Maradi lennék?

120

Éveken keresztül életem része volt a rádió, a zenehallgatás. A 90-es évek elején valósággal vadásztam a rádióadókat a jól bevált csatornás módszerrel, és bevallom, örültem, ha néhanapján az időjárási viszonyoknak is köszönhetően külföldi adásokat csíphettem el. Aztán jött a csíki rádiós bumm, a 90-es évek közepén előbb egy, az ezredforduló előtt pedig több helyi rádió is működni kezdett, volt tehát választási lehetőség.
Előbb önkéntesként, majd főállású szerkesztőként én is egy helyi rádióhoz kerültem, így a rádiózás és a folyamatos zenehallgatás az életem részévé vált. Ismertem majdnem minden dalt, tudtam ki az előadója, tehát volt információáradatom a zenekínálatról. Tizenkét éve kerültem mostani munkahelyemre, és azóta valahogy kimaradt az életemből a zene. Leragadtam a 2000-es évek elején. Manapság csak akkor hallgatok rádiót, ha véletlenül egy olyan üzletbe lépek be, ahol a hangszórókból diszkréten ugyan, de szól valamelyik helyi vagy országos csatorna műsora.
A minap viszont egy étteremben fogyasztottam el az ebédemet, a hangszórókban pedig egy országos rádió ontotta a zenéket. Az, hogy egy román csatorna szólt, még hagyján, de amikor minden harmadik dal keleti beütésű dallamú volt, na az egy kissé feltűnt. Az elején csak halkan jegyeztem meg ezt ebédtársamnak, majd egyre jobban kezdtem figyelni: reklám, amerikai nóta, két keleti hangzású dal, reklám, keleti hangzás, román dal, keleti nóta, reklám – s ez így folytatódott másfél órán keresztül. Azt hittem, valami arab migráns a programigazgató, aki így akar kedveskedni honfitársainak, ám az adott rádió honlapját böngészve rájöttem, sem török, sem pedig arab nincs alkalmazásban náluk. Ha rajtam múlott volna, kikapcsoltattam volna a rádiót, de sajnos nem mindenhol a vendég az úr, még akkor sem, ha utánam, vásárlóból, fogyasztóból élnek.
Habár a kaja finom volt, mégis keserű szájízzel távoztam az étteremből. Magyar vidéken magyar tulajjal és magyar személyzettel működő étteremben olyan román rádiót hallgattatni a magyar fogyasztóval (amúgy magyarországiak ültek a szomszédos asztalnál), amely többnyire keleti dalokat sugároz, zavaró volt számomra. Miután hazamentem, egy videomegosztó oldalról kikerestem az Abba Money című dalát, meghallgattam, és eközben magamban elmormoltam egy dedikációt az étterem tulajának és személyzetének.

Kopacz Gyula

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.