Lélekben velük mentünk…

[dropcap]M[/dropcap]inap a korszerű igényeknek is megfelelő autóbuszra lettem figyelmes a csíksomlyói kegytemplom előtti téren. A szélvédő gépkocsivezető előtti részén (ugyan nem magyarul, de…) ott volt a felirat, hogy különjárat és egy ismert portré, mellyel teljessé lett az információ, hogy az utasok nem egyszerű turisták, hanem zarándokok. Olyan zarándok-testvérek, akik nem érkeztek, hanem tőlünk indulnak az immár ismert útvonalon Erdély északi csücskébe, egészen Máramarosszigetig, majd onnan Gyulafehérvár érintésével vissza a Szűzanya lábaihoz.
A fáradságos utazás igen nemes célja Márton Áron erdélyi főegyházmegyénk egykori püspökének közvetlen szülőföldje szolgálati, kegyetlen megkínzatása és bebörtönzése egyes helyszíneinek meglátogatása. Amíg a masina kerekei szelik a száz kilométereket, az utastérben könyörgő, hálaadó ima zsong, száll az égbe, és alázatos tisztelet kéri az egek Urát szentéletű atyánkfia boldoggá avatásáért, értünk, Erdély földjén élő gyermekeiért való közbenjárásának meghallgatásáért. Mert meg lehetünk győződve, hogy Ő, egykori főpásztorunk most is és ott ahol van, munkálkodik, közbenjár értünk. Szükségünk, nagy szükségünk van rá!
A zarándok-közösséggel teljesen a véletlen folytán találkozhattam, ismerősöm sem akadt köztük. Így megszólítani sem akartam/mertem senkit, pedig erősen óhajtottam megmondani, hogy vigyék magukkal az itthon maradottak (az én), a mi gyarló imáinkat is, az úti céljukkal való szívből fakadó azonosulásunkat. Remélni merem azonban, hogy az útnak indító szentmise rövid elmélkedésének, a liturgia végi áldásnak szellemében ezt megtették. Így lélekben közösen imádkozhattunk és hajthattunk fejet, hozhattuk a mába, mai napjaink ténykedéseibe Márton Áron püspök atya példaadó életét, életútját!

Id. Borsodi László, nyug. tanár, Csíksomlyó

1260702483.2341