Lelki karbantartás a teljesebb életért

Beszélgetés Kovács Zsuzsa pszichológussal

2 432

Lassan mifelénk is kibontakozóban a pszichológiai tudatosság, és már nem annyira idegen dolog szakemberhez fordulni lelki természetű elakadások esetén sem. Sőt egyszerűen csak a hatékonyabb személyes működés céljából is egyre több felnőtt érdeklődik az önismereti csoportfoglalkozások iránt. Kovács Zsuzsa csíkszeredai pszichológussal beszélgettünk.

Fotó: Kovács Gellért Attila

– Mit jelent számára az önismeret?

– Az egyik személyes mottóm: hogyha harmóniában vagyok önmagammal, akkor lehetek harmóniában a szeretteimmel, a környezetemmel. Könnyebben reagálok a rám ható negatív ingerekre, akár stresszhelyzetben, akár a mindennapokban, értem a saját reakciói­mat, a saját belső történéseimet, sérelmeimet, elakadásaimat, konfliktusaimat. Ehhez rendelkeznem kell egy olyan szintű belső kommunikációval, hogy tudjak önazonos, hiteles lenni, tudjam megélni az érzéseimet. Számomra az önismeret arról szól, hogy merjem felvállalni önmagam, merjek nemet mondani, ne a megfelelési kényszer irányítsa az életemet, ne aszerint hozzak döntéseket, hogy másnak mi a jó vagy más mit vár el tőlem, hanem lehessek önmagam. Ennek hiányában nem tudok az örömeimnek élni, nem vagyok képes megfelelően töltődni vagy a felszabadultságot napi szinten megélni. Az önismereti munka egész életen át tartó folyamat. Folyamatosan változunk és fejlődünk, mindig újabb és újabb élmények érnek bennünket, állandóan van, amit feldolgoznunk és van, amivel kiegészítenünk énképünket. Az önismeret az önmagunkról való tudást, megtapasztalást jelenti, azt, hogy ismerjük képességeinket, adottságainkat, céljainkat, vágyainkat, tudatában vagyunk személyiségünk pozitívumainak, de hiányosságainak és korlátainak is.

– Mitől lesz jobb nekünk, ha nagyobb önismeretre teszünk szert? Milyen változásokat hozhat az életünkbe?

– Az önismeret fejlődése közelebb visz önmagunk szeretetéhez és elfogadásához, segíti önmagunk mélyebb megértését. Minél mélyebb és hitelesebb az önismeretünk, annál reálisabb az önértékelésünk. Az önismeret birtokában egy sokkal teljesebb életet élhetünk, hatékonyabban tudjuk kontrollálni működésünket, nagyobb lelki szabadságra tehetünk szert. Így jöhetünk rá, hogy mi tesz minket boldoggá vagy feszültté, mitől félünk, félelmeink mennyire reálisak és kezelhetők, melyek a valódi szükségleteink, örömeink, erőforrásaink.

– Hogyan fejleszthető az önismeret?

– Nem állítom azt, hogy az önismeret csak a szakemberek által vezetett önismereti munka által fejlődhet, hisz szerencsés esetben számos pozitív és reális visszajelzés érkezik a környezet részéről is. A szociális hálónk is biztosíthat olyan visszatükrözést, amely segít a belső és külső változásainkban, ezért jó, ha sok inger ér minket, ha új élményekben van részünk, s ezáltal újabb és újabb arcunkat ismerjük meg. Ezzel párhuzamosan viszont – ebben a pörgő világban – nagy szükségünk van nyugalomra is. Néha jó elcsendesednünk, hogy a bennünket ért benyomásokat, a sok tapasztalatot tudjuk megfelelően beépíteni az életünkbe, adjunk teret magunknak mind a pozitív, mind a negatív történések feldolgozására. Pszichénknek szüksége van ezekre a reflektív percekre, amikor átgondolhatjuk, hogy adott pillanatban mit érzünk pontosan, mi zajlott bennünk, megelőzve azt az érzést, hogy csak úgy átrohanjon felettünk az élet. A mostanában oly gyakran emlegetett „nehéz a jelenben élnem” probléma egyik ellenszere is lehet a lelassulás, elcsendesedés, az idő önmagam mélyebb megismerésére. Az önismereti munka része az is, hogy képes legyek a jelenemben levő érzéseim megélésére, megakadályozva azt, hogy a múltbeli sérelmeim, veszteségeim, fájdalmaim negatív érzelmi skálájában éljek, vagy a jövővel kapcsolatos szorongásokra, aggodalmakra fókuszáljak.

– Egyre gyakrabban hallani önismereti csoportokról. Mi történik egy ilyen csoportban?

– Az önismereti csoportok vagy csoportterápia célja az egyéni terápiához hasonlóan az, hogy az élet nehézségeivel való megküzdésben segítsen. Támogatja a kapcsolatteremtési képesség, az érzelmek és a gondolatok kifejezésének fejlődését. Csoportban megélheti azt a csoporttag, hogy mindahányan aktív alkotói vagyunk az éle­tünknek, kapcsolatainknak. Az ülések egy vagy két terapeuta és a csoport jelenlétében zajlanak. Egy csoportban általában 10-14 személy vesz részt. Az önismereti munka segít jobban megérteni például azt, hogy hogyan születnek meg akár a hétköznapi, akár a párkapcsolati választásaink, döntéseink, motivációt biztosít a lelki és fizikai változásokra is, illetve rávilágít a működési módunk megváltoztatásának lehetőségeire. A leendő csoporttagok gyakran fogalmazzák meg azt a félelmüket, hogy tartanak attól, hogy idegenek előtt beszéljenek a problémájukról, de általában ez a félelem már az első találkozás után feloldódik. Jó hangulatban, biztonságos környezetben zajlanak ezek az órák és legtöbbször meglepő belső és élethelyzeti változásokat hoznak. Sok csoporttag számol be az önismereti csoportmunkát követően arról, hogy egyféle „újjászületés” történt az életében azáltal, hogy esetleges gyerekkori sérelmeket, traumákat dolgozott fel, lelki elakadásokat oldott fel, kapcsolati, párkapcsolati konfliktusokat értett meg – nyilván egyénfüggő, hogy kinek melyik területen van „megdolgoznivalója”. Nem szükség semmilyen előképzettséggel vagy különleges tehetséggel rendelkezni ahhoz, hogy csoportba jelentkezzen valaki, csupán „önmagának” kell lennie, és sokszor már ez nagy fejlődés a önismereti munka végére: képesnek lenni a saját érzéseket kimutatni, megérteni és felvállalni ezeket, teret adni a saját igényeknek, szükségleteknek.

– Mitől más a csoport, mintha egyénileg járnánk pszichológushoz?

– Csoportterápián a résztvevők nemcsak a terapeutáktól kapnak visszajelzéseket, hanem a csoporttagoktól is. A titoktartás mellett alapszabály az, hogy nem adhatnak egymásnak tanácsot, nem minősíthetik egymást. Azonban megtapasztalják, hogy a problémáikkal, kérdéseikkel nincsenek egyedül, átértékelhetik saját életüket, mások történetei által gazdagodhatnak. Aki nehezen tud megnyílni mások előtt, az is sokat kaphat a csoportban a történetekből, mások nehézségeiben, konfliktusaiban a sajátjára ismerhet, különböző megoldási módokat találhat. Sok esetben az egyik csoporttag problémájának feltárása egy másik csoporttag saját problémájának megoldása lehet. A csoportban való munka során feltárható a feszültségek oka és levezethető, kiélhető a csoportjátékok, szerepjátékok által. Segít a komfortzónából való kilépésben, lehetőséget ad a csoporttagoknak, hogy kipróbálják magukat új szituációkban is.

– Ha valaki például depressziós, segíthet rajta az önismereti csoport?

– A depresszió kezelésével kap­csolatosan inkább egyéni pszichoterápiában van tapasztalatom, de nyilván voltak olyan csoportok, ahol depressziós tüneteket mutató egyének is részt vettek. A depresszió tünetei megjelennek az érzelmekben, a gondolkodásban, a motivációban és a viselkedésben is. Jellegzetes gondolkodási sémák jelennek meg. Az, ami az önismereti csoportban történik, megegyezik a depresszió pszichoterápiájának fő céljaival: a pozitív érzelmek növelése, a negatívak csökkentése, illetve a hibás gondolkodási mechanizmusok feltárása, amelynek eredményeképpen az érzelmek és a magatartás megváltozik, a depresszív tünetek csökkennek, az életminőség jelentősen javul. Mivel az önismereti csoport segít azoknak, akik fejleszteni szeretnék társas készségeiket és azoknak is, akik érzelmi problémákkal, szorongással küzdenek, így nyilván a depresszióval és a különböző szorongásos problémákkal élőknek is segítség (lehet).

– Hány éves kortól ajánlott az önismeret tudatos fejlesztése?

– Kisgyerekkorban alakul ki az identitástudat, amikor a gyerek kezd rájönni, hogy valami történik körülötte és benne is. Megpróbálja beazonosítani ezeket a folyamatokat, de ha kiskorában nem kapott visszajelzéseket arra vonatkozóan, hogy milyen érzései vannak, vagy rosszul címkézték fel ezeket az érzéseket, vágyakat, akkor sokszor ellentmondásba kerül. Lényegében tehát az önismeret már kiskorban, a környezet visszajelzései révén elkezd alakulni. Fontos, hogy mi a családban az alapvető minta: szülőként hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, hogyan tekintünk saját magunkra, mit sugárzunk gyermekünknek. Fontosnak találom azt is, hogy szülőként, nagyszülőként gyermekünket inkább érzelmi ajándékokkal, élményekkel halmozzuk el: mindennap legyen időnk arra, még ha csak pár perc erejéig is, hogy úgy nézzünk gyermekünk szemébe, úgy tudjunk figyelni rá, hogy tudja megtapasztalni a kizárólagos figyelmet, a felé irányuló kiváncsiságunkat. Ezek az élményei alakítják ki azt az érzelmi biztonságot, feltétel nélküli szeretetet és elfogadást, szerethetőséget, ami egész életen át kíséri és ami az önismerete, önbizalma alakulásában fontos alappillér. A pszichodráma irányzaton belül már 4–12 éves korúaknak is szerveznek önismereti csoportot, ahol a gyermekek játékban fejezhetik ki egyedi és oszthatatlan egyéniségüket, és „dolgozhatják ki” saját, hiteles életsílusukat.

Asztalos Ágnes

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek