Maszk

Lassan kötelező ruhadarabbá válik. A túlélés eszközévé. Alatta – ha megérjük – kifejlődhet az új arcunk is, de ahhoz még sokat kell tűrnünk és cselekednünk. Furcsa ez a helyzet, amikor a láthatatlan ellenséggel kell megküzdenünk. Biztos, hogy túllép ezen is az emberiség, csak annak igen nagy az ára. Most fizetünk. Életmódunkért. A nemtörődömségért. A legfőbb tényező pedig mindebben a jellem. Az egyéné. A közösségé. Az államé. Egyelőre őrzi még ez az ország a régi viselkedési formáját, úgy látszik, nem mérik fel sokan – a felelősek közül sem –, hogy mekkora a veszély. Azt olvassuk, hogy épp védőmaszkok és -ruhák beszerzése terén máris történt egy-két furcsaság nálunk. Valahogy rátalált egy Giurgiu megyei családi vállalkozásra a „rendszer”, amely így lebonyolítana egy tizenkétmillió eurós ügyletet, beszerezve 1,75 millió darab védőmaszkot. Kicsit meglepő, hogy épp egy vendéglátós kiscég – amely a rendelkezések értelmében manapság nem nagyon végezheti a főtevékenységét (élelmiszeripari termékek, italok, dohányáru forgalmazása, piaci árusítás és gyorsbüfé-üzemeltetés a profilja) – potom ötvenhatmillió lejes szerződéshez jut, és szállít az államnak mintegy 32 lej/darab árban maszkokat. Ami ráadásul hiánycikk is Európában.
A profitorientált bevásárlóközpontként eddig kiválóan üzemelő Európai Unió azonban olyan, hogy képtelen volt erre a „szezonális” cikkre odafigyelni. Nincsen elgondolás és stratégia sem arra vonatkozóan, hogy miként lehetne azt az irdatlan mennyiségű védőfelszerelést – kezeslábast, szemüveget, kesztyűt, orvosi, illetve hétköznapi használatra szánt maszkot, meg tegyük hozzá, hogy számos más kelléket – előállítani vagy beszerezni.
Szétnéztem gyorsan a világhálón, rákérdeztem orvos- és gyógyszerész-ismerőseimre, kereskedőkre is, és kiderült, hogy az influenza ellen (állítólag) védő, háromrétegű szájmaszk 7-8 lejért elméletileg megvásárolható lenne. Ha volna. Korábban ugyanennyiért fejvédővel ellátottat is árultak. A csésze formájú és a textil – tehát mosható – az drágább, 15 lej a bolti ára. Vannak márkák és szabványok (N95, FFP2 és FFP3), amelyek inkább megfelelnek, de azok sem szerezhetők be ezekben az ínséges napokban a nagykereskedésekben. Amúgy 35 és 50 lejekért vesztegetnék darabját. Ám ezekről is tudni kell, hogy fogyóeszközök, élettartamuk nem több huszonnégy óránál. A szerves és mérgező vegyületeket kiszűrő teljes arcmaszk piaci ára 1500 lej körüli. Az egyszer használatos polipropilén anyagú overall, amely fertőzések ellen is használható az egészségügyi intézményekben. Különböző mikroorganizmusok ellen szolgál, kapucnis kivitelű, hasi részen zipzárral, a zipzáron fedő-borítással. Rövid ideig szabadtérben is jól szolgál – ilyent láthattunk egy videofelvételen olyan olaszországi orvosokon, akik vállalták, hogy otthonukban is meglátogatják a koronavírusos betegeket –, ezeken a csukló- és lábrész mandzsettája gumírozott, vízhatlan anyagból készül, így a vér és a testnedvek nem léphetnek közvetlen kapcsolatba a gyógyító személyzettel. Beszerzési ára 25 és 35 lej közötti lenne. Egy szó nem esett még azokról a szkafanderszerű védőöltözékekről, amelyeket a rendőrök, tűzoltók, katonák ölthetnének magukra. Merem állítani, hogy darabonként több ezer lej az ilyen holmi árfekvése. Úgymond az a szegmens, ahol már érdemes euróban vagy dollárban számolni. Csak úgy záporoznak az ezresek, tízezresek, milliók…
Nem tanították semmiféle egyetemen, ez idáig az élet sem nagyon képezte ki a médiamunkást, hogy miként kell viselkednie járvány idején. Ilyenkor. Egy nem közönséges kór által veszélyeztetett korban. Szó esett ugyan etikáról, törvényes hozzáállásról. Kihámozható a felhalmozott tudásból és az előírásokból, hogy be kell tartani a játékszabályokat. Viszont ebben a szkizofrén helyzetben is megvan a vágy, a belülről jövő kényszer az empirikus megismerésre, hogy ne csak másod-, harmad- vagy sokad-kézből szolgáltassuk az információkat. Próbálkozunk. Bár mi magunk sem vagyunk tisztában a lehetőségeinkkel és a korlátainkkal. Úgy vélem, már az is nagy segítség, hogy igyekszünk irányt mutatni a világháló és a korszerű adatátviteli eszközök segítségével abban, hogy az emberek képesek legyenek tudatosan felhasználni és értelmezni a médiát. Ez is már-már hősies vállalkozás.
Az államok legfelsőbb vezetése is kapkod olykor. Nincsen tisztában azzal, hogy lefogja-e a ballal a jobbot, amely úgy teljesít gyakran, hogy melléfog. Nem kritizálni kell, hanem felismerni, hogy a legjobb magán- és a közösségi stratégia közel áll egymáshoz. Otthon kell maradni a legszűkebb környezetben. Úgy élni, hogy használhassuk a saját erőforrásainkat. Úgy élni, hogy visszafogva a posztmodern hedonizmust, tanuljunk meg ismét termelni és kertet művelni. Mert hosszúnak ígérkezik ez a böjt. Nem a himnuszéneklés ment meg, se nem a járvány-ellenzékiség, hanem a belső és bukolikus harmónia, amelyet egyébként vártunk. Most formálódhat a maszk mögött a jövőképes emberi arc.

Simó Márton