Mégis pró és kontra

66

Szíves elnézést kell kérnem mindazoktól, akik az október 29-i számban olvasták az Ádvent és a pró és kontra című cikkemet, mert ebben az írásban figyelmetlenségből félretájékoztattam a Tisztelt Olvasót. Cikkem első felében kifogásoltam, hogy az új kiadású helyesírási szabályzat lehetővé teszi az ádvent írásmódot is, majd a második részében üdvözöltem, hogy a pró és kontra helyett már a pro és kontra van a szabályzat szótári részében.
Először csak az ádvent szóról akartam írni. Elképzelésemről, tervemről levélben tájékoztattam egyik nyelvművelő barátomat. Válaszában ő vetette fel a pró és kontra helyesírását. Szó szerint ezt írta: „A napokban megörültem, hogy a »pró«-t valahol – végre avagy ismét – rövid o-val írták. Nagyon önkényesnek éreztem 30 éven át a »pró«-zást, gondolok itt a pró és kontra együttesre.” Véleményével teljesen egyetértettem, és azonnal megkerestem a szabályzat 12. kiadásában ezt a kifejezést. Talán a nagy öröm miatt figyelmetlen voltam, és nem vettem észre az o betű fölött az ékezetet. Ez után a hibás „felfedezés” után íródott meg a cikkem, aminek a második részében arról van szó, hogy az új szabályzat a pro és kontra írásmódot tekinti helyes szóalaknak. Holott minden maradt a régiben, azaz pró és kontra. Nem tudok mást tenni, mint többszörösen mea culpázni. Természetesen véleményemet fenntartom: én a rövid o pártján állok.

Dóra Zoltán

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.