2020, december 2, szerda.
custom_html_banner1

Hirdetés

Makro, mikro – nem mindegy?

Míg Nyugat-Afrikában kisebb-nagyobb sikerrel próbálják leküzdeni az ebolát, a vérzéses lázat, sőt annak állítólag előállították a vakcináját is, Kelet-Európa egyik régiójában, nevezetesen országunkban felütötte a fejét egy másabb láz, az egyezkedés láza. Annak révén szeretnék orvosolni azokat a politikai, társadalmi és jogalkotási bajokat, amelyeket főleg az új Adótörvénykönyv parlament általi elfogadását követő államelnöki visszautasítást váltott ki. Képletesen fogalmazva az államelnök számára olyan idegen testnek bizonyult ez a törvénykönyv, amelyet „szervezete” nem volt képes befogadni, s ebben megvolt a maga szerepe a jegybank elnökének is, aki mint „kezelőorvos” nem találta azt megfelelő „gyógyírnak” a költségvetés számára, lévén, hogy szerinte kevés „vitamint”, illetve elégtelen tápanyagot tartalmaz. Utólagos tünetként jelentkezett a parlamenti pártok csúcsvezetőinek egyike-másika esetében a láz, az egyezkedés láza.

[dropcap]A[/dropcap]mint már arról beszámoltunk, elsőként a liberális párt társelnökénél, Alina Gorghiunál mutatta ki a lázmérő a szóban forgó lázat: minden különösebb előzmény nélkül hétfőn bejelentette, hogy augusztus 16-ra a gazdasági makrostabilitás témakörében konzultációra hívják a parlamenti pártok küldöttségeit, a maguk részéről nevesítve is a háromtagú „missziót”. Nos, e konzultáció keretében mindenekelőtt az Adótörvénykönyv , annak hatásmechanizmusa, továbbá a közszférai új bérezési törvény képezné az eszmecsere két legfontosabb napirendjét. Hivatalosan még egyetlen parlamenti párt sem jelentette be részvételi szándékát, de fél szájjal elfogadták a meghívást, s úgy tudni, arra sor is kerül. A liberálisok felkérésében utalás van arra is, hogy a kormánypártnak konkrét számításokkal kellene jelentkeznie, olyanokkal, amelyek érdemben támaszthatják alá, hogy nem következhet be az Európai Bizottság által „megtűrtnél” nagyobb arányú költségvetési hiány az adó- és illetékcsökkentés, valamint a költségvetési kiadásoknak az előirányzott megemelkedése nyomán. És hogy az államelnök kedvébe is járjanak, az egyezkedési lázban kirukkoltak egy „lázcsillapítóval” is: a másik társelnök, Vasile Blaga szerint 2016. január 1-jétől nem 19, hanem 21 százalékra kellene mérsékelni a jelenlegi 24 százalékról az általános áfakulcsot, s majd a „lázgörbe” alakulása függvényében 2016. július 1-jétől alászállítani 19 százalékra.

Ragályos…
Még érdemben el sem dőlt az augusztus 16-i konzultáció sorsa, az egyezkedési láz viszont ragályosnak bizonyult. Csütörtökön ugyancsak meglepetésszerűen fogalmazta meg az UNPR elnöke, a kormányfői teendőket ideiglenesen ellátó Gabriel Oprea az egyeztetési láz keretében a maga meghívását: augusztus 19-re konzultálásra hívja a parlament épületébe a parlamenti pártokat az Adótörvénykönyv témakörében. Ő már nem beszél gazdasági makrostabilitásról, lévén, hogy a kormánykoalíció tagjaként ő nem annyira „lázas”. Azaz ő megelégedne egy kisebb szelettel is, illetve a makrostabilitás egy kisebb részével, aminek okán úgy is fogalmazhatnánk, hogy a nemzeti egység és biztonság élharcosa számára fontosabb az Adótörvénykönyv jelentette mikrostabilitás. Amúgy meghívólevelét személy szerint megküldte Victor Ponta kormányfőnek, a kormánypárt ideiglenes elnökének, Liviu Dragneának, a kormánykoalíciós ALDE két társelnökének, Călin Popescu-Tăriceanunak és Daniel Constantinnak, a liberális párt két társelnökének, Vasile Blagának és Alina Gorghiunak, Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének és a nemzeti kisebbségek parlamenti csoportja vezetőjének, Varujan Pambucciannak. Ezek szerint a liberálisok által kezdeményezett konzultációt követően két nappal kerülne sor egy hasonló jellegű konzultációra. Hogy ez indokolt-e vagy egyáltalán van-e értelme, arra nehéz lenne választ adni, s talán a válaszadást nem is kockáztatná meg senki, de létezhet egy feltételezés: vagy ragályosnak bizonyult az egyeztetési láz, s az viszketegségi lázként csapódott le Gabriel Oprea esetében, vagy a kormányfőhelyettes sejt, amit sejt… Ugyanakkor az UNPR elnökének a meghívója bizonyos szempontból „lázasabb”, de még inkább „rázósabbnak” tűnik: ő és pártbeli társa, Eugen Nicolicea annak a kormánynak a tagjai, amely véglegesítette, elfogadta és beterjesztette a parlamentbe az Adótörvénykönyv tervezetét, s a két házban mindennemű indítvány beterjesztése nélkül ugyancsak lázasan szavazták meg. Ez egy dolog, méghozzá egyértelmű. Mint ahogy az is egyértelműnek tűnt, legalábbis eddig, hogy a kormánykoalíció sziklaszilárd, mindennemű hangzavartól mentesen támogatja a kormányfőt, a kormányzati döntéseket. Ezt maga a kormányfőhelyettes, Gabriel Oprea is hangsúlyozta nem is egyszer. Egyetlen ügyben engedte meg magának, hogy „külön utas” legyen, nevezetesen a külföldi hírszerző szolgálat vezetőjének kinevezése ügyében. Ezt a „félrelépést” a maga módján meg is magyarázta, újólag nyomatékolva, hogy az nem verhet éket a kormánykoalícióba. A magunk részéről annak idején megkockáztattuk azt a feltételezést, miszerint Gabriel Oprea nemcsak hogy kezébe vette az éket és a kalapácsot, hanem az utóbbival rá is ütött az előbbire. Most sem állíthatunk egyebet, mint azt, hogy még egyet ütött azzal a kalapáccsal azon az éken. Igen, mert most már tudni, hogy a konzultáció-összehívási szándékáról előzetesen nem egyeztetett a kormánypárt illetékeseivel, és arról a kormányfőt sem tájékoztatta. Aki, igaz, hogy a tengerentúl tölti a szabadságát, de mindkét fél azt állította, hogy a kapcsolattartás köztük állandó. Viszont lehet, hogy időközben megszakadt, mert állítólag Victor Ponta családjával augusztus 1-jétől a Karib-tengeren, hajóúton tartózkodik, s lehet ott nem fogható Romániából érkező jel, főleg akkor, ha el sem küldik. Továbbá az sem kizárt, hogy a kormánypárt ideiglenes vezérével, Dragneával is megszakadt a kapcsolat, ugyanis a csütörtöki Oprea-bejelentés pillanatában ő egy másik amerikai féltekén tartózkodott, nevezetesen Brazíliában, ahol pártcsatározási fáradalmait piheni ki. Lehet, a mai nap folyamán kiderül, hogy Ponta, illetve Dragnea miként is viszonyul Oprea kormányfő-helyettes és pártelnök egyezkedési lázára. Arról viszont már hallani lehetett, hogy azt hallgatólagosan el is fogadták a szociáldemokraták, ugyanis a kiszivárgott nem hivatalos értesülések szerint az augusztus 19-i eszmecserén a kormánypárt színeiben részt vesz Eugen Teodorovici közpénzügyi miniszter.
Annak ellenére, hogy az egyezkedési láz a liberálisoknál jelentkezett, a jelek szerint azt „nem sajátították ki”, sőt Alina Gorghiu társelnök melegen üdvözölte és elfogadta Gabriel Oprea visszhangszerű, azaz utólagosnak nevezhető kezdeményezését. No, nem annyira forrón, mint ahogy üdvözölte az egykori USL-kormány, egykori minisztere, a sikeres bankár Lucian Isar „kezdeményezéseit”. Igaz, ezt nem a nagynyilvánosság előtt, hanem maximális diszkréció közepette, de olyan intenzitású lázzal, hogy annak forrósága „elégette” Isar házassági bizonyítványát is. Ilyenképpen pedig utólag az is kiderült, hogy Gorghiunak nemcsak a pártelnöki tisztségben van társa, hanem jó ideig „társbirtoklója” volt az exminiszternek is. Most miután létezik egy másabb anyakönyvi kivonat, nevezetesen a házasság felbontására vonatkozóan, már a nagynyilvánosság előtt is kitárulkozhatott ez a nem politikai alapú koalíció, azaz pár(t)kapcsolat. (A rossz nyelvek szerint míg létezett a „háromszög”, az érintettek igen bizalmasan és szemérmesen kezelték azt.)

Irányváltás
Az Adótörvénykönyv tervezetének a parlament általi elfogadásában aktív szerepet játszott az RMDSZ is. Az érdekképviseleti szervezet több politikusa is viszonylag gyakran nyilatkozott annak várható jótéteményeiről, megelégedéssel nyugtázva egyes módosító jellegű indítványaik elfogadását. (Igaz, enyhe bírálatokat is megfogalmaztak, egyes indítványaik elutasítása okán.) Így például az egyik szakpolitikusuk, Erdei Dolóczki István, a képviselőház költségvetési-pénzügyi szakbizottságának a tagja, a sajtóban többször is igen kedvezően nyilatkozott az új Adótörvénykönyv előírásairól. Legutóbb július 21-én, amikor többek között óriási meglepetésének adott hangot annak okán, hogy az államelnök visszautasította az Adótörvénykönyvet. Bírálatokat fogalmazott meg annak kapcsán, hogy az államelnöki hivatal által kibocsátott közlemény általánosságban sorol fel kifogásokat, anélkül, hogy konkrétan utalna azon törvénycikkelyekre, amelyekkel nem értenek egyet. Elmarasztalóan szólt arról is, hogy egyesek utólag ébredtek fel, és azt állítják, hogy az Adótörvénykönyvben foglalt intézkedések a költségvetésből kieső összegek miatt az ország nem lesz képes tartani az 1,2 százalékos hiánycélt, amely így 2,2-2,3 százalékra fog emelkedni. Arra az újságírói kérdésre válaszolva, hogy az RMDSZ összességében elégedett-e a jogszabállyal és az elfogadott javaslatokkal, többek között azt válaszolta: „az RMDSZ szenátusi és képviselőházi frakciója egyöntetűen támogatta a jogszabályt”. A rendkívüli ülésszakkal kapcsolatosan pedig arra utalt, hogy az RMDSZ frakciói eldöntik, hogy a továbbiakban milyen álláspontot képviselnek, de „negatív értelemben azonban nem óhajtunk változtatni a törvényen”. Továbbá: akkor, mármint július vége felé, számára megmagyarázhatatlannak tűnt az ellenzéki alakulatnak a jogszabállyal kapcsolatos álláspontja terén bekövetkezett változás. Most már elmondhatjuk, hogy az „álláspont terén” változás következett be az RMDSZ háza táján is. Ezt annak okán feltételezzük, hogy Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szerdán, augusztus 5-én az RFI román adásának adott interjújában más hangokat ütött meg. Többek között arra utalva, hogy: „Óvatosabbnak kell lennünk, nem kockáztathatjuk az utóbbi évek (makrostabilitási) eredményeit, amelyeket az emberek közös áldozatvállalásával sikerült elérni. Ezért fontolóra kell vennünk, hogy szakaszosan csökkentsük az áfát, az első szakaszban 22 vagy 21 százalékra, hogy lássuk, kibírja-e a költségvetés.” Mint ahogy fura és visszás az, hogy miután a liberális párt elérte, hogy ne 20, hanem 19 százalékra mérsékeljék az általános áfakulcsot, utólag ébredt fel, illetve akarja „fontolóra venni” az áfakulcscsökkentés várható hatásmechanizmusát, mint ahogy az is, hogy az RMDSZ honatyái annak idején a közműi szolgáltatások esetében is a 9 százalékos áfakulcs bevezetését szorgalmazták, a jelek szerint anélkül, hogy „fontolóra vették volna”: kibírja-e vagy sem azt a költségvetés. Nos, ha ez a javaslatuk bekerült volna a törvény szövegébe, akkor „hamut is szórhatnának a fejükre” azok, akik fenntartás nélkül megszavazták a törvényt. Lehet viszont, hogy az „újdonsült” kételyeket „másabb irányból fújdogáló szél” váltotta ki, s most már az RMDSZ egyes vezetői úgymond kíváncsiak lennének bizonyos konkrét számokra, számításokra. Szívük joga, de akkor miért hangoztatta júliusban képviselőtársuk: „… furcsa állítás, hogy a kormány nem végzett előzetes számításokat a kieső tételeket illetően, amikor tudjuk: nem lehet leülni, tárgyalni a Nemzetközi Valutaalap vagy az Európai Bizottság képviselőivel anélkül, hogy ne legyenek számok az asztalon”. A mi következtetésünk: felejteni könnyen és hamar lehet, főleg akkor, ha bizonyos szempontok, érdekek úgy kívánják. Most például a konzultáció(k) érdekei…

„A végzet időpontja”…
A konzultálási láz tünetei egyébként már a múlt hétfőn jelentkeztek, amikor is a jegybank kormányzója, Mugur Isărescu találkozott a közpénzügyi miniszterrel, Eugen Teodorovici-csal. Arról nem adtak ki közleményt, és közös sajtóértekezletre sem került sor. Kedden viszont annak kapcsán Isărescu annyit mondott, hogy hasznos volt a véleménycsere, de újdonságokról nincs szó, mert mindkét fél álláspontja közismert. A maga részéről viszont újólag utalt a stabilitást veszélyeztető kockázatokra. Hozzáfűzte azt is, hogy a jegybanknak nincs különösebb baja az Adótörvénykönyvvel mint jogszabállyal, hanem azzal az intézkedéscsomaggal, amely illeték- és adócsökkentést eredményez, nagy arányút és rövid idő alatt. Azaz elengedhetetlen az elővigyázatosság, az óvatosság és a mértéktartás. Utólag egy másik nyilatkozatában azt is hangoztatta, hogy a bevételek csökkenési arányát jóval meg fogja haladni az állami kiadások növekedési aránya, ami egy súlyos problémát jelenthet. Ilyen összefüggésben pedig azt is megkockáztatta, hogy „ha nem vagyunk figyelmesek, akkor 2016. január 1-je egy végzetes időpont lehet”. Egy jegybank csúcsvezetőjétől szokatlan ilyen értékítélet, főleg amikor nem a monetáris politikával kapcsolatos ügyekről van szó. És ugyancsak furcsállandó az is, hogy míg a mezőgazdasági minisztérium illetékesei arra való hivatkozással, hogy semmiképp sem akarnák befolyásolni a termények árainak alakulását, és ezért nem hoznak nyilvánosságra a hozamokra vonatkozóan becsléseket, addig a jegybank kormányzója magabiztosan jelenti ki, hogy a búza esetében nincs szó veszteségről, de jelentős terméscsökkenésre lehet számítani törökbúzából, napraforgóból és burgonyából. Ezek szerint nemcsak az adócsökkentés hatásmechanizmusát vonja kétségbe, hanem az idei mezőgazdasági terméseredményekre vonatkozó szakértői becsléseket is. Azzal viszont egyet lehet érteni, hogy gyakorlatilag nehezen képzelhető el a viszonylag széles körű és jelentős adócsökkentés egyidejűleg a közszférai bérek és bér jellegű juttatások, valamint különböző szociális jellegű illetmények megemelésével. Mint ahogy azzal sem lehet egyetérteni, hogy a bérek dinamikája nem haladhatja meg a munkatermelékenységét. A jövedelmek tekintetében pedig sem most, sem pedig a jövőre nézve nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy az áfakulcs csökkentése „izmosítja” a vásárlóerőt is, azaz óhatatlanul hozzájárul a reáljövedelmek növekedéséhez.

Hecser Zoltán

Kapcsolódó cikkek:

14,237RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb