Megszívlelendő…

425

Az anyaországi választások kimenetele tekintetében semminemű fenntartás, kétség sem fogalmazható meg, s amit a tárgyilagos és pártsemleges politológusok, politikai elemzők részéről is feltételeztek, az beigazolódott: a kormánypárt, a Fidesz fölényes győzelmet aratott. Legyen szó anyaországi vagy határon túli magyar állampolgárokról, van, amiért örvendjenek azok, akik a Fidesz oldalán álltak és állnak, illetve. Ugyanakkor a kétharmados többség is biztosíték arra, hogy a Fidesz folytathatja eddigi politikáját az élet majd minden területén, s lesznek olyanok – és nem is kevesen –, akik ezt megelégedettséggel nyugtázzák, de talán olyanok is, akik ennek talán nemigen örvendenek. Legyen ez az ő bajuk, mint ahogy feleslegesnek tartjuk a bűnbakkeresést az ellenzék oldalán, egyszerűen annál az oknál fogva, hogy nem voltak képesek megnyerni a választópolgárok bizalmát. Feltételezhető, hogy az elkövetkező napok, időszakok során még meg fognak fogalmazódni értékelések, ilyen-olyan elemzéseket olvashatunk majd a hazai, anyaországi és a nemzetközi sajtóban is. Kommentálnivaló azonban nemigen van, ám az megjegyzendő, hogy a választási kampány hangvétele nemigen bizonyult „jámbornak”, sőt az esetenként el-eldurvult, már-már folyamatosnak bizonyult a riogatás, a lejáratási szándék, a megalapozatlan vádaskodás stb. És bekövetkezett talán a kampánytól függetlenül egy olyan epizód is, amelynek a kampány tekintetében akaratlanul is megvan a maga vonzata, egy olyan epizód, amely mellett ugyan el lehet menni (azaz szó nélkül hagyni), de kár lenne. Április 1-jén, vasárnap a Kossuth Rádió a Győr-Moson-Sopron megyei Harkáról közvetített evangélikus istentiszteletet, igét hirdetett Mesterházy Balázs esperes, aki többek között az alábbi gondolatokat is megfogalmazta: „Ezen a húsvét reggelen a mindenható Úristent képviselő angyal könnyed és laza kőre ülése fricskát ad mindennek és mindenkinek. Fricskát ad azoknak, akik azt mondják: ingyen sincs szükség a megváltásra. Fricskát ad azoknak, akik elhiszik, hogy nincs szükségük a megfeszített Jézus keresésére. Fricskát ad azoknak, akik nem veszik észre az angyal tekintetében azt a hatalmas energiát, ami egy villámlásban van. Fricskát ad azoknak, akik azt gondolják, hogy keresztyén hitünk nem más, mint múltba néző, Jézus szellemi hagyatékát ápoló vallásosság. Fricskát ad azoknak, akik szeretnék velünk elhitetni, hogy egy másik vallás képviselői ismeretlenül is rosszak. Fricskát ad azoknak, akik azt mondják, hogy gyűlölnöm kell a nálam sötétebb bőrű embertársamat. Fricskát ad azoknak, akik egymással veszekedve nem tudnak egy nagyobb közjóért békét kötni.” Voltak olyanok, akik az esperesi gondolatokat úgymond nem vették jónéven, vagy éppenséggel félreértették, félreértelmezték. Akárcsak Gáncs Péter evangélikus püspök ama nyilatkozatát is, miszerint: „Vannak pártok, amelyek nagyobb arányban képviselik a keresztény értékeket, vannak, amelyek kevésbé, de az én számomra mindig kicsit kockázatos, amikor egy párt azt igényli, hogy ő a keresztény. Azt gondolom, hogy Krisztust kisajátítani, hogy csak a miénk, az egy fordított felállás.” Bekövetkezett egy amolyan kirohanás is: egy közismert, vitatott és megosztó személyiségű anyaországi újságíró bejelentette, hogy kilép az evangélikus egyházból, és katolizál. A szembeforduló megnyilvánulások, valamint félreértelmezések kapcsán április 3-án a Magyarországi Evangélikus Egyház püspöki tanácsának tagjai, dr. Fabiny Tamás, Gáncs Péter és Szemerei János püspökök nyilatkozatot adtak ki, s abban a következőket olvashattuk: „Mélyen sajnáljuk, hogy Mesterházy Balázs esperes teológiailag átgondolt, az evangéliumhoz hű húsvéti rádiós igehirdetéséből sokan nem a feltámadás örömhírét hallották meg, hanem annak – nyilván a közelgő választások miatt – önkényesen aktuálpolitikai tartalmat tulajdonítottak. Meggyőződésünk, hogy lelkészeink esküjükhöz méltón az evangélium tiszta hirdetését és a rájuk bízottak pásztorolását, továbbá a békesség megteremtését tartják feladatuknak. Egyházunk népétől, a magyar társadalomtól, különösen is a közszereplőktől és a média képviselőitől a józanság és az igazmondás komolyan vételét, valamint a másik ember méltóságának megbecsülését kérjük.” Meg vagyunk győződve arról, hogy a nyilatkozat aláírói nem amolyan védőügyvédi, bizonyítványmagyarázói minőségben kívántak megszólalni, hanem a dolgok helyretétele, a józan és az áhított értékítélet végett. Igen, mert vannak olyan történések, ez esetben olyan igehirdetési gondolatok, amelyekkel kapcsolatosan indokolatlan és nem is ajánlatos politikai, pártpolitikai indíttatású hátteret feltételezni vagy sejtetni. A prédikációba nem szabad(na) belemagyarázni a politikát, mert annak nem is kellene ilyen jellegűnek lennie. Ugyanis nem jó az, hogy ha egy pap vagy egy lelkész vagy úgy általában az egyik vagy a másik felekezet egy politikai párt (legyen az baloldali vagy jobboldali) korteseként jelenítődik meg egy választási kampány során (s amikor ezt mondjuk, távol áll tőlünk a minap lezajlott anyaországi választásokra célozni, lévén, hogy érvelésünket általános jellegűnek szánjuk). Másképpen fogalmazva: nem jó az, amikor egy felekezet belefolyik egy politikai pártba, annak amolyan propagandistájává válva, s ez azért sem szerencsés, mert a padsorokban ülő hívek között lehetnek (és vannak is) baloldali, de jobboldali érzelműek is, ilyen vagy olyan ideológiát vallók, és olyanok is, akik nem kedvelik a politikai „szólamok” beleszövését az igehirdetésbe. Mint ahogy az sem szerencsés, amikor az egyik vagy a másik politikai párt a világ valamelyik országában megpróbál rátelepedni az egyik vagy a másik felekezetre. Továbbá szerény meglátásunk szerint a templom nem az a hely, ahol bármely párt (akár a kormánypárt) ellenfelét, ellenfeleit bírálni kellene, akár burkolt formában is. Zárjuk sorainkat Jézus szavaival: „…Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek a mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok?” Végső soron Krisztus hegyi beszéde tükröződik vissza, ha közvetve is és átvitt értelemben az anyaországi evangélikus püspökök április 3-i nyilatkozatában…

Hecser Zoltán

A cikk a Hargita Népe április 11-i számában jelent meg.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.