Mátyás király, az operahős

35

Hunyadi Mátyás születésének 575. és királlyá választásának 560. évfordulója ismét Magyarország egyik legnagyobb uralkodójára irányította a figyelmet. A népszerű király mesék, verses költemények hőse a zeneirodalomban is fontos szerepet kapott. A kevésbé ismert zenei ábrázolásairól Rózsa Ferenc zenetudós-karnaggyal beszélgetett dr Csermák Zoltán.

Rózsa Ferenc az ungvári bemutatón

– Egyik legfontosabb szakmai kutatási területe Mátyás király operaszínpadi megjelenése, hogyan él a magánemberben a nagy uralkodó alakja?

– Mátyás király igazi reneszánsz polihisztor volt, személyével először én is a mesékben találkoztam. Mátyás, az igazságos, az akkori kommunista éra alatt példaképemmé vált. Ez az imázs nemcsak egy legenda, Európa egyik legnagyobb uralkodóját tisztelhetjük személyében. Hadvezérként dicsőséget hozott hazánknak, a törökök hódítását eredményesen akadályozta meg, halála után kezdődött országunk nagy romlása. Az akkori világ egyik leghíresebb könyvtárát gyűjtötte össze, sajnálatos, hogy kevés kötet maradt meg az utókornak. Egyrészt a háborúk viharai ragadták el ezeket, másrészt szokás volt könyvet ajándékozni, így az akkori szkriptorok nagyon elfoglaltak lehettek. Fényes udvarában nagyon sok kiváló európai elme, köztük muzsikus fordult meg. Az Itáliából, Franciaországból, Németalföldről érkezett zenészek a kor legnépszerűbb, Európa-szerte ismert műveit játszották, az udvar népe pedig a korabeli udvari divat legújabb táncait járta. Mátyás vendége volt többek között Pietro Bono, a híres lantjátékos, valamint a kor ismert zenészei a németalföldi Johannes Martini és a franko-flamand Jacques Barbireau is.
A leghosszabb ideig a franko-flamand énekes-zeneszerző Johannes Stockem tartózkodott Budán, mint az udvar zenei életének irányítója.

– Kutatói hírnevét egy elfeledett Lotti-mű felfedezésével alapozta meg.

– Egész életemben kutató-kereső típus voltam, s nem elégített ki, hogy a szokásos repertoárt tűzzem műsoromra. Mindig érdekeltek a ritka, figyelemreméltó művek. Az eredményes felfedezőket a véletlen is segíti, így történt velem is. Brüsszelben, a Királyi könyvtárban egy másik művet kerestem, s ennek az anyagában találtam egy teljesen eltérő írással rögzített kottát, az Istent dicsőítő végszóval és Antonio Lotti félreismerhetetlen aláírásával. Egy Missabrevis került a kezembe, tehát csak kyrie és glória tételből álló egyházi mű. Az anyagot digitalizáltam, az olvashatatlan részeket kiegészítettem, s ezt a változatot rögzítettük a Hungarotonnál 2001-ben, a Lotti Kamarakórussal és a szombathelyi Camerata Pro Musica együttessel. Természetesen ez word’sfirstrecording (első megjelenés a világban) volt, s még számos kiadást ért meg, s nagyon jó kritikákat kapott itthon és külföldön egyaránt.

– Mátyás alakja még ifjúként kap kisebb „nadrágszerepet” Erkel Ferenc Hunyadi László című operájában. Mit jelent a nagy magyar romantikus szerző életművében ez az opus?

– Számomra a Hunyadi László sokkal értékesebb, mint a legnépszerűbb operája, a Bánk bán. Az „ős” Bánk bánról beszélek, amely dramaturgiailag még kiforratlan volt, nagyon hosszú, a 30-as években Nádasdy Kálmán és Oláh Miklós alakította át közönségbaráttá. Mindkét változatnak számos hangfelvétele létezik, de az újragondolt változat viszi a prímet. Az opera nagyon sokat köszönhet Simándy Józsefnek, aki a híres „Hazám, hazám” kezdetű áriát már-már slágerré avatta, s életrajzi könyvének is a Bánk bán elmondja címet adta. Tartalma mindig is politikai töltetet kapott, mind 48 után, mind pedig a szovjet megszállás éveiben. Tiborc panasza is a nép hangja minden korban.
A Hunyadi szerintem zeneileg sokkalta letisztultabb műve Erkelnek, s dramaturgiailag is kimagasló. Egy zseniális nyitány vezeti be a dalművet, a palotás kiváló, népszerű táncdallam, s a La Grange ária pedig a világ zenei életében is népszerű lett. E kiváló koloratúr bravúrária utólag került ugyan a műbe, de ez semmit sem von le értékéből.

– Nemcsak a magyar zeneszerzőket ragadta meg a reneszánsz király alakja. Ciro Pinsuti olasz zeneszerző Mattia Corvino című operáját már korábban előadták Magyarországon, minden bizonnyal a zongorakivonat alapján került színre. Az eredeti verzió viszont érintetlenül lapult egy milánói gyűjteményben.

– Mint említettem, kitartó ember vagyok, s hat évig jártam a híres kiadó, a Ricordi „nyakára” az említett mű eredeti példányáért, akik állandóan azt bizonygatták, hogy a kézirata elveszett, s ők is csak a zongorakivonatot adták ki. Hat év után elértem, hogy beengedtek a kiadó archívumába. Az épület négy emelet mélyen őrzi a kincseket, banki páncélajtó zárja, a kutatónak külön ruhát, kesztyűt adtak, nehogy kárt tegyen az értékekben, vagy elfogja a kísértés. Egy munkatársuk kalauzolt folyamatosan, de nem találtuk a keresett művet. Elhaladtunk többek között egy nagy halom kéziratpapír mellett, aminek eredetéről kísérőm se tudott, állítólag az azonosítatlan anyagokra a megsemmisítés várt. Kértem, hogy átnézhessem a partitúrákat, s nagy megdöbbenésemre, a Mattia Corvino került a kezembe. A felfedezést vendéglátóim is örömmel, de csodálkozva fogadták, így nyomban kivették a selejtezésre várók közül. Hálából digitalizálták, no, nem ingyen, horrorisztikus összegért, de megérte. Utolsó pillanatban mentettük meg, a korabeli savas alizarin tinta öli a papírt, anyaga törik, morzsálódik. A papír akkori fehérítési eljárása is roncsolta az iratokat. A rekonstrukció – napi hatórás munkával – egy évet vett igénybe, s tárgyalásokat folytatok, hogy esetleg a Ricordi kiadja, de felbukkantak az örökösök is…

Kolozsvári előadás Fotó: Kolozsvári Opera

– Az eredeti mű ősbemutatóját Mátyás szülővárosában, Kolozsváron láthatta a közönség.

– A Kolozsvári Magyar Opera 2008 októberében mutatta be a művet. Nagy élmény volt számomra, hogy Mátyás szülőházától nem messze dolgozhattam hetekig. Kemény műhelymunka előzte meg a premiert. Igazán jó darabot láthatott a Kincses Város és Marosvásárhely közönsége, sajnálom, hogy csak négy előadást ért meg, több volt e műben. Talán ebben az is közrejátszott, hogy a darabot jelentősen „meghúzták”, az első felvonás például aránytalanul rövid lett, a közönség nem igazán értette a szűk bevezetőt. Nagyon kiváló művészekkel dolgozhattam együtt, például a női főszereplő Kele Brigitta azóta fényes nemzetközi karriert futott be. 2015-ben Liszt Szent Erzsébet legendája előadásán, a mű bemutatásának 150. évfordulóján, s az ez évi Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitókoncertjén is a címszerepet énekelte. A zenekarban is nagyon sok kiváló muzsikus játszott, különösen a vonósokra és a fafúvósokra emlékszem szívesen vissza.

– A szerző – talán a librettista hibájából – kissé elszakadt a történelmi tényektől.

– Ciro Pinsuti kiváló komponista és énektanár volt, Verdi kortársa. Élete végén Londonban élt, s a királyi udvarban tanított éneket. Halála után, a korabeli levelezés ráadásul azt bizonyította, hogy a zeneköltő özvegye pénzügyi vitába keveredett a CasaRicordival, s ezért megtiltotta a darab további előadását, így a dalműre a feledés várt.
A történet Mátyás prágai fogságával kezdődik, ahonnan hajóval (sic!) tér haza Magyarországra. Talán ez rávilágít a szerző közép-európai földrajzi ismereteire. Ezt követi Hunyadi László temetése, ami a darab egyik legszebb része. A második felvonásban már az intrika is színre lép, a bajkeverő Wladimiro összeesküvést sző a király ellen, hogy a lengyel király kaphassa meg a trónt. Mátyás egy grandiózus templomi jelenetben leplezi le a cselszövést. A harmadik felvonás a magyar táborban játszódik, Wladimiro a cigányok között bújik meg, s folytatja ármánykodását. Egy kicsit Verdi után érzeteként, fergeteges cigánykórust hallhatunk, egy véres párbajt követően a rossz elnyeri méltó büntetését, a női főszereplő ártatlan áldozattá válik. A darab végén felcsendül a magyar himnusz is, amit a kolozsvári közönség felállva hallgatott.

– A nagy magyar romantikus szerző, Mosonyi Mihály Szép Ilonkájában Mátyás ismét főszerepet kap.

– Mosonyi korának kiváló komponistája volt, többször közreműködött Liszt műveinek hangszerelésében is, amikor a Mester időhiánnyal küzdött. Liszt nagyra értékelte zenészi kvalitásait, az Esztergomi misében már komolyabb feladattal bízta meg. Legismertebb műve a Tisztulás az Ungnál. A zeneművet sokszor említik, de sajnos keveset tűzik műsorra. Az 1859-ben komponált kantátát Kazinczy Ferenc költeménye ihlette, a nyelvújító metrikus sorait Mosonyi magyaros zenével gazdagította. Az opusban is felcsendül a Rákóczi-induló dallama, s a Szózat motívuma.
A művet Ungváron magam is bemutattam. Érdekes előadásnak lehettek a nézők tanúi a hangversenyteremmé átalakított zsinagógában: ukrán kórus énekelte az általuk nacionalistának is tartható szöveget. De hál’ istennek a bemutatónak nagy sikere volt, igazi magyar társadalmi eseménnyé vált az Ung partján.
A Szép Ilonka kézirata nagyon rossz állapotban van, de még talán megmenthető. Embert próbáló mű, már időtartamában is: öt felvonásból-prológusból áll. Jóllehet Vörösmarty Mihály költeménye csupán 22 versszakos, de Mosonyi fantáziájával pótolta az űrt. Ne feledjük, kiváló librettista is volt, az operaírás minden fortélyát „bevetette”, vadászok kara, balett színesíti a daljátékot. Mátyás igazi hőstenor, Szép Ilonka kiváló lírai szopránszerep. Megható, amikor a második felvonásban visszagondol a vadásszal töltött órákra, de a dallam már a szomorú véget sejteti. A dalmű kicsit hasonlít Erkel kompozícióira, amikor Erkel a francia forma- és dallamvilágot szívesen ültette át hazai környezetbe. Például ősz Peterdi áriája akár egy Berlioz-műbe is beleillene.

– A kolozsvári operabemutató után egy újabb Mátyás-opera került hirtelen a kezébe.

– A sajtóvisszhang nyomán Szentjóby Szabó Andor vasútépítő mérnök egy indulatos hangú faxot küldött a Kolozsvári Operába: „Miért játszanak külföldi szerző Mátyás-operáját, amikor magyar szerző művét is előadhatnák.” A hír nyomán felvettem az úrral a kapcsolatot, s egy újabb igazi kincsre bukkantam. A mű szerzője a kolozsvári Heinisch József volt, akit kortársai Schlesinger néven is ismertek. A szövegkönyvül szolgáló művet a XVIII. század végén élt Szentjóbi Szabó László írta I. Ferenc koronázására Mátyás király, vagy A nép szeretete, jámbor fejedelmek jutalma címmel. Így került előtérbe a neves író kései leszármazottja, aki szívén viselte ősei hagyatékát, s felhívta figyelmünket a mű létezésére.

– Heinisch műve tartalmában és zenei világában is előadható a XXI. században?

– Igen, figyelemreméltó kompozíció. A dagályos „szentimentális drámát”, Heinisch jó érzékkel rövidítette le. Ennek az operának a cselekménye is a prágai fogsággal indul, már az elején egy virtuóz duett ámítja el a nézőket. A második felvonásban nagybátyja, Szilágyi Mihály viszi a prímet, amikor a Duna jegén királlyá választják Mátyást, a harmadik felvonás pedig az igazságos Mátyást mutatja be. Ez egyben a darab koronázásra szánt erkölcsi tanulságát is közvetíti. Igazi erénye a műnek, hogy ellentétben Pinsutival, Szentjóbi híven követi a történelmet. A zenemű érdekessége, hogy szólóáriát nem komponált bele a szerző, a mívesen megírt duett, a sextett, a septett viszont pótolja a hiányérzetet. Zenéje Beethovent idézi, a bécsi klasszikus stílusát verbunkos elemekkel ötvözi. Ez nem véletlen, Heinischt Erkel is egy levelében „Beethoven kedves tanítványának” nevezte. Amikor a kézirat másolatát Szentjóbi úr letette az asztalra, az eredeti művet rekonstruáltam, digitalizáltam, zongorakivonatot, szerepkivonatot készítettem, tehát az elfeledett mű készen áll az előadásra. A Mátyás-év méltó alkalom lehetne bemutatására…
A kérdező, korábban a Hungaroton egyik vezetőjeként találkozott Ciro Pinsuti darabjával, amit Rózsa Ferenccel közösen állítottak színpadra Kolozsváron. Az érdemi munkát az interjúalany végezte.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.