Mágori Vargha Béla Falurészlet, 1940 körül

74

A Csíki Székely Múzeum idei nagyszabású kiállítása ismét a klasszikus mesterek nyomába kalauzolja a művészetkedvelő közönséget, a látványos tárlat az Aba-Novák Vilmos, Nagy Imre és művészbarátaik címet viseli. A Hargita Népe Műhely melléklete, a szervező intézménnyel együttműködve minden héten a kiállítás egy-egy képére hívja fel a figyelmet.

Olaj, vászon, 91 × 80 cm j. j. l.: Mágori Varga Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 75.80 T

A világháborús frontszolgálat, majd a budapesti nyomor – korosztályához hasonlóan – erősen rányomta bélyegét a szokványos társadalmi életbe egyébként is nehezen beilleszkedő művész világszemléletére. Aba-Novákéktól eltérően azonban sohasem tudta a valóságot teljesen kizáró, elvont, klasszicizáló világba menekíteni szellemi tartalékait. Képein mindvégig megőrződik a váratlan színhangzatokkal operáló, indulatos, expresszív festésmód, amelynek eredőit és párhuzamait kevésbé Rudnay Gyula főiskolai hatásának tulajdoníthatjuk, sokkal inkább évfolyamtársai, többek között Barcsay Jenő, Szolnay Sándor, Román György, Pirk János hasonló stíluskeresésében találhatjuk meg. Mágori szülőföldjén, Erdélyben érezte otthon magát: az olcsóbb megélhetés, az ismerős környezet, a kisebb-nagyobb mecenatúrák elősegítették művészetének alakulását. A Falurészlet talán életművének egyik legizgalmasabb darabja, amelynek stilizáló formaképzése, vaskos festésmódja, az élénk színsávok dinamizmusa Ziffer Sándor és Nagy Imre legjobb műveivel mutat közeli rokonságot. A művész forrongó lelkületét kivetítő „földindulás” közepette, a patak mentén, a dülöngélő-hajladozó házak és fák árnyékában szinte egyetlen stabil pont sincs, a pallón egyensúlyozó, sulykoló asszony azonban rendületlenül végzi megszokott, napi munkáját.

Szücs György

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.