Májusi nyár

954

A nyár az az évszak, amelyben az év leghosszabb és legmelegebb napjai vannak. Csíkban régen egy szerdai napra esett. Most úgy tűnik, pánikszerűen, április végén tört ránk a felmelegedés. Alig két hete, miközben a hegyek még a hótól fehérlettek, mi már a lenge holmikat próbálgathattuk.
Jöttek a szabadnapok, mégsem tudtuk, örvendjünk vagy sem a melegnek. Tudjuk, hogy nem rendes dolog. Legalábbis Csíkban. Mert minden viszonylagos, így a nyár kezdete sincs kőbe vésve, és első napjának meghatározása nemcsak attól függ, hogy az északi vagy a déli féltekén élünk-e, hanem országok, kultúrák szerint is változhat. Mi azt tanultuk, hogy a csillagászati nyár a nyári napfordulótól (június 22-től) az őszi napéjegyenlőségig (szeptember 23-ig), a meteorológiai nyár június 1-től augusztus 30-ig tart, de például az ír naptár és a tankönyvek május 1-től augusztus 1-ig tárgyalnak nyárról, a kínai csillagászat május 5. körültől augusztus 6. körülig számítja. Ugyanakkor az Egyesült Államok egyes vidékein a nyári évszak a „Memorial Day”-nek nevezett háborús hősök emléknapján, május utolsó hétfőjén kezdődik, és szeptember első hétfőjén végződik, amit Labor Day-nek, a munka ünnepének tartanak – vagyis abban az országban, ahonnan a május 1-jei ünnepet eredeztetjük, majd csak szeptemberben ünnepelik a munkát.
Mi viszont kedvünkre kikapcsolódhattunk: majálisozhattunk, piknikezhettünk, kevergethettük a bográcsosainkat, sütögethettük a szalonnánkat, a miccsünket, vagy fesztiválozhattunk valamelyik Szentgyörgyön – ha zsebünk és kedvünk engedte –, veteményezhettünk, palántálhattunk, locsolgathattunk, kiszellőztethettük a víkendházakat, s közben követhettük a híreket, az állam- és a miniszterelnök szóváltásait, a székely és a magyar hokisok, vagy a Sepsi OSK és a Bukaresti Dinamo közötti barátságos, illetve kevésbé barátságos összecsapásokat. A statisztikák szerint az ország lakóinak több mint fele nem készült sehová a minivakációban, 15%-uk inkább a hegyek felé vette az irányt, 20%-uk csak tiszta levegőre, sörözgetésre és miccsre vágyott. A lakosság mintegy 50%-a 150 lejt szánt a majálisra, de olyan romániai pár is akadt, amely 42 ezer eurós minivakációt töltött Dubajban, az Egyesült Arab Emírségben egy víz alatti luxuslakosztályban.
De mint említettem, minden viszonylagos. Van, akinek a 150 lej is sok, vagy a 42 ezer euró is kevés, van, akinek a 20 °C hűvös, másnak kellemes meleg.
A munkaszüneti napok számát illetően is megoszlanak a vélemények: van, aki sokallja az évi 14 hivatalos munkaszüneti napot, és úgy véli, ettől megy csődbe a román gazdaság, más egyszerűen örvend neki és kiélvezi, attól függetlenül, hogy mire adták: az egyesülés ünnepére vagy a feltámadáséra. Szerintem sok is, meg kevés is.
Ha tegyük fel, annyi lenne a romániai átlagfizetés, mint a francia, vagyis durván a jelenlegi átlagkereset négyszerese (havi 500 euró körüli bér helyett 2000 euró fölötti), akkor azt hiszem, úgy érezném, hogy illetlenség egy évben 14 napot munkaszünetelni, hiszen a pénzért illik megdolgozni. De jelen körülmények között úgy tűnik, inkább úgy érezzük, jár ez a sok szabadnap a munkahelyeken semmi pénzért eltöltött életünkért, a várható szegény, vagy szintén gürcöléssel teli nyugdíjaséveinkért, s lám-lám, még a Fennvaló is ránk mosolygott ezúttal szokatlanul melegen. S csak reménykedhetünk, hogy a májusi eleji nyár nem tartogat sem májusi, sem őszi telet. Mert ugye, mégis az lenne a legjobb s a legbiztosabb, ha tavasszal lenne tavasz, nyáron nyár, s munkaidőért – ami jár.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.