Látásmód vagy látomás?

33

A múlt szerdai kormányülést felvezető expozéjában Viorica Dăncilă magabiztosan jelentette ki: „Az ez évi költségvetési előirányzatoknak megfelelően, a várható GDP-arányos költségvetési hiány 2,78 százalékos lesz, kiigazítva a múlt esztendeivel szemben. Románia továbbra is robusztus gazdasági növekedést fog jegyezni, az Európai Unió keretében az egyik legnagyobbat. Folytatni fogjuk a gazdasági előrehaladás ütemét, s a GDP növekedése várhatóan 5,5 százalék lesz 2019-ben és 5,7 százalék 2020-ban”.
Nemcsak magabiztosságról tanúskodnak a kormányfő szavai, hanem arról is, hogy igen elégedett az ország gazdasági helyzetével. Mindez azért is meglepő, mert talán nem ártott volna a visszafogottság, s mondjuk ezt annak okán, hogy egy nappal korábban, azaz kedden az Európai Bizottság nyilvánosságra hozta a gazdasági növekedésre vonatkozó aktualizált előrejelzéseit. A téli prognózissal szemben a mostani előrejelzés némileg pesszimistább: akkor Románia vonatkozásában 3,8 százalékos gazdasági növekedéssel számoltak, most azt 3,3 százalékra „zsugorították”.
„Románia gazdasági fellendülése 2018-ban lanyhult. A bruttó nemzeti termék reális növekedése csak 4,1 százalékos volt, közel 3% százalékponttal kevesebb, mint 2017-ben. A privát fogyasztás maradt a gazdasági növekedés meghatározó tényezője, amit továbbra is ösztönzött a minimálbér megemelése és a közszférai szektor bérei, ezeknek a pozitív hatásmechanizmusát azonban részben mérsékelte az árak erőteljes növekedése” – olvasható az Európai Bizottság prognózisában. Ami a költségvetési hiányt illeti, azt 3,5 százalékra „méretezik” (a GDP-arányos hiányról van szó).
A dokumentum szerint mind az import, mind pedig az export szintjén mérséklődik a növekedés, de arra számítanak, hogy az import növekedése arányaiban kisebb lesz, mint az exporté. A folyómérleghiányt az idei esztendőben 5,2 százalékra jelzik, 2020-ban pedig 5,3 százalékra. Az államadósság 2020-ban várhatóan a GDP-nek 38,4 százalékát teszi ki a múlt esztendei 35 százalékkal szemben. Mindezt a jelek szerint vagy nem tudta, vagy nem akarta tudomásul venni a kormányfő szerdai megnyilatkozásában, mint ahogy azt sem, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) aktualizált előrejelzései sem igen „biztatók” egyes makrogazdasági mutatók tekintetében. Mi több, figyelmen kívül hagyta, legalábbis részben, az Országos Stratégiai és Prognosztikai Bizottság (CNSP) legfrissebb előrejelzéseit is. A CNSP ugyancsak szerdai közleménye szerint az idei inflációs ráta el fogja érni a 3,2 százalékot, míg januárban azt csak 2,8 százalékra becsülte, 2020-ban pedig az várhatóan eléri a 2,8 százalékot, holott ezelőtt négy hónappal még csak 2,5 százalékot jeleztek. Az árfolyam esetében is borúlátóbbak a CNSP illetékesei, mint eddig: az év elején 4,67 lej/euró szerepelt az előrejelzésben (akárcsak az 2019-es esztendei általános konszolidált költségvetésben), most viszont 4,74 lej/euró, 2020-ban pedig 4,62 lej helyett 4,71 lej. A külkereskedelmi mérleghiány meg fogja haladni a 16,8 milliárd eurót, a jövő esztendőben pedig a 18,8 milliárd eurót.
Az IMF adatai sem késztethetnek optimizmusra: április elején a román gazdaság 2019-es növekedését 3,4 százalékról 3,1 százalékra mérsékelte, az éves inflációt 2,7 százalékról kénytelen-kelletlen felturbózta 3,7 százalékra. A „robusztus növekedés” valamiképpen kikerült a két testület látásmódjából, de nem így például Lengyelország tekintetében, amely esetében az eddigi 3,7 százalékról 4,2 százalékra javította az Európai Bizottság, az IMF pedig 3,7 százalékról 4 százalékra. Az Európai Bizottság és az IMF egyébként Magyarország, Görögország, Bulgária, Málta, Finnország és Írország esetében is felfelé igazította ki a gazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzéseit. (Magyarország esetében az Európai Bizottság 3,4 százalékról 3,7 százalékra.)
Nincs abban semmi kivetnivaló, ha valakinek, ez esetben a kormányfőnek, úgymond sajátos a látásmódja Románia gazdasági növekedésének távlatait illetően. A baj az, hogy a látásmód látomásokba torkollik, s félő, hogy akár lázálommá is válhat. Így például gondot jelenthet a távlatokban, hogy adott előrejelzésekre építették rá az idei költségvetést, s most jó két hónap múltán rádöbbennek arra, hogy valami hibázott. Ez se lenne önmagában még baj, de az már furcsállandó, hogy ilyen körülmények közt is a kormányzat pozitív költségvetés-kiigazítást helyezett kilátásba. Továbbá az sem baj, hogy egyre inkább eladósodik az ország (igaz, hogy pillanatnyilag annak méretei túlontúl nem aggasztók), de az már igen, hogy elég drágán, azaz magas kamatokkal. Mint ahogy az sem lenne baj, hogy mélyül a külkereskedelmi mérleghiány, ha azt nem a fogyasztási javak egyre gyarapodó behozatala okozná. A konvergencia-programmal sem lehetne különösebb probléma (bár az euró erőltetett bevezetését számos hazai szakelemző rosszallja, arról nem is beszélve, hogy azt egyes uniós tagállamok – köztük Magyarország – azt már nem is tartják olyannyira sürgősnek és fontosnak), viszont aggasztó jel, hogy nemrégiben még két kritériumot teljesített országunk, jelenleg már csak egyet…

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.