Luca

64

Bár a keresztségben az Orsolya nevet kapta, s ez a név szerepel a születési anyakönyvben, meg minden iratában, szűk családi körben Lucának is becézik olykor. A becenévnek története van: román többségű város kórházának szülészetén látta meg a napvilágot, s a nővérek nem tudták kimondani az Orsolya nevet, nemhogy még becézzék is. De mert nagyon aranyos volt – mint általában a kicsik –, ellenállhatatlan kényszert éreztek arra, hogy kicsinyítő képzőkkel ellátott névvel illessék, így hát próbálkoztak, többnyire olyasmivel, amire ráállt a szájuk. Így lett belőle Orșolică és Orșoluță, de a család tagjai megjegyezték, hogy a -lika végződés nem illik egy lányhoz, s végül kiegyeztek abban, hogy ha már föltétlenül becézni akarják a kicsit, mondják Lucának. Ebben maradtak, mert azt a személyzet is ki tudta ejteni, becézési szokásaikhoz is közelebb állt, ugyanakkor a magyar nyelvben használatos, szép név. Így lett a kedves nővérkék szeretetrohamában Luca az Orsolyából.
Tegnap Luca napja lévén jutott eszembe a történet, s az is, hogy lehetőleg ne felejtsem el e név alkalmi viselőjét köszönteni e jeles napon. Mert hát Luca napja sok mindent előrevetít. A népi hiedelem szerint többek között azt, hogy a következő esztendő januárjában olyan idő lesz, mint Luca napján, februárban, mint Luca másnapján… és így tovább, egészen jövő karácsonyig. S nemcsak az időjárást jósolta meg Luca, hanem a következő esztendő termését is: e napon búzát csíráztattak a kemence közelében, s a karácsonyra kikelt gabona jelezte, hogy milyen aratásra lehet számítani.
Luca napján az első vendég jelezte, hogy hímmel vagy nősténnyel gyarapodik a család állatállománya. Az eladósorban lévő lányok pedig 12 gombócot főztek, mindegyik gombóc belsejébe egy férfinevet rejtettek, s az lett a férjük, akinek a neve a fövő vízben elsőként felemelkedő gombócban volt.
A karácsonyi templomozáskor a férfiember, ha ráállt a Luca napján készített Luca-székre, megláthatta a boszorkányokat. Utána viszont nagyon kellett szednie a lábát hazafelé, nehogy a lebukott boszorkányok utolérjék és ellássák a baját. S hogy még jobban lelassítsák az esetleges üldözőket, mákot szórtak a zsebükből az útra, ugyanis azt a boszorkányok egyenként kellett felszedjék ahhoz, hogy továbbhaladhassanak. Hazaérve a boszorkányt látott fiatalember tűzre dobta a Luca-széket, s állítólag a lángoló fából hallatszott a pusztuló boszorkány sikolya.
Tehát ezen a napon a jövendölés keveredett a boszorkányos dolgokkal, a gonosztól való félelemből fakadó tilalmakkal. Talán ezért tartok mindenféle jövőt firtató dolgot természetellenesnek, ezért fogadom el az időjárást, s minden más, az ember által nem befolyásolható dolgot olyannak, amilyen. S ezért nem szeretem, mikor az ember időjárást, vagy akár életet és halált akar uralni.
Engem erre emlékeztet Luca napja. No meg a kis történetre, amely arra derít fényt, hogy miként lesz Orsolyából Luca.

Sarány István

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.