ennyi év távlatából sem szépíthetjük azt, ami nem szépíthető: a 13 tábornok és ezredes, valamint Batthyány Lajos miniszterelnök kivégzése közönséges politikai gyilkosság, barbár vérbosszú volt.
– Ma más a szereposztás, más időket élünk, de joggal állíthatjuk, hogy ma is vannak erők, hatalmasságok, akik nem akarják tudomásul venni, hogy a magyar ember nem akar más szolgája lenni. A mai fogyasztói társadalmak korában sokakban joggal vetődik fel a kérdés, hogy érdemes-e kiállni igazságunkért, szabadságunkért, érdemes-e vállalni a harcot a nagyobbal, gátlástalanabbal szemben. Tapasztaljuk, hogy a módszerek hogyan finomodtak az elmúlt évszázadban, de a lényeg ugyanaz maradt. Meggyőződésem, hogy nem az a helyes kérdés, hogy érdemes-e kiállni az igazságért, szabadságért, hanem az, hogy érdemes-e élni, ha ezt nem tesszük. A mi kis közösségünk addig létezhet csupán, addig lehet magyar, amíg nem hagyja magát – fogalmazott Gálfi Árpád, hangsúlyozva, hogy bár nem élünk olyan időket, hogy kivégzőosztag elé állítsanak bennünket a szabadságharcba vetett hitünkért, de a hatalmon lévők ma is megkérdőjelezik kisebbségi jogainkat és sokszor megpróbálják ellehetetleníteni, hogy szabadon megéljük nemzeti identitásunkat. Ha szembenézünk a tunyasággal, összefogunk, cselekvő székelyekké, magyarokká válunk, akkor a szülőföldünkön is tartalmas életet tudunk élni – mondta az elöljáró.
A polgármesteri hivatal immár második éve a Haáz Rezső Múzeum vezetőségét kérte fel, hogy járuljon hozzá az eseményhez, ötletekkel emelje a rendezvény színvonalát. Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója beszédében kifejtette, október 6-át érdemes minden évben újraértelmezni, ezért idén a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközponttól kölcsönöztek egy fény- és hangtechnikával ellátott másfél perces installációt, amelyet a református iskola boltíves kapualjában lehet a napokban megtekinteni. Ugyanakkor az iskola falán megtekinthető Berze Imre szobrászművész alkotása is.
A megemlékezésen Dévai Nagy Kamilla előadóművész hazafias dalokat énekelt, a székely himnusszal zárták az eseményt.

Váljunk hozzájuk hasonlókká
Gyergyószentmiklóson is megemlékezést szerveztek szombaton az aradi vértanúk tiszteletére. Az előző évekhez hasonlóan idén is a római katolikus temetőbe várták az emlékezőket. Gyer­gyó­szentmiklós önkormányzata és a művelődési központ szervezésében történelmi visszatekintéssel, koszorúzással, rövid kulturális műsorral tisztelegtek a 169 éve Aradon kivégzett tizenhárom honvédtiszt emléke előtt.
Nagy Zoltán polgármester be­szé­dében elmondta: a 13 aradi vértanú életében mindent megtett, amit tehetett, szívük minden dobbanásával népüket szolgálták.
– Haláluk örök érvényű pecsét, tetteik életpélda a becsülettel végzett munkára, a kimondott szó hitelére, az ígéret megtartására, a feladat felelősségteljes vállalására és elvégzésére, a család és a haza szeretetére – fogalmazott a városvezető. Arra kérte a jelenlévőket, hogy példaként tekintsenek e férfiak életére, akik a halálra készülve emelt fővel adtak számot. – Vegyünk példát és szítsuk fel szívünkben a család, a haza, a szülőföld szeretetének és érte való tettrekészségnek tüzét, adja Isten, hogy tetteinkben, hozzáállásunkban váljunk hasonlóvá azokhoz, akikre ma emlékezünk – mondta Nagy Zoltán.
A beszédek után a katolikus, református és az unitárius egyházfők adták áldásukat a megemlékezésre, illetve szavalatok, kórusművek hangzottak el. Világi és egyházi elöljárók, politikusok, intézményvezetők helyezték el a kegyelet koszorúit.

Csíkszeredában csendben emlékeztek
Csíkszeredában viszonylag kevesen gyűltek össze a Mikó-vár előtti téren, ahol a vértanúk kiállított képmásai előtt gyertyát gyújthattak a megemlékezők.
Az ünnepi szónok Sebestyén Ottó zsögödi plébános volt, aki kifejtette: a vértanúk példája ne csak a történelemkönyvekbe legyen beírva, hanem a szívünkbe is.

HN-összefoglaló

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.