2021, január 17, vasárnap.

Legnagyobb hiba, ha a hokit úgy tanítod, ahogy egykoron neked is tanították!

Mérföldkőhöz érkezett a Székelyföldi Jégkorong Akadémia (SZJA), paradigmaváltásra készül: az eredmény helyett elsősorban az emberre koncentrálnának. Fontos az igazi, nyomás alatt is jól teljesítő élsportolók kinevelése, aminek alapfeltétele az edzőket és szülőket érintő, de gyakorlatilag a teljes területet átfogó mentalitásváltás. Az új elképzeléseket illetően Nagy Attilával, a Székelyföldi Jégkorong Akadémia ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.

 

– Mentális nevelés hallatán számos dologra gondolhatunk… Mit értenek Önök a Székelyföldi Jégkorong Akadémiánál ez alatt a fogalom alatt? Hogyan merült fel a mentalitásváltás igénye?

 

– A szemléletváltásra, változásra való igény szemmel látható. Saját és kollégáim tapasztalata is azt bizonyította, hogy éles helyzetben sportolóink nyomás alatt nem ugyanazt a játékerőt képviselték, kevésbé tudtak kibontakozni az igazán komoly mérkőzéseken. Ez érthető is, hiszen nyomás alatt lecsökken a jó helyzetfelismerő, illetve az ítélőképesség, olyankor több rossz döntést hoznak a sportolók a pályán, és nem mellékesen nem is érzik jól magukat játék közben. A gyerekek azt érzik, hogy teljesíteni kell, és ha tévednek, valamit rosszul csinálnak, abból szidás lesz, vagy más negatív következményekkel jár rájuk nézve. Erre már hosszú ideje próbáltam megoldást találni, és egyszer csak megértettem, hogy ilyen a nevelési kultúránk. Egy konkrét példát is említsek, amikor edzőként elkezdtem Felcsíkon dolgozni, elhatároztam, hogy sem az edzéseken, sem a meccseken nem fogok üvölteni vagy agresszív magatartást felvenni. És érdekes, hogy a nyugodt hangnemben történő magyarázásokat, instrukciókat, mintha meg sem hallották volna, hónapok teltek el eredménytelenül. Nagyon nehéz volt kimozdítani őket ebből az állapotból. Nagyjából egy-másfél éve kezdtük el ezt a képzést Miklós Csongorral egyeztetve, segítségével bevontunk más, ezen a téren nagy tapasztalattal rendelkező szakembert is, Surányi Zoltán személyében.

 

– Kik vesznek részt a szemléletformáló és fejlesztő tréningeken?

 

– Egyéni fejlesztés és csoportos képzés is zajlik egyaránt. Az egyéni képzés az edzőkkel személyre szabva történik, míg a csapatvezetőkkel és a gyerekekkel természetesen csoportos képzés formájában foglalkoznak szakembereink. Idénre terveztük a sportbázisok körbejárását, minden edzőnek szerettünk volna képzést szervezni, azonban a vírushelyzet sajnos keresztülhúzta ezen számításainkat. Úgy látom, főleg az edzők és a szülők körében nagy igény és szükség van erre a fejlesztő munkára, hiszen mindannyian szeretnék jobban megérteni, hogy mi is történik a gyermekekkel egyes fejlődési szakaszaikban.

 

– A szemléletmódváltás nem megy egyik napról a másikra. Milyen megoldások, lehetőségek állnak rendelkezésükre a mentalitásváltás megvalósítására?

 

– Tapasztalataink alapján mentalitásváltás terén elsősorban az edzőkkel és a szülőkkel kell a legtöbbet dolgozni. A vírushelyzet miatt az idén elmarad, de minden helyszínen tervezünk beszélgetéseket pszichológusok és más szakemberek bevonásával, annak érdekében, hogy a szülők is megérthessék a gyerekeik gondolkodásmódját, kicsit „beleláthassanak” saját gyerekük fejébe, érzelmi világába. Sokszor tapasztalom, hogy mi szülők nem igazán ismerjük a gyerekeink gondolkodásmódját, például, hogy egy adott élethelyzetet mennyire különbözően látnak a gyerekek és mi szülők. Ezeket a dolgokat fontos megérteni, és annak függvényében várni el a gyerekektől a teljesítményt. Egy tízéves gyerektől ne várjuk el, hogy klasszisként játsszon, legyen türelmünk kivárni, amíg kibontakozik. Edzőinknek havi rendszerességgel szervezünk személyiségfejlesztő és módszertani, valamint különböző szakmai, technikai felkészülést segítő elméleti és gyakorlati képzéseket. A tréningeken elsősorban a tapasztalatok általi tanulásra építünk, és nem „száraz” elméletek alkalmazásmentes megtanulását várjuk az edzőinktől. Nagy az érdeklődés részükről, hisz konkrét tapasztalaton alapuló tudásra tesznek szert, a végén kérdeznek, egy-egy szituációt továbbgondolnak stb., ezek mind fontos, a váltást elősegítő tényezők.

 

– Gondolom, mint általában minden folyamatban, jelen esetben is szembesülnek nehézségekkel. Ön szerint mi a legnagyobb akadálya a szemléletváltásnak?

 

– Saját magamból kiindulva magát a folyamatot mondanám, hisz nekem is nehezen megy a változás, pedig közel tíz éve tudatosan dolgozok rajta. A tapasztalat viszont az, hogy ha kezdetben az edzőink az általuk beváltnak vélt, „kőbe vésett” módszereikben hittek is csak, egy ideje már ők is érzik a képzés fontosságát, és egyre inkább látni az edzésterveikben is az új szemlélet adta változásokat. Számos esetben visszacsatolnak, egyre inkább átélik, átérzik a dolog jelentőségét, legtöbb edzőnknek szinte azonnal sikerült is felvenni a ritmust ebben a tekintetben. Nem erőszakkal, megfélemlítéssel tanítani, hanem szeretettel, figyelemmel és odaadással, hogy a gyermekek ne féljenek, hanem kötődni, követni akarjanak. Olyan pályafutásukat abbahagyó jégkorongozókat hozunk be a rendszerbe, akikre a gyermekek felnéznek, akikben hisznek, és akik beszélik is a gyermekek nyelvét és közben folyamatosan tovább szeretnének fejlődni. Egyik legkifejezőbb mottóm: „Legnagyobb hiba, ha a hokit úgy tanítod, ahogy egykoron neked is tanították.” Fontos, hogy rendszerben, előre lefektetett célok és elképzelések mentén menjen a munka, és ezt a rendszer minden résztvevője egyre inkább alkalmazza, ezáltal megkönnyítik saját munkájukat, hisz mi nem ellenőrzés céljából találtuk ki ezeket a módszereket. Sok esetben ezeknek az apró dolgoknak köszönhetően elejét lehet venni a konfliktusok kialakulásának.

 

– A korábban elhangzottak alapján melyek a konkrétan elérhető célkitűzések?

 

– Szerintem az „old school”, azaz a régi iskola mentalitás halott – nem is igazán szeretem használni ezt a kifejezést, mert részben én is része vagyok, az első tapasztalataim onnan származnak – azonban, tetszik vagy sem, az elmúlt húsz évben Székelyföld nem tudott nagy sportolót adni az elit jégkorongnak. A célunk nem a régi mentalitás teljes megváltoztatása, mert a régi felfogásban is voltak és vannak nagyon jó dolgok, a lényeg ezek lehetőség szerinti frissítése és csiszolása. Külföldi mintákat is behozva Székelyföldre szabva alkalmazzuk minél hatékonyabban a rendelkezésre álló módszereket. Vannak persze tehetséges, erős karakterrel rendelkező kiváló sportolók itt is, azonban rájuk nem jellemző a mérkőzés közben a pályán mosolygó skandináv sportolók hozzáállása. A kelet-európai játékosokban görcsösséget, szorongást látni leginkább. Célunk fizikailag és mentálisan is egészséges felnőttek képzése, akik nemcsak jégkorongozók, de a jégkorongban „dolgozó” társadalom hasznos tagjai (bírók, sportmenedzserek, edzők). Úgy is mondhatnám leegyszerűsítve, hogy az eredmény helyett fókuszban az ember áll. Fontos megemlíteni, hogyha az edző mentalitása változik, akkor ő már képes hatni a szülőkre, sőt az egész csapatra is. Így egy utánpótlásedző egyre több gyermeket tud adni a következő korosztálynak. A fejlődésüket nem máshoz, hanem önmagukhoz kell mérniük. Így megmaradnak a gyermekek, sikerélményük lesz és nem égnek ki korán. Figyelembe kell venni a gyermek életkori sajátosságait, az igényeit, fejlődési szintjeit stb. Eltűnt a grund, és mi, úgy gondolom, felismertük, hogy már nincs szabad játék, a virtuális világ átvette a játszóterek funkcióját, ez kihat a fizikai és mentális egészségre is. Próbálunk a tapasztalati tanulás általi fejlődésnek teret biztosítani. Ha saját tapasztalatán keresztül tanítjuk a gyereket, felelőssé tesszük a tanulásáért, önmagáért és a társaiért.

 

– Beszélne a célok elérése szempontjából elengedhetetlennek számító pontokról?

 

– Elsősorban hiszünk az elképzelésünkben, és nem felületes, azonnal elvégzett munkával akarunk továbblépni, hanem apró részletekbe menően változtatni. A munkafolyamatban mindennek megvan a miértje. Partnerségre törekszünk a szülőkkel, hiszen egy közös ügyet képviselünk. Figyelembe vesszük a családokat, hisz minden résztvevőnek ugyanakkora szerep jut, és ha valamelyikünk „nincs a helyén”, az egész rendszer kibillen az egyensúlyból. A szülőknek előadásokat, vitaesteket szeretnénk rendezni, tudományos cikkeket tennénk elérhetővé számukra. Sőt Lélekrolba néven indítottunk egy mindenki számára szabadon elérhető blogot, amelyen a mentalitásváltáshoz szükséges további izgalmas és érdekekes témákat olvashatnak az érdeklődők. Az anyaországtól megkapjuk a szükséges támogatásokat, így az egészséges rivalizálás mellett minden adott egy „Székelyföld együtt”, és nem egymás ellen lehetőségére, egy közös „Mi érzés” kialakítására.

 


Vlaicu Lajos

Vlaicu Lajos

Kapcsolódó cikkek:

14,313RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb