2020, december 4, péntek.
custom_html_banner1

Hirdetés

Megvalósítások és újabb tervek

Immár több mint két évtizede tevékenykedik a politikai életben Tánczos Barna. Az RMDSZ-es szenátor az elmúlt négy évben is többek között számos törvénymódosító javaslattal segítette a hazai mezőgazdaság fellendítését, az egészségügy, de különösen a székelyföldi kórházak fejlesztését és a kataszteri rendszerek módosítását. Az elmúlt mandátumának sikereiről, kudarcairól és jövőbeni terveiről kérdeztük.

– Hogyan értékeli az elmúlt négy évet? 

– Olyan négy éven vagyunk túl, ahol az RMDSZ folyamatosan úgy kellett eredményt elérjen, hogy nem voltunk kormánypozícióban. Olyan négy évnek vagyunk a végén, amelyben kormányválság kormányválságot követett. Sokszor a saját pártja buktatta meg a kormányt. Egy évvel ezelőtt pedig az EP-választásokon az elért eredményeknek köszönhetően a liberális párt került olyan helyzetbe, hogy többséget tudott maga köré gyűjteni és kormányokat buktatni. Ez sajnos jellemző a hazai politikára, jellemző a hazai kormányzati munkára. Az elmúlt 16 évben nem volt az országnak egyetlen olyan kormánya sem, amely változás nélkül ugyanabban a politikai struktúrában végig vitte volna négyéves mandátumát. Sajnos, ez meglátszik akár a gazdasági eredményeken, akár az infrastrukturális fejlesztéseket nézzük, akár azt vizsgáljuk, hogy mennyire kiszámíthatók a közpolitikák. Ilyen ez a román politika, és ebben a zűrzavaros közegben kell nekünk, magyaroknak folyamatosan eredményt elérni. Nem tartom rossznak az elmúlt négy évet.

– Milyen sikereik voltak?

– Jelentős fejlesztéseket tudtunk támogatni, megvalósítani Székelyföldön. Gazdasági szempontból olyan támogatásokat tudtunk hozni az egészségügybe, a közszférában szereplőknek, olyan közpolitikákat támogattunk, a béremeléseket is beleértve, amelyek megváltoztatták nagyon sok esetben az emberek mindennapjait. Hogyha az elmúlt négy évről kellene leltárt készítenünk, akkor tényleg hosszú-hosszú oldalakban sorolhatnánk azokat a törvénytervezeteket, amelyeket RMDSZ-es kollégáimmal nyújtottunk be, és amelyek mögé tudtuk állítani azokat a politikai erőket, amelyekre mindig szükség van a fele plusz egyes döntéshozatalban. Nagyon sok esetben százszázalékos támogatást élveztek a mi tervezeteink. Ilyen például az általam több alkalommal is benyújtott törvénytervezetek sora, amely a kataszteri rendszernek a módosítását tűzte ki célul, ilyenek például a napszámos-törvény módosításai, amelyek az önkormányzatokat hozták olyan helyzetbe, hogy tudnak napszámosokat foglalkoztatni, de ilyen a gyerekpótlék, a családtámogatásos intézkedések sora, vagy az egészségügyben a Vass Levente kollégánk által kidolgozott tervezetek. Ezek a törvénytervezetek mind olyan szakmai munkának az eredménye, amelyeket elismernek a román pártok is, és külön szakmai elégtételt ad nekünk, képviselőknek, szenátoroknak, hogy ha egy-egy ilyen tervezetünk mögé maradéktalanul felsorakoznak a politikai pártok. Én a személyes munkám legfontosabb részének és eredményének azt a telekkönyvezési rendszert módosító tervezetcsomagot tartom, amelynek köszönhetően tényleg most már látjuk a végét. Látom azt, hogy elindultak és jó ütemben haladnak a visszaszolgáltatási folyamatoknak a lezárásai, a telekkönyvezések. Az emberek jogos és már rég várt tulajdonát rendezni tudjuk, az önkormányzatok kezében most már tényleg nagyon sok eszköz, országos program, finanszírozás, jogszabály-módosítás van, amely segíti őket, és talán ez az egyik legfontosabb, amivel az elmúlt négy évben foglalkoztam. Ugyanakkor látom azt, hogy a román politikusok is felébrednek, olyan témákat is felkarolnak, amelyektől eddig féltek, pl. a mezőgazdasági területek adásvételét vagy a családtámogatást. Továbbra is úgy gondolom, hogy az országban jelentős változáson kellene átmenjen a szociális támogatási rendszer, egy olyan munkához, értékteremtéshez kötött szociális támogatási rendszert kellene bevezetni, amely nem a semmittevést, az ingyenélést díjazza. Én úgy gondolom, hogy a román rendszernél sokkal jobb rendszerek működnek tőlünk nyugatabbra, és ideje volna felébredniük a román politikai pártoknak is, hogy azt a pénzt, amit adó formájában a dolgozók, a pénzkeresők, a vállalkozók befizetnek, ne elherdálja a kormány, ne szétszórja és ne eredménytelenül fizesse ki az ingyenélés és a semmittevés támogatására, hanem tudjuk értékteremtéshez kötni, adjunk lehetőséget a nehéz helyzetben lévőknek, hogy dolgozhassanak, hogy a társadalomnak hasznos tagjai lehessenek.

– Bizonyára a sikerek mellett voltak kudarcok is. Mi volt a legnagyobb?

– Folyamatos kudarcként élem meg azt, hogy rengeteg taposómalom-szerű munkát kell végezni egy-egy tervezetnek az elfogadtatásakor. Van olyan helyzet, amikor az általam előkészített törvénytervezetet viszontlátom egy kormánydokumentumban, akár szó szerint, vagy egy általam előkészített törvénytervezetet viszontlátok egy más pártbeli kollégának a módosító indítványában a képviselőházban. Ilyen például az erdészeti törvény módosítására benyújtott egyik tervezetem, amelyben a széldöntések esetében egy teljesen új állami segélyrendszernek a bevezetését szorgalmaztam, mire a törvénytervezet végső elfogadási fázisba került volna, a legszimpatikusabb részeket egy USR-s kolléga kiollózta belőle és saját kezdeményezéseként benyújtotta. Ezek bosszantó dolgok, ugyanakkor örülök annak, hogy törvény lett belőle, hiszen egy körrel hamarább lehet alkalmazni például azt az intézkedést, amely a kormány, a szakminisztérium számára lehetővé teszi, hogy a széldöntés okozta károk fedezésére, megtérítésére állami pénzt fordíthassanak. Ilyen program az elmúlt 30 évben nem volt Romániában, és épp az idén tavasszal bekövetkezett széldöntések után fogalmazódott meg bennem ez a tervezet, és lám-lám, egy részéből törvény is lett.

– A járvány hogyan változtatta meg a parlamenti munkát?

– Teljes mértékben átszabta a parlamenti mindennapokat. Sokkal több ülést tudunk tartani, hisz az eddigi tevékenységünk az hétfő, szerda parlamenti munka, csütörtök, péntek pedig a körzeti tevékenység, ahol fogadóórákat tartottunk, különböző rendezvényeken, megbeszéléseken vettünk részt. Most gyakorlatilag az egész hetet ki lehet használni, és bármikor lehet plénumot és szakbizottságot is tartani. Ugyanakkor hiányolom azokat a szemtől szembe folytatott vitákat, amelyekből rengeteg jó dolog születik. A pénzügyi szakbizottságnak és a mezőgazdasági szakbizottságnak vagyok tagja, a mezőgazdaságinak alelnöke vagyok. Mind a kettő olyan fontos bizottság, főleg a pénzügyi, amelyen szinte minden tervezet átmegy, és a járvány sajnos olyan helyzeteket is teremt, amikor nincsen lehetőség megfelelő szakmai vitában minden esetleges következményét vagy hatását kielemezni egy-egy jogszabálynak.

– Miért pályázik egy újabb mandátumra? Milyen céljai vannak?

– Tavaly ősszel teljesen más gondolatok fogalmazódtak meg bennem, és akkor az volt a döntésem, hogy megpályázom Hargita Megye Tanácsának elnöki tisztségét. Úgy gondoltam, hogy lehet ezt a munkát jobban végezni, a véleményem nem változott azóta sem. Akkor a polgármester kollégákkal folytatott hosszú egyeztetések nyomán, valamint Kelemen Hunor elnök úrral folytatott megbeszélések nyomán úgy döntöttem, hogy 2020-ban ismét szenátori mandátumra jelentkezek. Nagyon sok intézményes, személyes, baráti, szakmai kapcsolatot tudtam ez alatt az idő alatt kiépíteni, és egyöntetűen az volt a véleményük a kollégáknak, hogy ezt a tapasztalatot, ezt a kapcsolati tőkét, ezt a szakmai hátteret nem szabad veszni hagyni. Hargita megye fejlődése szempontjából úgy érzem, hogy a következő négy évben is tudom ezt a munkát eredményesen végezni, tudom azokat a kapcsolatokat, azt a szakmai tudást kamatoztatni a megye és Székelyföld érdekében, amit összegyűjtöttem, és a törvényhozásban is sok olyan terület van, ahol folyamatos jogszabály-módosításokra, új jogszabályokra van szükség. Ilyen továbbra is a földek visszaszolgáltatása, a kataszterezés, ilyen egy teljesen új terület, a mezőgazdasági területek adásvétele, amely egy új fejezetet nyitott most az elmúlt hónapokban az ország birtokviszonyainak megváltoztatásában. Új téma, amellyel a következő négy évben szeretnék foglalkozni: birtokkonszolidáció, a tagosítás, amely nem erőszakos, erőltetett tagosítás kell legyen, hanem olyan ösztönző erővel ható jogszabálycsomagot kellene elfogadjunk, amely lehetővé teszi a felaprózódott birtokoknak a tömbösítését. Ott vannak az olyan területek, mint a sport, amely az egyik kedvenc témám. El kell érjük azt, hogy az iskolás gyerekek 70 százaléka sportoljon. Az egészséges életmódnak része kell legyen az a típusú testmozgás, amelyet csak a heti rendszeres edzés tud megadni, az a kitartásra való nevelés, amelyet csak a sport tud esetenként biztosítani, az a közösségi erő, a csapathoz tartozás, a közös küzdelemnek az élménye, amelyet csak a sport tud megadni. Románia gyerekcipőben jár mindezeken a területeken. Olyan jogszabálykörnyezetre van szükség, amely lehetővé teszi, hogy minden egyes iskolának legyen saját sportegyesülete, hogy minden iskola részt vegyen valamilyen iskolai sportvetélkedőben, hogy a gyerekek nagy többsége, legalább 70 százaléka sportágat válasszon. Vagy ott vannak a pénzügyi, a gazdasági témák. Nagy szükségük van a kis- és közepes vállalkozásoknak az állandó támogatásra, a kiszámíthatóságra. Tehát ezek mind olyan területek, amelyekkel nap mint nap foglalkozunk, és a megszerzett tapasztalatot, úgy érzem, tudjuk hatékonyan Székelyföldért kamatoztatni.

– Hogyan tekint a jövőbe?

– Bizakodóan, ilyen ember vagyok. Amikor térdre kényszerített a koronavírus, akkor is bizakodóan néztem a következő napok, hetek elé. Ma is azt mondom, hogy a legnehezebb időkben is, hogy ha megvan a közösségi erő, a közösségi összefogás, amellyel tudjuk egymást segíteni, ha mindenki a saját tevékenységi területén a maximumot akarja kihozni magából, ha van a közösségnek ereje, akkor túl tudunk lépni ezeken a nehéz akadályokon is, és tudunk erős magyar közösséget építeni Székelyföldön, Erdélyben.

 

Kapcsolódó cikkek:

14,238RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb