Méltósággal ünnepeltük a nemzet születésnapját

Nagy tömeg, lelkesítő beszédek, ünnepi hangulat

118

Népes tömeg ünnepelte megyeszerte a 171 évvel ezelőtt Pesten kitört forradalmat. Bátor és bátorító szavak hangzottak el, negyvennyolcas nóták és szavalatok csendültek fel, egyházi áldás és a kegyelet koszorúinak elhelyezése egészítette az ünnepi megemlékezéseket.

Hagyományőrző huszárok a farkasfogas történelmi lobogóval Fotó: Szőke Zsuzsa

Méltósággal ünnepelt a megye magyarsága március 15-én. Munkatársaink a nagyobb ünnepi rendezvényekről számolnak be.

Az összetartozás ünnepe Csíkszeredában
Csíkszeredában délelőtt a Pe­tőfi Sándor Általános Iskolában tartottak megemlékező ünnepséget, délután pedig előbb a Gál Sándor-szobornál, majd – a Városi Művelődési Ház előtti zászlófelvonást követően – a Vár téren emlékezett Csíkszereda lakossága. Az 1848-as forradalom és szabadságharc után 171 évvel is akarjuk, hogy mi, magyarok, bárhol is éljünk a világon, egy nemzethez tartozzunk – hangzott el László Károly iskolaigazgató ünnepi szónoklatában a Petőfi Sándor Általános Iskola udvarán lévő Petőfi-szobor előtt, a magyar nemzet ünnepén, március 15-én megszervezett megemlékezésen.

Diákok ünnepi műsora a csíkszeredai Petőfi-szobornál Fotó: László F. Csaba

Péntek délelőtt a Petőfi-szobornál gyűlt össze az ünneplő közösség, hogy a 171 évvel ezelőtt zajlott eseményekről emlékezzen meg. László Károly, a Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója az összetartozásra hívta fel a figyelmet.
– Március 15-e a magyar nemzet ünnepe. A márciusi ifjak addig maradnak rendkívüli hősök, amíg emlékezünk rájuk. De ne feledjük el, hogy a haza hétköznapi hősei mi vagyunk, azok, akik most itt állunk. Legyünk tehát hűségesek magunkhoz, egymáshoz, a magyar nemzethez. Ha valamennyien összetartozunk, akkor tényleg jöhet a szabadság, élhet a haza – fogalmazott az igazgató.
Ezt követően Korodi Attila parlamenti képviselő mondott ünnepi beszédet, majd Márki Dániel, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja felolvasta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének ünnepi üdvözletét. Ezt követően a budakeszi Széchenyi István testvériskola igazgatója, Bódi Zsuzsanna ünnepi gondolatai következtek.

A művészeti iskola vegyes kara több helyszínen is fellépett Fotó: Szőke Zsuzsa

A történelmi egyházak képviseletében Darvas Kozma József pápai káplán, címzetes esperes beszédében kiemelte, hogy a székelyek az Orsova közelében vívott csatába milyen bravúrosan támadtak, foglalták el a román ágyúkat és verték meg az ellenséget saját fegyvereikkel.
– Ekkor a románok és az osztrákok bátorsága tudjátok hova szállt? Az inukba. S a lábukat a nyakukba véve menekültek Karánsebes felé. Petőfi ezt látva mondta „Csak nem fajult el még a székely vér! / Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér.” Mert mi is a székely? A székely is magyar, csak valamivel több – dicsérte a székely szabadságharcosok bátorságát a szónok.
Az ünnepségen az általános iskola diákjai mutattak be ünnepi műsort. A beszédeket követően a székely himnusz eléneklésével és Petőfi Sándor szobrának megkoszorúzásával zárult a megemlékezés.
A Gál Sándor-szobornál zajló ünnepségen Vincze Loránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke, EP-képviselőjelölt a nemzeti katarzis pillanatának nevezte 1848. március 15-ét, amely a reformkorral kezdődött építkezés kiteljesedését jelentette.
– Több év politikai építkezése csúcsosodott ki 1848 márciusában. Az alapos előkészítő munka tette lehetővé, hogy március 15-e nem apró és ifjonti fellángolás volt, hanem elindítója a magyar nemzet egységes szabadságharcának. A márciusi pillanat egy jó időben előkészített stratégia része volt – fogalmazott.
Vincze méltatta Gál Sándornak a szabadságharcban kifejtett munkásságát, és mint rámutatott: a hozzá hasonlók tették lehetővé, hogy a történelem során „szilárd maradjon a székely és tovább éljen a nemzet”.
– Számunkra a szabadság kisebbségi jogaink tiszteletben tartását és közösségünk fejlődését jelenti. A mi szabadságvágyunk nem korlátozza mások jogait, szabadságát, jólétét. Nem elvenni akarunk bárkitől is bármit, hanem jövőt építeni a következő generációk számára, megadni nekik azt a szabadságot, amely nekünk vagy szüleinknek sokáig nem adatott meg – mondta Vincze Loránt. – A szabadságért és a közösség fejlődéséért folytatott erőfeszítések nem egynapos portyák, és ritkán kínálnak azonnali győzelmet. Azonban az alapos és jól előkészített tervek gyümölcsként érnek be.
Szót emelt a szabad szimbó­lumhasználatért és a jogtalan meg­hurcoltatások ellen, és megjegyezte: várjuk a pillanatot, amikor a hatalom számára a Székelyföld nem szitokszót jelent, hanem fejlődésre érdemes régiót. Rámutatott ugyanakkor arra, hogy a sok csalódás ellenére a kisebbségi jogvédelem terén már sokkal jobban állunk, mint harminc évvel ezelőtt.
– Közös célunk, hogy európai törvények is védjék az őshonos közösségeket, amelyek kiegészítik az itthon megszerzett jogokat. Egyszerre írhatunk történelmet és építhetünk jövőt. De csak akkor tudjuk ezt megtenni, csak akkor fogják törekvéseinket komolyan venni, ha erős közösségként, összefogva lépünk fel, ahogyan tettük tavaly az aláírásgyűjtéskor is – mondta, kérve a közösséget a május 26-i EP-választásokon való részvételre.
Szavalatot követően Szatmári Szilárd csíkszeredai református lelkész fejtette ki ünnepi gondolatait. Mint elmondta: a szabadságharc nem ért véget, és talán soha nem is fog. Hiszen utópia a teljes szabadság, igazságosság, méltányosság, egyenlőség megvalósulása – hangsúlyozta.
– Azért vagyunk, hogy folyamatosan megküzdjünk ezekért. Ami megvan, azt meg kell tartanunk, amit pedig vissza kell szereznünk, azért vállvetve harcolnunk kell. Nekünk nem ellenfeleink, hanem ellenségeink vannak, ezért bennünket övön alul is lehet ütni. De először a saját hitetlenségünkkel, borúlátásunkkal és kishitűségünkkel kell megküzdenünk, mert amíg önmagunk fölött nem győzünk, addig hiába indulunk a nagy csatába. Szövetségesre van szükségünk: Jézus Krisztusra – fogalmazott a lelkész, a „lelki fegyverzet” felöltésére biztatva az egybegyűlteket.
Ezt követőn koszorúzás következett, majd a tömeg átvonult a Városi Művelődési Ház elé, ahol – szavalat után – a Csíkszéki Mátyás Huszárezred jóvoltából ünnepélyesen felvontak két farkasfogas történelmi lobogót, majd továbbindultak a megemlékezők a Vár térre.

Ünnepi „szemszögek”
A valamennyi helyszínen köz­reműködő Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar zenéjét itt a Nagy István Művészeti Középiskola vegyes karának műsora váltotta fel, a későbbiekben pedig a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes fellépése is gazdagította az ünnepi műsor felhozatalát.

A szentsimoni fúvósok hívták ünnepelni a csíkszeredaiakat Fotó: Szőke Zsuzsa

A központi rendezvényen Tóth László csíkszeredai magyar főkonzul ismét felolvasta Orbán Viktor üzenetét, majd Ráduly Róbert Kálmán, a város polgármestere osztotta meg ünnepi gondolatait.
Az elöljáró feltette a kérdést: miért „kopogat el” sokunkban az az ünnepi, nemzeti érzés, amely a gyermekekre annyira jellemző a készülődés időszakában. Miután részletezte, hogy mi hogyan ünneplünk, rámutatott arra is, hogy mások hogyan ünnepelnek bennünket. Milánó példáját hozta fel, amely legmagasabb épületét magyar nemzeti színekben világította meg március 15. estéjén. Majd rátért arra, hogy a románok hogyan ünnepelnek bennünket.
– Ezzel szemben a szomszéd vármegye prefektusa telekakukkolta a világot, hogy aki ki meri tenni a nemzeti színeket, az megtorlásra, bírságra számíthat – utalt Kovászna megye prefektusának, Sebastian Cucunak újabb fenyegetőzéseire, majd pedig a csütörtökön Csíkszeredában kampányolt Dacian Cioloş autonómiaellenes megnyilvánulását cáfolta. – Az Európai Unión belül olyan autonóm területet nem ismerek, ahol szegények lennének az emberek. Ezek mind-mind gazdagabb területek, mint az országos átlag, és ha hagynák Székelyföldet, hogy saját maga építse saját magát, mindenféle gáncsoskodás nélkül, akkor bizonyára sokkal jobban állnánk, mint Románia – fogalmazott Ráduly Róbert Kálmán.

Tóth László, Magyarország csíkszeredai főkonzulja tolmácsolta Orbán Viktor üzenetét Fotó: Szőke Zsuzsa

Ugyanakkor azon románokról is említést tett, akik kifejezték jókívánságaikat a magyar nemzeti ünnep alkalmából.
Csíkszereda polgármestere is méltatta Gál Sándort, idézve a tábornok azon szavait, miszerint „a székely nemzet a szabadságért és a magyar testvéreiért élni és halni kész”. A Fidesz Európai Néppárton belül ért támadásaira utalva az EP-választáson való részvételre buzdított, amely által – a külhoni magyar érdekképviseletek összefogásának jegyében – a Kárpát-medencei egységes magyar kiállást erősíthetjük.
– Eljött az idő, hogy a lehető legtöbben és legerősebben felsorakozzunk a Fidesz mellé. Ha felsorakozunk úgy, ahogy szoktunk, elég erősek leszünk és lehetünk, hogy azt a baráti, szövetségi viszonyt, ami köztünk, erdélyiek és a magyar kormány között fennáll, egy ezúttal részünkről jövő erőfeszítéssel megerősítsük. Vigyük magunkkal Gál Sándor üzenetét – fogalmazott a polgármester.
A beszédek sorát Tamás József római katolikus püspök zárta. Mint részletezte: fájó tisztelgéssel adózunk a márciusi ifjak emlékének, mert ellopták tőlük az eszméjüket, hitüket, álmaikat.
– Mi magunk is sok szempontból meglopottak vagyunk akkor, amikor harminc évvel a rendszerváltás után még mindig nem élvezhetjük jogaink teljességét – mondta, és arra is rámutatott, hogy némelyek a pápalátogatástól is szeretnének megfosztani, és különböző rágalmakkal illetnek. – Nem nagy igény, ha a szabadság, a rend világában akarunk élni.
A püspök szerint egymással karöltve emberarcú társadalmat kell építenünk, az igazi demokráciát pedig csakis Isten diadala jelentheti.
A Vár téri ünnepet Petőfi Sándor és Nicolae Bălcescu szobrának megkoszorúzása zárta.

Megemlékezés a Nyerges-tetőn, aktuális üzenetekkel
Aktuálpolitikai kérdésekről és a hagyományok őrzésének fontosságáról szóltak többnyire a Nyer­ges-tetőn a március 15-i ünnepségen elhangzott szónoklatok. Az 1848–49-es magyar szabadságharcra ugyanakkor a szokásokhoz híven látványos huszárfelvonulással, zászlófelvonással emlékeztek meg a résztvevők. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes előadása és koszorúzás zárta az ünnepséget.
Túlzás nélkül népes tömeg várta az ünnepség kezdetét, amikor megérkeztünk. Pedig ekkor még fél óra volt hátra a hivatalos kezdési időpontig. Be is térünk egy kávéra a nyerges-tetői vendégházba. Itt egyszerre volt ünnepi és családias a hangulat: egyik atyánkfia látva, hogy mi éppen „kokárdátlanok” vagyunk, rögtön nemzeti színű szalagot kötött a kabátunkra. Aztán kezdődött az ünnepség. Először a huszárok vonultak fel, majd ünnepélyesen felvonták a székely zászlót. A szél is a megemlékezőkkel tartott, kitartóan fújta végig a lobogót.
Az elöljárók közül elsőként Szántó László, Csíkkozmás polgármestere lépett a mikrofonhoz: Magyari Lajos Van olyan föld című versét olvasta fel, majd bejelentette: március 15-étől kezdve Nyerges-tető emlékévet hirdet, amelynek számos – a hely történetét ismertető, népszerűsítő – kísérő rendezvénye lesz idén. A polgármester párhuzamot vont a ’48-as hősök és a ma embere között. Kifejtette, őseink 1848-ban a között választhattak, hogy a haza érdekeit szolgálják, vagy inkább a saját érdeket követve cselekszenek, és jól választottak. Hasonlóképpen mi is nap mint nap választások elé kerülünk, amikor utódaink jövőjéről döntünk, a polgármester szerint akkor döntünk jól, ha a keresztény értékrendet, közösségünk megerősítését, hagyományaink ápolását és a szülőföldön boldogulást választjuk.

Huszárok felvonulása a Nyerges-tetőn Fotó: László F. Csaba

Korodi Attila RMDSZ-es parlamenti képviselő beszédének központi gondolata az volt, hogy van értelme az összefogásnak. Már csak azért is, mert a nemzet eddigi legnagyobb megpróbáltatásai után is meg tudott újulni és jövőt tudott biztosítani utódainak. A politikus számba vette az elmúlt 30 év eredményeit, és arra a következtetésre jutott, hogy ebben a három évtizedben a közösség újjáépítette falvait, városait, iskoláit, templomait, megalapozta a jövőt, de ennek ellenére nem pihenhet meg. Szóvá tette: ha egy pillanat erejéig megállna a magyar közösség, rögtön szembetalálná magát a „román nemzet nagy részének féltékeny és nacionalista magatartásával”. Hozzáfűzte: a Kárpát-medencei közösségek közül csak kevesen értik, hogy mint jelent a nemzetek szabadsága. Bár a többségi „nemzettársak” közül sokakat zavar a mi szabadságvágyunk, az egyáltalán nem ördögtől való. Ha teljes önálló jogi és intézményrendszere lesz a magyar közösségnek, az semmit nem vesz el a román nemzettől, nem kurtítja meg a szabadságát.

Fotó: László F. Csaba

A képviselőt követően Farkas Balázs, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának első konzulja olvasta fel Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek a határon túli magyarsághoz címzett üzenetét. Az ünnepi beszédek sorát Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke zárta. Az elöljáró kifejtette: a ma feladata a magyar közösséget, intézményeit érő támadások kivédése, a kivívott jogok megőrzése. Hozzáfűzte: mi magyarok ebben az országban többnyire csak vitát, acsarkodást, újra- és újramelegített magyarellenességet tapasztalhattunk, ezért nem ünnepelhetünk nosztalgikusan elmerengve az egykori szép időkön. Akkor vagyunk hűek 1848 szelleméhez, ha szembenézünk önmagunkkal, szembenézünk a mai kor kihívásaival. Úgy vélte: a Dâmbovița-parti praktikákról, a hatalomgyakorlás módjáról, illetve a szövetségünkről leszakadó sértettek csoportjairól bebizonyosodott, hogy alkalmatlanok az erdélyi magyarság bajainak orvoslására.
– Összegezve: azt láthatjuk, hogy ma a székelység alkotó energiáinak tudatos és szervezett elfojtása zajlik. Nem futamodhat meg senki a feladatai elől. Nem szabad félnünk! Sokunkat meghurcoltak az elmúlt harminc évben. Kit milyen mértékben. Addig, amíg ennek az államnak az ellenségeiként kezelnek, nehéz – fogalmazott gyújtó hangvételű beszédében Borboly Csaba.
Az elöljárók beszédeit követően: a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes előadása következett, majd koszorúzással és egyházi áldással ért véget az ünnepi megemlékezés.

A hősökre emlékeztek Gyergyószentmiklóson
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseinek tiszteletére szervezett megemlékezés szent­misével kezdődött Gyergyó­szent­miklóson, majd a művelődési központ melletti térre vonultak az ünneplők. Idén is a Petőfi Sándor-szobor mellett tartották a megemlékezést, mely során az ünnepi beszédek mellett alkalomhoz illő szavalatok és dalok hangzottak el.

Petőfi szellemét idézték meg Gyergyószentmiklóson Fotó: Lázár Hajnal

Nagy Zoltán polgármester beszédében azt hangsúlyozta, ismét új Petőfikre van szükség. Mint fogalmazott, újra fel kell emelnünk a hangunk, és kérnünk kell Petőfi nyomán a törvény előtti egyenlőséget, hogy honfitársainkat ne mondvacsinált okokkal, nemzeti veszélynek nevezett vádakkal börtönözzék be, pusztán, mert veszélyesnek tartják kiállásukat. Véleménye szerint kérnünk kellene a felelős minisztériumot is, amely számára minden polgára és annak jóléte, oktatása, egészségügye fontos, s a közös teherviselést is, hogy a nagyok ne nyomják el a kicsiket.
– Az elmúlt évek, évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy még mindig időszerű a 12 pontban megfogalmazott fájdalom – mondta a polgármester.
Az eseményen jelen volt dr. Sáska Zoltán Attila, Magyarország Bukaresti Nagykövetségének első titkára, aki egyébként gyergyószentmiklósi származású, s ez alkalommal Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét tolmácsolta.
Bende Sándor parlamenti képviselő arról beszélt, hogy ma is meg kell vívnunk harcainkat, meg kell védenünk szabadságunkat.
– Ma nem háborúban, fegyverekkel, hanem erős képviselettel harcolunk a magyar ügyért – fogalmazott.
Hozzátette, az utóbbi időkben egyre erősödnek a magyar közösség elleni támadások.
Barti Tihamér, Hargita Megye Tanácsának alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a győzelmet kivívni áldozatok árán lehet.
– Mi, akik eljöttünk ide, azt üzenjük a nagyvilágnak, hogy a szabadság zászlaját átvettük elődeink kezéből, és nem fogunk lemondani arról, amiről ők sem akartak: hogy saját földön, magyarként, szabadon és nem másodnemzetként éljünk – mondta Barti.
Hozzátette, a munkánkat senki nem fogja helyettünk elvégezni, magunknak kell dolgoznunk saját érdekünkben.
Mezei János, a Magyar Polgári Párt elnöke üzenetét Czink Attila, az alakulat helyi szervezetének elnöke olvasta fel, s ebben az állt, a szabadságért küzdeni, a jogainkért harcolni kell, hiszen ma sem vagyunk szabadok.
A beszédeket követően az egyházak képviselői osztották meg gondolataikat, majd elhelyezték a kegyelet koszorúit a Petőfi-szobornál.

Bátor szavak Székelyudvarhelyen
Erőt, tisztességet – a huszárság jelmondata volt a március 15-i nap mottója Székelyudvarhelyen, ahol igencsak megadták a módját az ünneplésnek. Székely zászlók és piros-fehér-zöld szalagok díszítették az egész várost, a Márton Áron térre pedig többezres tömeg gyűlt össze, hogy a márciusi hősökre emlékezzen.

Ünneplők a székelyudvarhelyi Patkóban Fotó: Lőrincz Csaba/Városháza

A Márton Áron téren álló Vasszékely szobor megkoszorúzása után a déli harangszó felcsendülésével Gálfi Árpád polgármester és a Hagyományőrző Székely Huszárezred nyitotta meg az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc 171. évfordulójának tiszteletére szervezett ünnepséget. Évek óta nem gyűltek össze ennyien a Patkónak is nevezett téren, rengeteg székely és magyar zászló lobogott a szélben, de díszbe öltözött az egész város, még a lakótelepek, mellékutcák is. Gálfi Árpád ki is jelentette: a szabadság elkötelezett magyar híveit ma sem lehet megfélemlíteni. Ünnepi beszédében bírálta az aktuális hatalmat, amely élen jár a provokációban, és semmibe veszi azt, hogy ez a közösség ragaszkodik identitásához. A városvezető szerint itt az ideje a tetteknek, és ha eltávolítanak valahol egy nemzeti jelképet, tűzzünk ki ezret a helyébe – kérte az ünneplő közösségtől.
Németh Szilárd, Magyarország Honvédelmi Minisztériumának parlamenti államtitkára azt mondta, ma ugyanolyan történelmi időket élünk, mint 171 évvel ezelőtt. A Fidesz alelnöke párhuzamot vont az akkori Bécs és a mostani Brüsszel között, és azt hangoztatta, hogy most sem engedhetünk a 48-ból.

Fotó: Lőrincz Csaba/Városháza

A székelyudvarhelyiekkel ünnepelt Mezei János, a Magyar Polgári Párt elnöke és Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke is. Beszédükben az önrendelkezés szükségességét, az őshonos kisebbségek jogainak tiszteletét hangsúlyozták. Az ünnepi beszédek sorát Tóth László, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának főkonzulja zárta, aki Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét tolmácsolta.
Szép, felemelő ünnepe volt Székelyudvarhelynek. A tér oldalában, a Tamási Áron Gimnázium bentlakásának udvarán a Haáz Rezső Múzeum igazi huszártanyát rendezett be, ahol a kicsik a lovakban gyönyörködhettek, a nagyobbak ismerkedhettek a fegyvernemekkel, az egyenruha darabjaival, de a célbalövést, az ostor használatát is kipróbálhatták. A református kollégium előtti szabadtéri kiállítás is sokakat vonzott. A felemelő, magával ragadó zenei programért pedig a Székely Dalegylet Férfikarát, a Balázs Ferenc Vegyeskart, az Alla Breve Vegyeskart és a Törökbálinti Kamarakórust, illetve Kovács László karnagyot illeti köszönet, és – nem utolsósorban – Keresztes Ildikó énekesnőt, valamint csapatát. Az Ave Mariától a Talpra magyar megzenésített változatáig színvonalas kórusművek, ismert dalok hangzottak el a színpadon. A bő kétórás ünnepséget igazi kuriózum: nemzeti színű nappali tűzijáték zárta.

Fáklyás sízés a Madarasi-Hargitán
Nemcsak látványában különleges, hanem lélekben is felemelő a nemzeti ünnepünkön évek óta megrendezett fáklyás sízés a Madarasi-Hargita sípályáin, ahol idén is tömegesen vettek részt a természet és kaland kedvelői.
Apró kis sárga fények kígyóztak a Kismihály és a Csillagösvény sípályákon sorban egymás után. A péntek esti havazásban a legkisebbektől a felnőttekig mind megtapasztalhatták a nemzeti összetartozás és a természetközelség lélekmelengető érzését.
Dézsy Károly műsorvezető az ünnepi műsor felvezetőjében összefoglalta az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eszméit és köszöntötte azokat, akik a magyar szabadság napján a székelyek szent hegyére jöttek ünnepelni.

Síbakancsos nemzeti ünnep a Madarasi-Hargitán Fotó: Ngyálmos Ildikó

A 83 éves Kossuth-díjas író, Bodor Ádám is szólt az egybegyűltekhez.
– A nemzetünk ezeréves története során egyre-másra voltak próbálkozások, de a széthúzás, a két nagyhatalom közti állandó morzsolódás ezeket mind felaprózta. 1848. március 15-e volt az első alkalom nemzetünk történetében, amikor a viszályok nem fertőzték meg az összefogást, így történhetett, hogy ez vált a nemzeti összefogásunk jelképévé és biztosította a polgárosodás további útját. Számunkra ez egy különleges alkalom, mert mindannyiunkat a természet szeretete hozott össze, hogy a természet templomában emlékezhessünk a legjobbjainkra. Főhajtással tisztelgünk előttük, és szeretettel gondolunk azokra, akik itt a hegytetőn meleg hajlékot biztosítanak számunkra – mondta Bodor Ádám.

Fotó: Ngyálmos Ildikó

A sípályát üzemeltető főszervező Bartók Béla részletesen beszélt legszebb ünnepünkről, de a magyarokat érintő kerek évfordulókról is megemlékezett. Szólt Orbán Balázsról, aki szintén a márciusi ifjak nemzedékéhez tartozott, ha nem is vett részt a harcokban, ugyanakkor az agyagfalvi nagygyűlést is felelevenítette.
– Petőfi Sándor vértanúságával tette hitelessé önmagát úgy, ahogy azt Egy gondolat bánt engemet című versében megjövendölte. Holttestén át zúgó paripák vágtattak, ott hagyták őt összetiporva. Július 31-én lesz 170 éve annak, hogy Segesvár mellett ő is elesett a harcokban. Itt nyugszik hát ő is, alig hatvan kilométerre innen, a Kárpátok ölén – mondta Bartók Béla, hozzátéve: sajnos a kiharcolt szabadságoknak mindig két oldala van.
A fáklyagyújtás előtt székelyruhás, síbakancsos fiatalok szavaltak hazafias verseket a hóesésben.

Tudósítottak: Szőke Zsuzsa, Kovács Hont Imre, Kiss Előd-Gergely, Lázár Hajnal, Asztalos Ágnes, Nagyálmos Ildikó

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.