Mély hallgatásba burkolózott a szaktárca

Ketyeg a magánegészségügyi ellátás „társfinanszírozásának” az órája

283

Lapunk május 2-i számában már beszámoltunk ama 2019/27-es sürgősségi kormányrendeletről, melynek értelmében újólag kiegészült az egészségügyi reformra vonatkozó törvény, s amely révén szabályozni kívánják a „társfinanszírozást” azon orvosi szolgáltatások esetében, amelyeket a privát klinikák kínálnak fel, illetve vesznek/vehetnek igénybe a páciensek. Azóta nemigen hallottunk a sürgősségi kormányrendelet előírásai gyakorlatba ültetésére való előkészületekről, márpedig kellett volna hallanunk…

Térjünk vissza a lényegre: az egészségügyi reformra vonatkozó 2006/95-ös törvény kiegészítése révén szabályoznák ama tényt, hogy azon biztosított személyek, akik a privát klinikák által felkínált orvosi szolgáltatásokat veszik igénybe, csak az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (CNAS) által elszámolt díjszabás és az adott szolgáltató által alkalmazott díjszabás közti differenciát fizessék ki. Jogszabály írja elő azt is, hogy a páciensek előzetesen korrekt módon informálódhassanak az orvosi szolgáltatások költségeiről, külön feltüntetve az állam által fedezett összegeket, valamint a saját alapjukból fizetendőeket. A kormányfő az április 24-i kormányülésen az elfogadott jogszabály kapcsán többek között azt hangoztatta: „biztosítjuk azon páciensek jogosultságait, akik a magánklinikák által felkínált szolgáltatásokat választják”. Talán nem ártott volna körültekintőbben és pontosabban fogalmaznia, mert az a „választás” igen sok esetben (talán az esetek döntő többségében) nem opció kérdése, hanem kényszerhelyzetben találtatik a beteg, s ebbe a helyzetbe őt a hazai egészségügyi rendszer (annak állapota) sodorja bele. Ezt félszájjal elismerte az egyik legilletékesebb, nevezetesen Sorina Pintea egészségügyi miniszter, amikor azt állította, hogy egyes esetekben a privát szektorhoz kell fordulni. „Ők kiegészítik a mi állami rendszerünket, ott ahol mi nem vagyunk képesek eleget tenni” – így a tárcavezető. Tehát egyrészt az állami rendszer eszköz- és személyzeti állománya nem képes megbirkózni a teljes betegellátással, amit tetőz az is, hogy a CNAS nem rendelkezik a finanszírozás megkövetelte pénzalapokkal. Ezért alakulnak ki „beláthatatlan” várólisták (olyan esetről is tudunk, hogy adott beavatkozás elvégzése esetében arra két év múltán sem került sor), illetve az, hogy a betegek sokszor kénytelen-kelletlen a magánszolgáltatók irányába mozdulnak el.

Közvitára várva
Annak idején Pintea tárcavezető arra is utalt, hogy a kormányrendelet megkövetel két új jogszabályt: az egyik az új keretszerződésre vonatkozik, a másik pedig az alkalmazási normára. Határidőt is megjelölt, nevezetesen július 1-jét, ugyanis akkor válik esedékessé a 2019-es esztendei keretszerződés gyakorlatba ültetése. Mindez tételesen is szerepel az április 25-én megjelent sürgősségi kormányrendeletben: „a kormányhatározattal jóváhagyott keretszerződés révén megállapítódnak azok az orvosi szolgáltatások, amelyekre hozzájárulást fizetnek a biztosítottak, azok nyújtásának feltételei és módozatai, valamint a személyi hozzájárulás szintjének a megállapítási eljárása”. A két szóban forgó jogszabály tervezetének a szövegéről semmit sem hallani, holott a tárcavezető megígérte azok nyilvánosságra hozását és közvitájának a lehetőségét. A jelek szerint jelenleg a kormánynak van, amiért „fájjon a feje”, s talán a saját háza táján is elkelne egy teljes körű „egészségbiztosítás”. Komolyra fordítva a szót: egyes gazdasági elemzők szerint a minap megjelent törvény bizonytalanságokat is „rejteget(het)”. Ezt mindenekelőtt annak okán, hogy semminemű garancia nem létezik arra vonatkozóan, hogy a magánszolgáltatók nem fogják önkényesen megállapítani vagy estenként megemelni a költségeket különböző illetékek vagy ellátási feltételek okán. Az sem világos, hogy mi történhet a CT- vagy a RMN- kivizsgálások esetén, ugyanis azokért a küldőlevéllel rendelkező pácienseknek jelenleg nem kell fizetniük. (Igaz, hogy esetenként hónapokig kell várni, míg sor kerül a vizsgálat elvégzésére.) Visszatérve az elszámolásokra, a miniszter szerint előfordultak törvénytelen kétszeres elszámolások. Ezt is meg szeretnék előzni. Nézzük meg a jelenlegi helyzetet. Amennyiben egy beteg egy műtéti beavatkozásra szorul, például egy vakbélműtétre, amennyiben rendelkezik a családorvos által kiállított küldőpapírral (és természetesen biztosított személy is), akkor az állami szektorban azt ingyenesen elvégzik. Nem így egy magánklinika esetében. A Ziarul Financiar napilap munkatársai kiderítették, hogy egy bukaresti magánkórházban az, mármint a műtét akár 6800 lejbe is kerülhet, s abból 2000 lejt „áll” a biztosító, például a Coltea Magánkórház esetében. (Egyébként egy vakbélműtétre a CNAS által elszámolható összeg átlaga 1800–2000 lej között mozog. A Sanador Magánkórház esetében a szóban forgó műtét teljes költsége 5500 lej, ebből 2000 lejt elszámol a CNAS, 3500 lej hárul a páciensre. A Regina Maria Kórház esetében a műtét már egy kicsit borsosabb, annak költségei 6800 lejre rúgnak, a CNAS ugyancsak 2000 lejt számol el, a 4800 lejnyi különbözetet pedig a beteg állja. A differenciák nem kicsik, de vannak ennél sokkal „szemléletesebb” esetek, főleg olyan beavatkozások vagy különleges vizsgálatok esetében, amelyet jobbára hazai viszonylatban csak a magánklinikák képesek elvégezni. Az a 2000 lej az állami kórház esetében elméletileg fedezi a műtét költségét, hogy ez a gyakorlatban így van-e vagy sem, nehéz lenne megállapítani. Amúgy a két említett magánkórház a műtét teljes költségébe állítása szerint belefoglalja a műtét előtti vizsgálatokat és az egy- vagy kétéjszakás kórházi bennfekvést is. Nem hivatalos értesülések szerint a minisztériumnál is rádöbbentek arra, hogy problematikusnak bizonyulhat a magánszektort illetően a reális költségek megállapítása. Az alkalmazott díjszabásokat a piac „állapítja” meg, illetve a kereslet-kínálat. Egyelőre az előbbi meghaladja az utóbbit, s ebben meg van a maga hatásmechanizmusa annak is, hogy az állami egészségügyi ellátórendszer jelenleg nem képes megbirkózni sem mennyiségileg, sem minőségileg a betegellátás kihívásaival. Ez az országos helyzetkép, de az is igaz, hogy vannak olyan régiók, ahol az állami ellátás az utóbbi évek során sokat javult, s ezek közé lehet sorolni Hargita megyét is. (Természetesen eltekintve bizonyos szakterületektől, amelyek jelenleg jobbára az egyetemi klinikák privilégiumai.)

A rendszerrel van gond
Az elmúlt évek során a hazai egészségügyi rendszer rákfenéi okán távoztak az országból az orvosok, az asszisztensek és más egészségügyi személyzeti kategóriák. A legfrissebb adatok szerint 10 000-re tehető azon romániai orvosok száma, akik külföldön dolgoznak, legtöbben Németországban, Franciaországban, az Egyesült Királyságban, de viszonylag sokan Belgiumban, Olaszországban, de Spanyolországban is. 2010-ben például 7829 megfelelőségi bizonylatot bocsátottak ki a külföldre távozni kívánó orvosoknak, 2011-ben 5674-et, 2018-ban pedig 2312-t. Az idei esztendő első négy hónapja során 411 ilyen bizonylatot, és Sorina Pintea miniszter asszony szerint az idén legrosszabb esetben is csak 1300 orvos külföldre távozására lehet számítani. Tehát a kivándorlás valóban mérséklődött, mérséklődik, s ebben meg lehetett a szerepe annak is, hogy időközben, azaz 2017-től errefelé jelentősen megemelkedett az orvosok, s úgy általában az egészségügyi dolgozók döntő hányadának a javadalmazása. Ám nem lehet eltúlozni a dolgokat, mert a jelek szerint annak nem volt túlontúl hazacsalogató hatása: az utóbbi két esztendő során alig 150 egészségügyi káder jött vissza az eltávozottak közül Romániába. Tehát nem csupán a magasabb bérszintek okán vállalnak külföldön munkát az orvosok, hanem a kedvezőbb munkafeltételek, az eredményesebb szakmai érvényesülés és a másabb társadalmi körülmények okán is. Mindez az egészségügyi rendszer eleme kellene legyen és nem csupán a béremeléssel kellene kérkednie a kormánynak és a tárcavezetőnek. A rendszer amolyan oszlopos eleme, illetve szerves része az egészségbiztosítási rendszer. Ezzel kapcsolatosan igen érdekes és megszívlelendő véleményt fogalmazott meg egy folyóiratnak adott interjújában a neves hazai traumatológus ortopéd, Ion Bogdan Codorean, aki szerint a biztosítási rendszer nem kellene különbséget tegyen az állami és a magánszektor között, mert ugyanarról a páciensről van szó. Elismerte viszont, hogy a szolgáltatásokat azon valós értékén kellene elszámolni. Nos, erre kellene megoldást találjon egy működőképes rendszer. Következésképpen át kellene gondolni az egész biztosítási rendszert. Lehet, hogy sok igazság rejlik a fővárosi katonaorvos véleményében, ám az is igaz, hogy vannak olyan esetek, amikor adott különleges szolgáltatásokért (szállodai típusú elszállásolási körülmények, menü alapján kiválasztott étkezés stb.) külön számolják fel ezeket a tulajdonképpeni nem orvosi ellátási szolgáltatásokat, mint ahogy az történik egyes országokban, köztük Magyarország egyes közkórházaiban is. A nagy feladat viszont annak a „valós értéknek” a körülhatárolása. E tekintetben pedig az egészségügyi szektor minden egyes szereplőjének konszenzusra kellene jutnia. Ez nem lesz sem könnyű, sem egyszerű…

Magánbiztosítás
Nem lehet megfeledkezni arról sem, főleg akkor nem, amikor a hazai egészségügyi rendszerről, s azon belül az egészségbiztosítási rendszerről beszélünk, hogy létezik, illetve működik országunkban is magánbiztosítás, az a biztosítás, amely a biztosítási piac egyik szegmense, s amely a szakértők szerint fejlődési lehetőségek előtt áll. A Pénzügyi Felügyeleti Szakhatóság (ASF), amelynek a felülvigyázata alá tartoznak a biztosítótársaságok is, egyik minapi jelentése szerint a 2018-as esztendő végén az egészségbiztosítási kötvények bruttó értéke körülbelül 335 millió lejt tett ki, ami a megelőző esztendőhöz viszonyítva 60%-os növekedést jelent. Az általános biztosítások (AG) jegyzett bruttó kötvények (PBS) összege 230 millió lej volt. Az év végén a biztosítási piac szintjén az érvényes szerződések száma 365 872 volt, ugyanakkor 2018 során az ASF által engedélyezett és szabályozott biztosítótársaságok által kifizetett bruttó illetmények (azaz kártérítések) értéke 165 millió lej körül volt, ami több mint 57%-os növekedést jelent 2017-hez viszonyítva. Ennek a szegmensnek a legnagyobb piaci szereplője az Allianz-Tiriac biztosító, amelynek részesedése 38,82%-os volt, azt követte 23,65%-os piaci részesedéssel a City Insurance és 15,41%-kal a Groupama biztosító. A 10-es toplistán még ott találni többek között az Omniasig VIG-et, az Asirom VIG-et, valamint az UNIQA biztosítót is. (Egyébként az általános biztosítások és az életbiztosítások keretében is a jegyzett bruttó kötvényeknek egy bizonyos százaléka az egészségbiztosítási tevékenységet is felölelheti, legalábbis részben.) Feltétlenül érdemes megemlíteni azt is, hogy az ASF nemrégiben intézkedéseket fogalmazott meg az egészségbiztosítási piac fejlesztésére vonatkozóan. Ezek között szerepel az adójóváírással kapcsolatos technikai jellegű tisztázások, az egészségügyi reformra vonatkozó törvény módosítása olyan értelemben, hogy tisztázódhasson a pótlólagos egészségbiztosítás definiálása. De a teljes egészségbiztosítási rendszer megreformálása is! Addig is várjuk a miniszter asszony által beígért és már említett két jogszabálytervezet nyilvánosságra hozását.

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek