Meg kell tanulnunk alkalmazkodni a szélsőségekhez

Évértékelő beszélgetés Török Jenővel, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetőjével

230

Minden volt az idén, ami szokatlan és rendellenes. Tizenkét hónapból fél év annak ellenére is aszályos volt, hogy idén összességében a sokévi átlagnál több csapadék hullott. A szélsőséges időjárási viszonyok ellenére a gazdák többségének – a kedvező értékesítési árak okán – még sincs oka a panaszra. Az alkalmazkodási kényszer viszont egyre égetőbb és elkerülhetetlenebb.

– Rendkívül szélsőséges volt idén az időjárás. Hogyan csapódott le ez a mezőgazdaságban?

– Negyvenéves mezőgazdasági pályafutásom alatt, amióta Csíkban tevékenykedem, valóban az idei volt a legszélsőségesebb esztendő. De ennek megértéséhez érdemesebb egy kicsit távolabbról nekifutni. Még a burgonyakutató állomásnál készítettünk dolgozatot a nagyszebeni meteorológiai állomástól kapott részletes meteorológiai adatokból. Ekkor figyeltünk fel arra, hogy a túl csapadékos, a túl száraz és a normál évek viszonylag ciklikusan ismétlődnek. Nem épp úgy, mint a hét bő és a hét sovány esztendő a Bibliában, de a négy-öt éves ciklikusság a mi esetünkben is megfigyelhető volt. Viszont ahogy haladunk napjaink felé, a száraz és csapadékos időszakok hossza egyre rövidül. Tizenöt éve még kétévente váltották egymást a túl száraz és túl csapadékos időszakok, utóbbi nyolc esztendő távlatában azonban ez a ciklikusság egy évre rövidült. Az utóbbi három évben viszont megfigyelhető, hogy ugyanazon esztendőn belül is vannak túl száraz és túl nedves hónapok. Ilyen téren az idei év volt a legkucifántosabb. A meteorológiai adatokból tisztán kitűnik, hogy az elmúlt tizenkét hónapból csapadékeloszlás szempontjából csupán három felelt meg a szokásosnak, ellenben három hónap túlcsapadékos volt, és hat hónap száraz. Aszályos évről beszélünk, miközben az idén 30-40 literrel több csapadék hullott, mint a sokévi, 591 literes átlag.

Fotó: Domján Levente

– Tehát úgy volt száraz és meleg az idei év, hogy a csapadék több volt a szokásosnál?

– Igen. Emlékezhetünk, január-februárban nem is volt rendes tél, azt hittük, hogy a farkas Csíkban is megeszi a telet. Ezzel szemben március hideggel, hóval és rengeteg csapadékkal köszöntött be. Négyzetméterenként 80-90 liternyi csapadék hullott, miközben a sokévi átlag 28 liter. Aztán április 5-6 környékén a tél egyből nyárba váltott, magas hőmérsékleti értékekkel, szárazsággal, gyakorlatilag elmaradt a tavasz. A klímaváltozással függ össze egyébként a későbbi, sok gondot okozó sáskajárás is, aminek kedvezett, hogy egyrészt a márciusban visszaérkezett gólyaállományt a késői tél megtizedelte, másrészt pedig, hogy áprilisban, májusban rendkívüli nyári melegek voltak. Aztán jött a két csapadékbő hónap: júniusban, júliusban Udvarhelyen 311 liter, Csíkban 320 liter és Gyergyóban 367 liter hullott, ami több mint fele az egész éves csapadékmennyiségnek. Olyan is volt, hogy egyetlen nap alatt vagy csupán pár óra leforgása alatt hullott le egy átlagos hónapi csapadékmennyiség. Ekkora vízmennyiséget a talaj ilyen rövid idő alatt képtelen befogadni, így nem is hasznosul. Volt olyan termelő, akihez nyáron a csapadékkárok, majd ősszel az aszálykárok felmérésére mentünk helyszínelni.

– Fel lehet készülni az ilyen szélsőséges időjárási viszonyokra?

– Kell rá készülni, csak nehéz megszokni. De nincs kiút. Alkalmazkodnunk kell, mert a légszennyezés és a globális felmelegedés olyan nagyságrendet öltött, hogy a klímaváltozást legfeljebb csak lassítani tudjuk, de megállítani már nem. Időjárási kilengések régebb is voltak, gondoljunk csak az 1946–47-es szárazságra, de mára már a kilengések egyre gyakoribbakká és szélsőségesebbekké váltak. Alkalmazkodnunk kell az új időjárási körülményekhez a megválasztott kultúrákkal, vetőmagokkal és a talajmegmunkálási technológiákkal. Újdonság, hogy korábban tavaszodik, a pityókát akár már március második felében is ültetni lehet, míg ősszel később érkezik a hóharmat is, így a növények vegetációs időszaka legalább egy hónappal kitolódott. Olyan módszereket kell használnunk, amely a talaj vízveszteségét minimalizálja, például a hengerelést, de az is lehet, nincs minden évben szükség a mélyszántásra. Az ősszel például a szárazság miatt nagyon nehéz volt előkészíteni a magágyat az őszi vetéseknek. Vigyáznunk kell a csapadékra, jobban meg kellene becsüljük a megye területén keletkező öntözővizet. Izrael példája mutatja, hogy megfelelő öntözéssel még a sivatagból is gyümölcstermő ligeteket lehet alakítani, csak elszántság kell hozzá. A talaj szervesanyag-tartalmának növelése – istállótrágyával, zöldtrágyával – is segít abban, hogy a talaj, még ha köves, gyengébb szerkezetű is, a nedvességet jobban megtartsa.

– Mennyire nyomta rá bélyegét az idei szélsőséges időjárás a mezőgazdasági terméseredményekre?

– Kalászos gabonából 10-15 százalékkal lett kevesebb, de a 30-35 százalékkal magasabb értékesítési ár pótolja a kiesett termésmennyiségekért a gazdákat. Megyeszinten a burgonyából is kevesebb lett: tavaly a hektáronkénti átlagtermés 26,4 tonna volt, idén 24 tonna körül alakult. Az ár viszont itt is kárpótol: jelenleg 1,3 lejért, azaz a tavalyhoz képest két és fél, háromszoros áron lehet értékesíteni a burgonyát. De ezt nem kell irigyelni a termelőktől, mert az elmúlt három évben nagyon nyomottak voltak az árak és gyengék az értékesítési lehetőségek. Úgy fest, tavaszig még némiképp emelkednek az árak. Már 1,4-1,5 lejt is emlegetnek, köszönhetően annak, hogy Németországban, Hollandiában, Svédországban, Lengyelországban 25-30 százalékkal kisebb terméseredményeket értek el a vártnál. Rekordtermés volt viszont kukoricából: mifelénk főként silókukoricából. Itt például kifejezetten jól jött a nyári csapadékbőség, majd az augusztusi forróság. Megyeszinten a rekordtermés 6900 kiló szemes takarmányt takar, ami a tavalyi 4100 kilóhoz képest hektáronként bő ötvenszázalékos növekedés. Gaz­dag volt a gyümölcstermés is: idén nagyon sok alma termett, így hosszabb sorok voltak a gyümölcslépréselőknél is.

– A mezőgazdasági igazgatóság idén számos támogatási programért felelt. Mi újság ezekkel a programokkal?

– Két éve indult az üvegházi, fóliaházi paradicsomtermesztési támogatási program. A programban tavaly Hargita megyéből négy gazda vett rész, örömünkre szolgál, hogy idén kilencre nőtt a számuk, és már meg is kapták a 3 ezer eurós minimis-támogatást. A miniszter is meglátogatta az egyik kertészetet, és örömmel konstatálta, hogy lám-lám, Hargita megyében is lehet paradicsomot termeszteni. Egy másik programunk a gyapjúértékesítést szolgálja. Hargita megyéből idén 176 gazda részesült a kilónként 1 lejes támogatásban 180 ezer kiló gyapjú értékesítése kapcsán. Harmadik kiemelt témánk a legelő-, helyesebben a gyepgazdálkodási üzemtervek elkészítése, mely immár a végéhez közeledik. A megye 67 közigazgatási egysége közül csak két település nem rendelkezik legelő- és kaszálóterületekkel, így 65 számára készítjük el az üzemterveket. Közülük 59 esetében már kész vagyunk a munkával, és fennmaradó hat község esetében legkésőbb márciusig befejezzük. Országos szinten kevés megyében állnak ilyen jól, úgyhogy nyugodtan mondhatom, hogy a 2019-es területalapú támogatás-igénylési kampány kezdetére Hargita megyéből, akinek kell, mindenkinek kész lesz a feltételként szabott gyepgazdálkodási üzemterve.

Domján Levente

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.