Magyar állami elismerés

125

A hazai magyar tudományos, oktatási és művészeti életben tevékenykedő személyiségek vettek át magas magyar állami kitüntetést tegnap délután Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán tartott ünnepi eseményen. A tizenegy kitüntetett közül öt Hargita megyében tevékenykedik. Az Áder János magyar köztársasági elnök által adományozott magyar állami kitüntetéseket ünnepélyes keretek között dr. Farkas Balázs konzul, első beosztott adta át a díjazottaknak.

Gergely István „Tiszti” is a díjazottak között. Öten kötődnek szorosan Hargita megyéhez Fotó: László F. Csaba

Rendhagyó módon kezdődött a tegnap esti bemutató előadás a Hargita együttes egyik táncosa számára, kivételesen később érkezhetett az előadásra, ugyanis Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán az előadást megelőző percekben vehette át megtisztelő magyar állami kitüntetését: „György Piros a Hargita Nemzeti Székely Együttes szólótáncosa részére az erdélyi néptáncművészetben szólótáncosként és oktatóként végzett több évtizedes, elkötelezett munkája elismeréseként, Áder János Magyarország köztársasági elnöke, a magyar nemzeti ünnep alkalmából, a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozta.”
Az ismert és kedvelt táncos laudációjában elhangzott: „György Piros, sokaknak Mihály Piroska, leánykori nevén, mint kiváló néptáncost, már sokan ismerték”. Méltatói hangsúlyozták, hogy már hatéves korától néptánccsoport tagja volt, a csíkszeredai Tanulók Házában ismerkedett meg „az életét végül alapjaiban meghatározó néptánccal”, illetve „tizenhat éves korától már a mai hivatásos együttes elődjénél, az akkori Hargita Együttesben is táncol”.
„1990-ben, frissen érettségizőként, de már gyakorlott táncosként, elsők között van, akire számít az akkor hivatásos együttessé alakuló Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes” – hangzott el a laudációban. A díjazott „számtalan alkotóval és oktatóval dolgozhatott, szerzett tapasztalatot, bőséges és változatos a magyar néptáncanyag ismerete”. A méltató kitért arra is, hogy a díjazott „gyakorta szólótáncos”, emellett segíti az együttes új tagjainak felzárkóztatását, fejlesztését. Oktatói munkáját az amatőr néptáncmozgalomban is kamatoztatja, több éve oktat táncegyütteseket, táncot tanít néptánctáborokban. „Több tanítványa választotta a néptáncos pályát” – emelte ki a méltat, kiemelve, hogy Mihály Piros „a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes összes, eddigi mintegy 45 műsorában táncolt. 28 év alatt, mindösszesen kétévnyi időt szüneteltette hivatásos táncos pályáját, amikor egy másik hivatásnak tett eleget, anyaként”.
„György Piros életpályája kitartó elkötelezettséget, precíz, egyenletesen magas szintű munkát és teljesítményt összegez, példamutató a szakma és tanítványai körében. Kiemelkedő szólótáncos és oktató, meghatározó alakja az erdélyi hivatásos néptáncosoknak. 28 éve hűséges együtteséhez, a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együtteshez” – hangzott el.
Ugyancsak Magyar Arany Érdemkeresztben részesült Hargita megyéből Bencző Dénes nyugalmazott homoródalmási unitárius lelkész, esperes; Mihály József, a Szentegyházi Hagyományőrző Huszáregyesület huszárkapitánya és Orendi Emil István népzeneoktató, az Udvarhely Néptáncműhely igazgatója.
Bencző Dénes „az erdélyi magyarság körében példaértékű hivatástudattal végzett, fél évszázados lelkészi szolgálata elismeréseként” részesült az elismerésben. Méltatásában elhangzott, hogy „Homoródalmáson született 1929. november 29-én”, „tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd a II. világháború éveiben ösztöndíjas kisdiákként Miskolcon tanult, ahonnan hazatérve Székelykeresztúron és Székelyudvarhelyen volt középiskolás. 1950-ben érettségizett a székelyudvarhelyi fémipari középiskolában. Ezt követően a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karára felvételizett, ahol 1954-ben fejezte be tanulmányait.” Laudátora hangsúlyozta: „Lelkészi hivatásának gyakorlását Lupényban kezdte, onnan 1956 májusában meghívták szülőfalujába. A Homoródalmási Unitárius Egyházközség lelkészi állását 1956 és 2000 között töltötte be, embert próbáló évtizedekben népe iránti elkötelezett helytállással. A majdnem fél évszázadnyi lelkészi hivatásgyakorlás idején csak a helybeli gyülekezetben 1168 gyermeket keresztelt, 553 párt esketett, 1175 temetési szertartást végzett. 2000-ben nyugdíjba vonult, azóta Gyergyócsomafalván él. Két pedagógus lánya, és két, geológus, illetve ügyvéd unokája van.”
Mihály József 1955. október 7-én született Szentegyházán, népes, tízgyermekes székely család legkisebb sarjaként – hangzott el méltatásában –, iskoláit az egykori szentegyházasfalvi, ma a Mártonffi János nevét viselő általános iskolában, majd pedig a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban végezte. A kötelező katonai szolgálat után a Vasüzemben dolgozott anyagbeszerzőként, majd kisebbik fiával magánvállalkozásba fogott. Asszonyért sem ment messzi földre, Kápolnásról nősült, felesége Mária. Három gyermek, Ágoston, Melinda és Barna édesapja, illetve már a „papó” rangot is kiérdemelte két unokája révén.” Életrajzi adatainak ismertetése után érdemeit vázolta a méltató: „Szentegyházán Mihály József vitathatatlan érdemeit a hagyományteremtésben, azok továbbvitelében mindenki ismeri. Hűséges kitartással, következetes odaadással megéli mindazt, amit a közbeszéd hagyományként, közösségi értékként jelöl meg. Megéli, ha kell, megteremti, újraéleszti azt a közösségi cselekvési formát, amely elődeinktől öröklött értékek hordozója, ugyanakkor – az elmúlt, immár több mint két évtized tapasztalatának a tanúsága szerint – közösséget összeforrasztó, egyben tartó erőként is tud működni.” A magas elismerést: „az erdélyi magyarság nemzeti értékeinek és hagyományainak megőrzését odaadóan szolgáló közösségépítő és szervezőmunkája elismeréseként” kapta a magyar államfőtől.

György Piros átvette díját. Lelki feltöltődés Fotó: László F. Csaba

Orendi Emil István „az erdélyi tánc­házmozgalom felvirágoztatásában, valamint a helyi kulturális-közösségi események megszervezésében vállalt szerepe elismeréseként” kapta a kitüntetést. Orendi Csíkszeredában született, mérnöki diplomát Kolozsváron szerzett, s műszaki tevékenysége mellett „mindig is foglalkoztatta a kultúra művelése és a közösségi kulturális események szervezése, egy idő után pedig elsősorban a népzenéhez és a néptánchoz kötődő tevékenységek”. Laudációja emlékeztetett arra, hogy ő alapította az Amaryllis Egyesületet, amely szerepet játszott a Kolozsvári Mátyás-napok szervezésében és a reneszánsz táncok oktatásában Csíkszeredában és Kolozsvárott. Mérnöki pályájával párhuzamosan a népzene tanulására is időt szakított. 2003-ban alapította a kolozsvári Ördögtérgye együttest, önkéntesként dolgozott Kallós Zoltán válaszúti táboraiban. 2006-tól Székelyudvarhelyen végzi értékmentő tevékenységét, 2014 óta az Udvarhely Néptáncműhely igazgatója.
A Hargita megyei díjazottak között találjuk Gergely Istvánt, a csíkszeredai Csibész Alapítvány elnökét, aki „a Kárpát-medencében, illetve Moldvában élő nehéz sorsú magyar gyerekek megsegítése és támogatása érdekében végzett önzetlen munkája elismeréseként” a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét adományozta Áder János magyar államfő.
Magyar állami kitüntetésben részesült továbbá Sárkány-Kiss Endre, a biológiai tudományok doktora, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Biológia–Geológia Kara Taxonómiai és Ökológiai Intézetének docense – Magyar Érdemrend tisztikereszt; dr. Weszely Tibor, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Kara Matematika–Informatika Tanszéké­nek oktatója, Bolyai-kutató – Magyar Érdemrend tisztikereszt; Duma-István András író, költő, a Szeret–Klézse Alapítvány alapítója és társelnöke, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének referense, krónikás – Magyar Érdemrend lovagkereszt; Szegedi László Tamás, a Kőhalmi Református Egyházközség lelkipásztora, a Brassói Református Egyházmegye esperese, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora – Magyar Érdemrend lovagkereszt; Antal-Vajda János, a magyar nyelv és irodalom tanára, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tagja – Magyar Arany érdemkereszt; valamint Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központ igazgatója – Magyar Arany érdemkereszt.

[box type=”shadow” ]„Míg mozogni tudok…”

– Piroska, ha nem a hivatásos táncos szakmával találkozol, mit gondolsz milyen szakmát választottál volna, ki lennél ma?

– Elég korán, 6 évesen kezdtem táncolni, én mindig arra gondoltam, hogy táncos leszek. Soha fel sem merül, hogy valami más… Amikor végeztem az iskolával, szerencsém volt, hogy éppen akkor alakult hivatásos együttessé a Hargita együttes. Semmi kétségem nem volt, hogy ott a helyem. Én csak táncolni akartam. Más szakmában el sem tudom képzelni magam. Ha ez nem lett volna az életemben, talán anya lettem volna, csak családanya, semmi más.

– Tudom, hogy mindent, de mégis, mit jelent számodra a tánc?

– Sok mindent. Gondolatok megjelenítése. Hétköznapi érzelmek kivetítése a táncban. Jó kedv, rossz kedv, vidásmság, düh – kitombolható. Érzelemeink magas- és mélypontja is. Van úgy, hogy terápia. A mélyponton – dobogtatok, csujjogatok, kiabálok – kijön a düh. Ha jó kedvű vagyok, tudok szépen, nyugodtan, lassan – ebben van a lelki nyugalmam, ilyenkor a gyorsult világra tudok így reagálni.

– Miként gondolsz együttesedre, a Hargita együttesre?

– A régi tagok, úgy érzem, testvéreim. Az együttesben rengeteget tanultam, a táncon túl viselkedést is. Nagyon sok jó oktatóval dolgozhattam, tőlük a táncot és gyakran az emberséget. Bármennyit tanultam, úgy érzem, mindig lesz, amit tanulni. Amíg élünk, mindig.

– A megtisztelő kitüntetésed mit jelent számodra?

– Nagyon nagy lelki feltöltődés. Újra egy erős indíttatást kaptam, hogy valóban érdemes csinálni, akárcsak eddig. Az, hogy megkaptam arra választ, hogy soha nem adtam fel, hogy kitartottam a pályán.

– Meddig tervezed még a táncos pályán maradni?

– Ha a Jóisten is megsegít, szeretném még sokáig folytatni. Ha a fizikai testem engedi, amíg tudok mozogni, addig fogom csinálni.[/box]

György Katalin

A cikk a Hargita Népe március 23-i számában jelent meg.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.