Lengőajtón hol ide, hol oda…

62

A meglepetésekkel is járó európai parlamenti választások visszhangja ugyan elülni látszik, de a kedélyek nem csillapodtak le, mármint annak következményei tekintetében, és bár nem idetartozik, legalábbis közvetlenül nem, de ilyen értelemben hangulatgerjesztőnek bizonyult (mindenekelőtt a kormánypárt, illetve a kormánykoalíció oldalán) a szociáldemokrata párt egykori elnökének ama többéves „kényszerpihenője”, amelyet előreláthatólag a börtönben kell eltöltenie. Újólagosan összegezve az európai parlamenti választások fontosabb történéseit, megemlíthetjük az eddig inkább hangoskodó, mint valós eredményt felmutató ellenzéki parlamenti párt, amely ezelőtt jó három évvel úgymond a semmiből érkezett, az USR előretörését; Johannis államelnök által kezdeményezett referendum eredményességét (amelyről az egyik szatirikus hetilapban azt olvashattuk, hogy „olyannyira nehezen érthető, mint a kínai írásmód”), mármint a részvétel tekintetében; az ALDE „kiesését” a versengésből; a PSD számottevő térvesztését, valamint az RMDSZ által a „regáti” régiókban szerzett jelentős szavazatok számát. A szövetség vezetői azt nem tartják különösnek, de sokan meglepetésként értékelték, s egyben furcsállották. (Vannak olyan feltételezések is, miszerint valahonnan érkezhetett valamelyes üzenet vagy eligazítás, akár az űrből is…) Az államelnök legutóbbi nyilatkozataiból az olvasható ki, hogy őt szerfelett megörvendeztette az európai parlamenti választások kimenetele, de még inkább az általa kezdeményezett referendum „sikere”. Ez utóbbit meg is lovagolta, éspedig olyan értelemben, hogy annak kapcsán június 4-én és 5-én, amint az már ismeretes, konzultációra hívta a parlamenti pártokat. Állítólag a megbeszélések során nemzeti (országos) paktum aláírását javasolta partnereinek az európai Románia megerősítése érdekében. A paktum valakik által megfogalmazódott, azt az érintettek tudomására hozták, s majd azt csütörtökön, június 13-án Johannis államfő az ellenzéki pártok (PNL, USR, PMP és Pro Románia) csúcsvezetőivel együtt aláírta. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke külföldön tartózkodott, s nem lehetett jelen az eseményen, de úgy tudni, hogy e héten ugyancsak aláírja a megállapodást. A kormánykoalíció vezetői nem voltak jelen az aláírási ceremónián, s ez annak okán, mert a paktum témáinak kiegészítésére vonatkozó javaslataikat „nem fogadták el”. (Azt pontosan nem tudni, hogy kik is azok, akik „nem fogadták el” azokat a javaslatokat.) A paktum tulajdonképpeni célja az lenne, hogy bekövetkezhessen mindaz, amit az általa megfogalmazott kérdések jelentenek. Pillanatnyilag van néhány „apróbb” probléma: az Alkotmánybíróság nem igazolta a referendumot, s az arra vonatkozó döntésének meghozatalát elhalasztotta június 27-re, annak hiányában viszont kissé furcsállandó a „paktumozás”. Amúgy a referendum eredményének nincs semminemű jogi ereje, következménye, és a paktumnak se sok, mert végső soron jogszabályokat kellene meghozni, egyes meglévőket módosítani vagy kiegészíteni, mi több, elengedhetetlennek tűnik az Alkotmány egyes cikkelyeinek módosítása is. (Ugyanakkor időközben az is felvetődött, hogy indokolt lenne az Alkotmány egészének a felülvizsgálata, valamint az RMDSZ részéről az is, hogy szükség lenne egy többség-kisebbség paktumra is. Az is „szépséghibát” jelenthet, hogy a törvényhozásban jelenleg (még) többséggel rendelkező kormánykoalíciót alkotó pártok nem írták alá a megállapodást, igen, mert így nem lehet szó „nemzeti paktumról” (bár az államelnök tételesen utalt arra, hogy utólag más pártok is, politikai alakulatok is azt aláírhatják).
A paktum aláírása amolyan ellenzéki összefogást is jelképez(het), e tekintetben azonban felmerülhetnek kétségek, fenntartások. (Amúgy a jelek szerint nemigen lehet szó szeretetteljes „egybekelésről”, hanem egy kuszának tűnő „összeborulásról”.) A hazai nagypolitika utóbbi 30 esztendejének történései azt bizonyítják, hogy ideológiáktól, pártállástól függetlenül olyan lengőajtó(k) van(nak) a pártok, a kormánypártok és az ellenzéki pártok között, amelyeket az érdekek (esetenként szűk körű érdekek) lendítenek ide vagy oda, ilyenképpen pedig könnyűszerrel lehetővé válhat a „testközelbe kerülés”, az ide vagy oda való idomulás, simulás. Mindez magába rejtve a gerinctelenség, a megbízhatatlanság kockázatát, veszélyét, s nem utolsósorban az adott pártok tagságának, támogatóinak, s végső soron a választópolgároknak az elbizonytalanodását. Ebben a kontextusban utalhatunk arra is, ami körvonalazódni látszott, látszik a kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt illetően: annak eredeti szövege utólag honatyai támogató szavazatok ellenében kiegészült egy passzussal. Valamit valamiért, azaz az „árucsere” virágzik, pontosabban mindig is virágzott, nemcsak a hazai parlament folyosóin, annak szobáiban is. Gyakran a zárt ajtók mögött a választópolgárok tudta és beleegyezése nélkül…

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek