Leáldozóban a hagyományos szénégetés csillaga

22

Farkaslaka – ha ezt a nevet halljuk, akaratlanul is számos gondolatunk kapcsolódik a településhez. Eszünkbe juthat például a falu nagy szülöttje, Tamási Áron, de kapcsoljuk a nevet a kürtőskalácshoz és a szénégetéshez is, hiszen ebben a faluban évszázados hagyománya van a mesterségnek. A jövőt illetően nem annyira pozitív a kép, az ezzel foglalkozók kezdenek kiöregedni, a fiatalok körében pedig már nem vonzó ez a mesterség. A hagyományos szénégetés ideje kezd lejárni.

A Kalonda-tetőn áthaladva szinte nincs a nyárnak olyan szakasza, amikor ne szűrődne be az autó ablakán enyhe füstszag. Ennek a közelben füstölgő baksák a fő okozói, hiszen Szencsed irányába letérve több helyen is szenet égetnek. Farkaslakán több évszázados hagyománya van ennek a mesterségnek. A szénégetés mint gazdasági tevékenység kialakulásához az elsődleges alapot a vidék és a falu földrajzi-természeti adottságai nyújtották. A Fehér-Nyikó két oldalán elterülő település ugyanis erdőkkel, havasokkal gazdagon övezett, földművelésre alkalmas terület azonban kevés volt. Az emberek így kénytelenek voltak más megélhetési forrást választani. A szénégetés az iparosodáskor élte fénykorát, amikor is az üzemek, gyárak vásárolták a faszenet nagy mennyiségben, a rendszerváltás után azonban megcsappant az ipari kereslet, viszont megjelent és egyre elterjedtebbé vált a kerti sütögetés, amelynek elengedhetetlen tartozéka a faszén. A kereslet és a kínálat is átalakult, ömlesztett vagonok helyett mára papírzsákos csomagolásban, többfajta kiszerelésben juthat ki-ki igényeinek megfelelően a ,,fekete gyémánthoz”. Egyes vélemények szerint Romániában sehol sem állítanak elő olyan minőségű és mennyiségű faszenet, mint Farkaslaka községben. Az 1970-es években a falu közel fele dolgozott szénégetéssel, mára ez a szám jelentősen megcsappant, már nem vonzó a mesterség a fiatalok körében. A farkaslaki polgármesteri hivatal adatai szerint a községben jelenleg 6 vállalkozás működik, ahol szenet állítanak elő, ezek átlagban 2-3 embert foglalkoztatnak. A hagyományos baksák mellett megjelentek a szénégető üzemek is, amelyek rövidebb idő, alig 16-20 óra leforgása alatt, nagyobb mennyiségben tudnak szenet előállítani a baksákban két hétig égetettekkel szemben. Igaz, ennek minősége elmarad a hagyományos úton előállított széntől, hamarabb kiég – állítják a témában jártasak. Tovább rontja a helyzetet a külföldről behozott, importszén is, amellyel a helyi vállalkozások nehezen tudják felvenni a versenyt. Az előállítási költségeik, a fa évről évre emelkedő ára, illetve a változó törvények, a bürokrácia is mind a hagyományos szénégetés rovására megy, lassan nem éri meg már vele dolgozni, állítják a vállalkozók. 

Már csak a begyújtásra vár. 100 méter fából készült a baksa

A szén útja

Balázs Ákos szénégető mester 27 éve dolgozik a szakmában, holott még mindig csak a 40-es éveiben jár. Elmondta: Pálpatakáról származik, családjában rajta kívül nem foglalkozott más szénégetéssel. Munkalehetőség nem nagyon volt, így került Farkaslakára és állt be dolgozni a szénégetőkhöz. Itt leste el a szakmát. Hozzáfűzte: a kezdeti időkben nagyon jól fizető munkának számított, jól lehetett vele keresni, sőt félre is lehetett tenni belőle. A határok felszabadítása után Magyarországon vállalt munkát, szintén szénégetéssel foglalkozott nyolc éven keresztül, majd hazatérése után, 2005-ben állt munkába az egyik farkaslaki vállalkozónál, és azóta is ott tevékenykedik. Ő avatott be a baksakészítés rejtelmeibe. Általában 100 méter fát használnak fel egyetlen baksa megépítéséhez. Kezdésként kocka alakban rakják össze a fát, egy úgynevezett gyújtóst készítenek, amelyet két méter magasságig raknak fel, e köré állítják fel kört formálva, kúpszerűen a méteres nagyságúra vágott fákat. Általában négy rendbe rakják fel a fát, így egy baksa átlagosan 4 méter magas lesz. A fákat minél szorosabban illesztik egymás mellé, hogy ne maradjon köztük üres rész. Az összerakást követően beterítik vastagon szalmával – addig, hogy a fa ne kopogjon, teszi hozzá a szakember –, majd földréteggel borítják be, szigetelőanyagként. A szalmaréteg megakadályozza a föld befolyását a fák közé, a földréteg pedig lefojtja a tüzet. A baksa alján egy lyukat hagynak, amelyen keresztül gyújtanak be a farakás alá. Ahhoz, hogy az égés felfelé haladjon, a rakás tetején lyukat hagynak, és amikor a füst már szépen száll fölfelé, mint a kéményből, és a lefojtott tűz már a baksa közepéig ér, azt is betapasztják. A baksa oldalán kisebb lyukakat hagynak, hogy ott tudjon szellőzni. Az égés folyamán keletkezett füst így körben távozik, ezzel is segítve a fa szénné alakulását. A begyújtást követően mindennap döngölni kell a földet, hogy tömörödjön, és ne keletkezzenek lyukak, mert akkor felcsaphatnak a lángok és leéghet a fa – teszi hozzá a szénégető. Amikor a négyméteres rakás kétméteresre zsugorodik, akkor a földréteg leszedése után szét lehet bontani a baksát. A még izzó szenet egy vasból készült tartályba lapátolják, ahol 24 óra leforgása alatt kihűl. A legalsó, vastagabb és el nem égett fatuskókból egy kisebb rakást készítenek és újra meggyújtják, hogy azok is kiéghessenek. A baksa összeállítása körülbelül egy hetet vesz igénybe, a szén kiégése két hét alatt történik, majd a kiszedés és zsákokba rakás szintén egy hét, így kb. egy hónapba telik, amíg a fából szén lesz és az a csomagolóba kerülhet. Ha az alapanyag jó minőségű bükkfa, akkor egy méterből 100 kg szenet tudnak kiégetni, egy baksából pedig átlagosan 17-18 tonna szén jön ki – teszi hozzá a szakember. A jó minőségű bükkfa szén fontos tulajdonsága, hogy sokkal lassabban ég el, mint a puhább fából készült társai, de az égéshője is sokkal magasabb, mint a többi faszéné.

Nem vonzó már a mesterség

A munka nem könnyű, fizikai erőnlétet igényel, ezért is nem lehet egy bizonyos kor után végezni, és Balázs Ákos meglátása szerint ezért sem vonzó már a fiatalok körében. A szénégetés ugyanakkor nem veszélytelen, de ha a baksa ápolva és gondozva van napi szinten, akkor nem kell félni a balesetektől. A baj akkor van, ha 2-3 napig el van hanyagolva és szétcsúsznak a fák, akkor történhetnek balesetek, de az ilyen nagyon ritka – állítja a szakember. A szénégetés szezonális mesterség, márciustól októberig vannak kint terepen, télen pedig pihennek. A szén iránti kereslet is szezonális, hiszen nyáron van a grillszezon. Az évszázados mesterségnek Balázs Ákos is borúsan látja a jövőjét, 5-6 évet jósol csupán a hagyományos szénégetésnek. 

– Nem lesz ki csinálja, és nem is fogja már megérni… akkor majd nézhetünk más mesterség után, de addig tesszük a dolgunkat! – zárta gondolatait a szénégető mester.

 

Hozzászólások lezárva.