Lenni vagy tenni?

1 712

Azt érzékelem az életünkön, gyakran előfordul, hogy kiszikkad, érezhető egy általános állapot, amelyet ebben a mondatban lehetne összefoglalni: „Valamiért nem bírom ezt így tovább.” Vajon nem azért van, amire az evangélium oly gyakran reflektál: elfeledtük, vagy nem is tudjuk, hogyan kell olyan eledelért fáradni, amely nem romlik meg.
Ne hidd azt, hogy az eszközeid sokasága kitölti a lélek szárnyalását, éppen ezért adj időt és lehetőséget a bensődnek, hogy egyáltalán lélegzetvételhez jusson. Ez az aktivitás, amely mindannyiunkat jellemez, sokszor egy álarc mögé rejtőzik: eltakarja horzsoltságunkat, de érdességünk a másik irányában kiéleződik. Folyamatosan más irányban vagyunk, mint ahol éppen lennünk kellene, és ez elégedetlenséget szül, elrabolja az élet szépségét, öncélú cselekvésbe fullad. S kifulladt lélekkel, lelkesedéssel nem lehet megújítani az életet.
Az ima, egy meghitt beszélgetés, egy felemelő érzés, az élet együtt megélése elképzelhetetlen szív nélkül. Ezért az életnek az igazi kihívója nem az eszközeink performanciája, hanem az, hogy mennyi minőségi időt élünk, mert kizárólag annyi értéket képviselek és tudok átadni a mellettem élő embernek. Ma nagyon sokakat belepörgettek egy őrült hajszába, anélkül, hogy elgondolkodnának, hogy kell ez nekem? Kell ez nekem, hogy állandóan fáradt vagyok, hogy annyi időm sincs, hogy megérezzem a mellettem élő ember szívrezgését? Kell nekem, hogy eszembe sem jut megszólítani a Gondviselőmet, és ami ettől elválaszthatatlan, gondviselője legyek én is a mellettem élő embereknek? Robert Sarah bíboros írja A csönd ereje című könyvében: „Ellene kell szegülnünk e kísértésnek, inkább kell »lennünk«, mint »tennünk«.”
Az élet nemcsak áldozatvállalás, felelősség, kockázat és hajtás, hanem az élet elsősorban szép. És mindaddig szép – külsőségektől függetlenül –, amíg sikerül ébren tartani szíved hangját. Sok kitűzött célt elérhetünk, de mindezek között meg kell tartani azt a látásmódot, hogy a szeretetemet nem rángatom szét telhetetlen vágyaimmal. Én azt gondolom, hogy minőségi időt csak úgy lehet élni, ha megérintetten élek. Megérintve élni az élet legszebb feladatai közé tartozik, mert enélkül nincs semmilyen hivatás, csak hivatalnok.
Ezért rendkívül fontos, hogy ne szoktassuk magunkat hozzá ahhoz, hogy érzéketlenek vagy észrevétlenek legyünk az iránt, aki vagy ami megérint bennünket. Mert rutinná válhat minden, de minden: egy ima, egy „meghitt” beszélgetés, egy felemelő érzés, az élet együtt megélése, s akkor kihűl minden, te magad is.

Ft. Bilibók Géza tusnádfürdői plébános

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.