Lúd lúdval…

Lúd lúdval, s tyúk tyúkval – tartja a gyimesi népi bölcsesség, jelezve, hogy mindent a maga helyén, a maga rendjén kell értékelni. Azaz nem kell keverni a dolgokat, s nem kell összeadni az almát a körtével, mert abból csak marmeládé, legfennebb vegyes gyümölcspálinka lehet. Jutott eszembe mindez a kisérettségi – vagy abszolváló, vagy évzáró – vizsgaeredményeiről szóló híradásokat végigfutva.
Elsőként az tűnt fel, hogy míg a korábbi években a megyék közötti összehasonlításon volt a hangsúly, idén az országos eredményekre hegyezték ki mondanivalójukat a beszámolók, elmaradt – vagy csak késett? – a bezzegelés, a „savanyú a szőlő”-szindróma boncolgatása. (Véletlenül szindráma került ki a billentyűzetemből szindróma helyett. Tekintsem úgy, mint a számítógépem freudi elszólását?)
Lapunkban megyei körképet kaphatunk szakavatott, a témában jártas kollégánktól, s ebből a körképből kiderül, hogy a nyolcadikosok záróvizsgájának óvások előtti eredményei alapján a megye tizenkét legjobban teljesítő tanulója román tannyelvű iskolában végzett. Nem merném leírni, hogy románok az elsők, mert a közzétett statisztikák nem tartalmazzák a tanulók etnikai hovatartozását, s a román iskolák vizsgázó végzősei között lehetnek magyarok vagy kettős identitásúak. Azaz többnyire vegyes házasságból származó, mindkét nyelvben és kultúrában otthonosan mozgó, mindkét gyökerükre büszke személyek – olyan emberek, akikkel a politikum, a társadalomban uralkodó közbeszéd nem tud mit kezdeni, nem tudja megszólítani őket.
Nos, visszatérve témánkra – mielőtt valaki azt a téves következtetést vonná le, hogy a románok vagy a románul tanulók jobban teljesítenek, mint magyarul tanuló társaik –, hadd jegyezzük meg, hogy nem lehet összehasonlítani a románul tanulók által elért eredményeket magyarul tanuló társaik eredményeivel. Nem, mert nem azonos az összehasonlítási alap. A vizsgaátlag összevetése semmiképp sem az, ugyanis míg a románul tanulók két tantárgyból kellett vizsgázzanak, addig a magyarul tanulók ötven százalékkal többet kellett teljesítsenek, mint román társaik: három tantárgyból kellett vizsgára álljanak. Ez pedig semmiképpen nem jelent esélyegyenlőséget.
Csak több munkát, több vizsgadrukkot, több beleélést és… több kudarcélmény-lehetőséget jelent. Érthetetlen számomra, hogy miért kell a kisebbségi iskolák tanulóinak hetente négy-öt tanórával többet ülni az iskolában, mint román társaiknak; hogy miért kell eggyel több tárgyból teljesíteniük ahhoz, hogy felvételt nyerjenek valamelyik középiskolába; és miért kell két vizsgával többön helytállniuk az érettségin? Miközben minduntalan elverik rajtuk, tanáraikon és szüleiken a port, hogy nem akarnak megtanulni románul…
Tehát összehasonlítani csak azonos mértékegységeket lehet. Azaz a románul tanuló gyermekek által román nyelv és irodalom, illetve matematika tantárgyból szerzett osztályzatait magyarul tanuló társaik azonos tárgyakból kapott osztályzataival. Ebben az összehasonlításban a magyarul tanulók nyilván alulmaradnak. Egyrészt azért, mert nem anyanyelvükről van szó, másrészt pedig azért még mindig nem kellőképpen hatékony a román nyelv oktatása, harmadrészt pedig azért, mert a nyelvoktatás átpolitizálása, a hiányos románnyelv-ismeretek miatti megbélyegzések következtében ellenérzés alakult ki a nyelvtanulással szemben. Ezt az ellenérzést kellene jól átgondolt, következetes munkával megszüntetni. Ehhez viszont a nyelvet nem többnek s nem kevesebbnek kellene tekinteni, mint kommunikációs eszköznek.
A másik összehasonlítási lehetőség: az anyanyelvből és matematikából elért eredmények alapján. Ezeket vizsgálva megállapítható, hogy egyik nyelven tanuló gyermek sem jobb, sem rosszabb, másik nyelven tanuló társánál.
Tehát bánjunk csínján az összehasonlításokkal, s fogadjuk meg a gyimesi népi bölcsességet: lúd lúdval, s tyúk tyúkval…

Sarány István

Kapcsolódó cikkek:

14,240RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb