Május 12.

153

Ez egy közönséges vasárnap volt. Első­áldozásra voltam hivatalos. A választható igék közül ez volt a legkézenfekvőbb, ami a Jn 10, 27-30-nál olvasható: Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki nem ragadja ki őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindenkinél: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. Én és az Atya egy vagyunk.” Talál az alkalomhoz, és emlékezetes azoknak, akik először vehetik magukhoz az oltáriszentséget.
Annak idején minket is vendégül láttak a plébánia kertjében, tejeskávét és kalácsot kaptunk, illetve azt a hólabda nevű süteményt, amilyenhez azóta csak egyszer-kétszer juthattam. Egy sóváradi ünnepségen bukkant fel, és kiderült, hogy az akkori pap bácsink szakácsnője onnan volt anno. Biztos, hogy másutt is készül ilyen, de határozottan jólesett viszontlátni majd’ ötven év múltán. Szóval most is voltak birkák, juhok és bárányok a prédikációban, aztán szó esett egy elveszett és megkerült legódarabkáról. Szóval ilyen helykeresés-találás az elsőáldozás is. Míg ott várakoztam az árnyékban, vigyáztam a rám bízott virágcsokorra, nehogy megfonnyadjon vagy sérüljön. Aztán nagy sokára végeztek a gyermekek, a mostaniak is hivatalosak a plébániára.
Viszont – és ez nagyon meglepett – manapság már étterembe szokás menni az utólagos levezetés végett. Sötétedésig tartott a muri. Az ünnepeltek fáradtságra panaszkodtak olykor, éppúgy nyűgöltek, nyafogtak, követelőztek, mint annak előtte. Egyik-másik leánykáról kezdett foszlani a bérelt tüll. Némelyiknél nyakleves vagy dorgálás is kilátásba helyeződött. Szóval kétséges, hogy a rossznak, a gonosznak való ellene mondás igénye megfogant volna az ifjú lelkekben.
A modern hedonizmus egyik nótaszünetében eszembe jutott, hogy május 10-e után már a jövőt zabáljuk, korán volt idén a túlfogyasztás napja Európában. És együtt gyermekeinkkel, unokaöcséinkkel, -húgainkkal, sokan unokákkal. De vajon az már kinek a jövője lenne, amelyet együtt pazarolunk nótaszóval, gépzenével?

Simó Márton

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek