Megdolgozni a karácsonyért

42

Nem valószínű, hogy sok az olyan keresztény ember, akinek ne a karácsony lenne a legkedvesebb ünnepe. Ez az évnek azon meghatározó időszaka, amelyre a többségünk kellemes gyermekkori emlékek felidézésével, a várakozás örömével készül rá – vagyis életünk legszebb pillanataival.
Általában október vége felé, az első tartósabb fagyok, az első hóhullás már idézi a békés hangulatot, amelynek kiteljesülését a karácsonyestétől várom. Az utóbbi években azonban egyre gyakrabban panaszkodunk arról, hogy a karácsonyban rejlő gazdasági lehetőségek megölik az ünnepet. Amerikában már elindult a mozgalom, amelynek tagjai követelik, hogy az üzleteket kötelezzék arra, hogy ne kezdjék árusítani a karácsonyi termékeiket már halloween után, hiszen ezzel elcsépeltté válik a várakozás, és direkt fosztják meg az embereket az ünnep varázsától. Most nem térnék ki arra, hogy sajnos a nagy nyugatiasodó fogyasztói társadalmunkban lassan elfelejtjük a karácsony ünnepi „tárgyát”, magát Jézus Krisztust, helyette magunkat és az ajándékokat ünnepeljük, és azon versengünk, hogy ki tudja minél csillogóbbra kidíszíteni a házát, kinek lesz divatosabb a karácsonyfája.
Idén sajnos nem volt számomra igazi a karácsony. Jó volt találkozni a rokonokkal, megajándékozni egymást, de valami hiányzott a havazáson kívül is: nem dolgoztam meg érte. Olyanok voltak a körülmények, hogy szinte semmilyen formában nem vehettem részt a karácsonyra való készülődésben. Szerencsés vagyok, hogy édesanyám ott van nekünk, mert amíg én a számítógép előtt görnyedtem a munka miatt, addig készült a mézeskalács és a beigli, főtt a húsleves meg a töltött káposzta. És nagyon bántott, hogy nem vehetek részt a folyamatban, mert a karácsony attól szép, hogy tésztát gyúrunk, sütünk, főzünk, takarítunk, egyszóval megdolgozunk érte, mert sajnos magától nem jön az a hangulat.
Mindezzel együtt örülök, hogy a fát közösen díszítettük, és annak is, hogy ennek ellenére mindenkinek tett valamit az angyal a fa alá. Én azt kívánom magamnak – és másnak is, ha szabad –, hogy jövő karácsonyra a lelkünkben és az otthonunkban is tudjunk megdolgozni az ünnepért.

Márk Boglárka

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.