Lelkes ünnepvárás

Húsvéti foglalkozások gyerekeknek

61

A Hagyományok Háza évek óta húsvéti gyerekfoglalkozásokat szervez. Az együtt töltött órák alatt a kisiskolások a kereszténység legnagyobb ünnepéhez fűződő népi hagyományokat ismerhetik meg játékos formában.

Karikázófotó: Archív

Rendszeresen szervez gyerekprogramokat a budapesti Corvin téri székházában a Hagyományok Háza az ünnepek előtt, így húsvét közeledtével is. A kétórás „Ma van húsvét napja”. Jeles napok komplex foglalkozás az ünnephez és a mesterségekhez kötődik. Az első órában hagyományos technikával, tojásberzseléssel, hagymahéjban áztatva készítik el a hímes tojásokat, amiket csuhéból, sodrással készített tartóban vihetnek haza.
A második órában rendhagyó néprajzóra következik sok énekkel, a résztvevők játékkal, archív filmrészletek megtekintésével ismerkednek a húsvéti népszokásokkal. Megtanulják a nagyhét jeles napjaihoz kapcsolódó hiedelmeket, szokásokat, rítusokat.
– A foglalkozások kezdetén általában az ünnepről beszélünk, miben különbözik a hétköznapoktól – avat be a részletekbe Legeza Márta, a Hagyományok Háza néprajzos munkatársa, oktatási szakelőadója. – Ezt követően a tavasz kerül szóba, mi az, ami jelzi a természet megújulását a zord tél elmúltával. Napcsalogatókat énekelünk, a költöző madarakhoz, a gólyához, a fecskéhez, a darumadárhoz kapcsolódó mondókákat, énekeket tanulunk.
Közben lelkesen hangzanak fel a rigmusok: a „Fecskét látok, szeplőt hányok, selymet gombolyítok”, valamint a „Gólyát látok, fél lábon állok, aki nem áll fél lábon, szamár lesz a nyáron.”
Ezt követi a kapuzós, darus játék, a kaput két gyerek barkából tartja. „Daru, daru katona, kötöm el az utadat, síppal, dobbal, nádi hegedűvel, egy tekenő kaláccsal, egy liter pálinkával”. Természetesen, a „pálinka” a kulcsszó, a kapu lezárul, és a barka az új kapusok kezébe vándorol.
A barkával kapcsolatban a virágvasárnapi szentelt barkához kapcsolódó szokásokról esik szó, a templomból vitt ág a villámot tartja távol, Kárpátalján a betegeket e „szentelt cicuskával” suhintják meg. Az elnevezés nagyon tetszik a gyerekeknek, nevetnek, rögtön megjegyzik.
Egy régen készült fotót nézve a nagyböjti lemondásokat sorolják: a negyven nap alatt nem tartottak lakodalmat, a mulatozások is elmaradtak, viszont a karikázó táncot eljárhatták. A vasárnapi templomozás után a lányok összeálltak, és körben, énekszóra táncoltak.
Aranyos víznek, vagy szótlan víznek mondták a nagypéntek hajnali mosdást, amikor a lányok a kúthoz, patakhoz mentek, és némán mosták meg arcukat. Természetesen a gyerekek ezt is eljátsszák; szokatlan csend lesz hirtelen.
Fehérvasárnap (húsvétot követő vasárnap) a fiatalok a megmaradt tojásokkal „felfegyverkezve” vonultak ki a domboldalra, s tojást gurítottak, s akinek épen gurult a tojása a legtávolabbra, az volt a győztes. A kis csapatok – természetesen fatojással, sok nevetéssel és hangos drukkolással – idézik a szokást.
A fehérvasárnapot más vidékeken mátkavasárnapnak is hívták, amikor a lányok a leánytársukhoz komatállal mentek át, s terülj, terülj asztalkámmal pecsételték meg barátságukat egy évre.

Csermák Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek