Lehetnek-e kételyek?…

206

A munkaügyi tárca vezetője, Olguța Vasilescu a minap már-már diadalittasan vázolva fel a nyugdíjtörvény-tervezetet, magabiztosan jelentette be: „Ahogy a 2017-es esztendő törvénye volt a közszférai bérezésre vonatkozó egységes kerettörvény, a 2017/153-as törvény, úgy a 2018-as esztendő törvénye lesz a majdani köznyugdíjtörvény.” Némileg elejébe ment a dolgoknak, s éppen ezért bizonyos értelemben sántikál is ez a párhuzam, mondjuk ezt annak okán, hogy a nyugdíjtörvény, amennyiben elfogadják az idén, akkor is csak 2021 negyedik évnegyedétől kezdődően válik majd hatályossá. Ugyanakkor akár meghökkentőnek is nevezhető ez az ígéretes, illetve megnyugtató szándékú összehasonlítás. Annak idején az is olyképpen lett beharangozva, hogy már sokakban az az érzés támadhatott, hogy európai viszonylatban is egy-két éven belül a legjobban fizetettek soraiba kerülhetnek a hazai közszférában foglalkoztatottak. Sokaknak a lelki szemei előtt volt a belátható időn belül bérből megszerezhető luxuslakás, külföldi luxusnyaralás vagy éppenséggel egy új Audi. A kerettörvény megjelenése, illetve fokozatos hatályba léptetésének megkezdése óta eltelt több mint egy esztendő, s annak során valóban bekövetkezett – legalábbis egyes személyzeti kategóriák esetében – látványos béremelkedés (abba beleértve a különböző pótlékokat, és másabb juttatásokat is). Hozzávetőleges számítások szerint a közszférában foglalkoztatottaknak 20-22%-a esetében következhetett be jelentősebb jövedelememelkedés. (Mindenekelőtt az egészségügyi állami intézményrendszer egyes alkalmazotti kategóriája, valamint a helyi közintézmények, a helyhatóságok tisztségviselői és a helyi közintézmények egyes személyzeti kategóriái esetében.) Ez mindenképp érdemleges és dicséretes, de az összképet alaposan beárnyékolják azok a tiltakozó akciók, amelyek az elmúlt időszakok során bontakoztak ki a béremelések során bekövetkezett indokolatlan és méltánytalannak tartott arányeltolódások, a különböző pótlékok folyósítási feltételei bonyolultsága, illetve korlátai okán vagy a különböző személyzeti kategóriák esetében megmutatkozó béremelés időpont-eltolódás okán. Számos szegmensben gondot okozott és komoly vitákat szült a készenléti szolgálat, a túlmunka ellentételezésének a már-már ellehetetlenített módozata, illetve feltételrendszere. Ha már itt tartunk, utalhatunk arra is, hogy az elmúlt hét során ugyancsak tiltakozó akciók, sztrájkok bontakoztak ki a sport- és ifjúságügyi minisztériumnál, valamint az annak kötelékeibe tartozó intézményeknél, kluboknál stb. Újabb tiltakozó akció robbant ki a börtönadminisztráció keretében is, a börtönőrök ismét hangot adtak elégedetlenségüknek annak okán, hogy a túlmunka ellentételezése továbbra is megoldatlan. Megemlíthetnénk azt is, hogy a turisztikai miniszter a minap bejelentette, e hónap elejéig 1450 lej értékű üdülési utalványban részesültek a közszférában foglalkoztatottak, szám szerint 1,2 millió személy. A valóság merőben más, mert még igen sokan vannak olyanok, akik azokat az utalványokat nem vehették kezükbe, például az igazságügy-minisztérium alárendeltségébe tartozó egyes intézményeknél vagy a helyhatóságok kötelékeibe tartozó egyes intézményeknél. Amúgy a bérezési rendszer, a bérszintek tekintetében bár léteznek hivatalos statisztikák és ama nyilvánosságra hozatali munkáltatói kötelezettség is, amelyről részletesen rendelkezik a már említett 2017/153-as törvény 33-as szakasza, annak számos intézményvezető felületesen, nagyvonalúan tesz eleget. Így például az egészségügy-minisztériumtól származó félhivatalos értesülés szerint talán egyetlen olyan kórház van, nevezetesen a temesvári Pius Brânzeu Megyei Kórház, amely a teljes átláthatóság jegyében havonta havi rendszerességgel közli alkalmazottai bérjövedelmeit. Van még egy olyan lényeges dolog, amelyből az következtethető ki, hogy nem is éppen olyan sikertörténet az a közszférai egységes bérezési kerettörvény, mint ahogy azt annak idején hangoztatták a kormánykoalíció vezetői, illetve a kormány illetékesei, s ezt ők maguk is megcáfolták, legalábbis közvetett értelemben a 2017 júliusától eltelt időszak során a kiigazító, pontosító és módosító jellegű jogszabályok révén. Így például a Hivatalos Közlöny március 30-i számában jelent meg ama 2018/153-as kormányhatározat, amely révén többek között szabályozták a munkafeltételek függvényében nyújtandó pótlékok konkrét nagyságrendjét, négy hónap múltán azt kénytelen-kelletlen újólag módosították és kiegészítették egy újabb kormányhatározattal, a 2018/589-essel. Február 13-án jelent meg a tanügy- és a munkaügyi miniszternek a 2018/3058/943-as közös rendelete, amely révén kiegészítették a bérezési törvénynek azon funkciók névjegyzékét, amelyek didaktikai személyzeti jogállásúak, ezt a „kiegészítést” újabbal egészítették ki a július 27-én megjelent 2018/3900/1822-es közös rendelettel.
Mindezt felvázolva akár arra a következtetésre is juthatunk, miszerint okkal és joggal lehetne megfogalmazni kétségeket a majdani nyugdíjtörvénnyel kapcsolatosan is. Bár ne így lenne…

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.