Lassabban a testtel…

27

A kínosnak mutatkozó kormányalakítás közepette ellenzéki pártok (legalábbis azok egy része), élükön a liberálisokkal egyre gyakrabban hangoztatják, hogy mennyi gondot és bajt okozott, okozhatott az országnak úgy általában a szociáldemokrata kormányzás, s különösképpen a Dăncilă-kormány. Arról viszont már szinte megfeledkeznek, hogy ez utóbbi kormánynak (de nem csak) hűséges és igen aktív csatlósa volt a Tăriceanu-féle ALDE honatyáinak egy része, élükön Tăriceanuval ellenzékbe vonult. (Amúgy a képviselőházban kénytelen-kelletlen meg kellett szüntetni az ALDE-frakciót, s annak honatyái úgymond beolvadtak a Victor Ponta nevével fémjelzett Pro Románia Párt frakciójába.) Ócsárolni, bírálni bárkit lehet, akár bármiért is, ilyenképpen pedig ami tegnap még jó volt, ma már lehet, hogy rossznak minősül. Itt van például a közszférai egységes bérezési kerettörvény, a 2017/153-as törvény, amelyet jó két évvel ezelőtt fogadtak el. 2017. június 7-én azt a képviselőházban 188 honatya szavazta meg, tehát jóval többen, mint ahányat számolt abban az időpontban a kormánykoalíció. Ugyanakkor az államelnök keze sem remegett, amikor aláírta a törvény kihirdetési dekrétumát. Miért emlegettük fel most ezt a törvényt? Többek között annak okán, hogy ezekben a napokban a szociáldemokrata kormányzást, illetve a Dăncilă-kormányt fegyvertűz alá vevő ellenzékiek felhánytorgatják a közszférai bérek megalapozatlan és túlzott megemelését. Az pedig a későbbiek során kényes helyzetbe sodorta az általános konszolidált költségvetést, s augusztus végén a GDP-arányos költségvetési hiány elérte a 2,1%-ot, fennállva annak a kockázata, hogy az év végére nem sikerül beleilleszkedni a 3%-os hiánycélba. Lehet, hogy a dolgok ilyenszerű alakulásában ludas a Dăncilă-kormány, amely egyébként 2018 januárjától errefelé számos megalapozatlan, elhamarkodott, ellentmondásos, a kiszámíthatóságot és a transzparenciát mellőző jogszabályt (mindenekelőtt sürgősségi kormányrendeletet) fogadott el. Egy kis túlzással úgy is fogalmazhatnánk, hogy pancser módon kormányzott. (Még annak ellenére is, hogy voltak esetenként célirányos és érdemleges intézkedései is.) Visszatérve a túlzott és a költségvetés számára már-már kibírhatatlan közszférai kiadásokra, joggal vetődik fel a kérdés: az ellenzék vagy akár az államelnök miért nem hallatta hangját erőteljesebben és érdemlegesebben a kerettörvény kapcsán? Talán azért, mert annak igazi haszonélvezői ők voltak, s mondjuk ezt annak okán, hogy magas rangú tisztségviselői minőségükben az elsők között részesültek (még 2017 augusztusában) egy igen jelentős illetményemelésben, s azóta is, azaz jelenleg is az ország legjobban fizetett személyzeti kategóriájába tartoznak. (Nos, ilyen körülmények között, amikor dörgedelmes hangon azt róják fel a menesztett kormánynak, hogy túlzott béremeléseket eszközölt a közszférában, nem mondhatunk mást, csak azt, hogy „lassabban a testtel”. (Egyébként is az említett kerettörvény kidolgozása és elfogadása idején Viorica Dăncilă még képviselőként „imbolygott” az Európai Parlamentben.)
Hallani arról is, hogy a nyugdíjemelések miatt ugyancsak mélyül a költségvetési hiány, azaz a megemelés aránya túlzott volt. Ez esetben is csak azt mondhatjuk, hogy „csak lassabban a testtel”, és előbb nézzük meg a tényeket. Abból kell kiindulnunk, hogy a szociáldemokrata kormányzás 2015-től errefelé mellőzte az egységes köznyugdíj-rendszerre vonatkozó, utólag módosított és kiegészített 2010/263-as törvény ama 102-es szakaszának az előírásait, amely a nyugdíjpont értéke indexálási módozatára vonatkozik, és kivételes módon arról sürgősségi kormányrendeletek révén döntöttek. Így például a nyugdíjpont értékének idei, szeptember 1-i 15%-kal való megemeléséről a 2018/114-es sürgősségi kormányrendelet révén. Látszólag jól jártak a nyugdíjasok, de a valóságban másként történt, mert nem mindegy, hogy az év elején vagy az év második felében kerül sor a nyugdíjpont értékének az indexálására. Ilyenképpen pedig a nyugdíjasok gyakorlatilag vesztettek. Hozzávetőleges számítások szerint, ha a törvény előírásait alkalmazták volna, akkor január 1-től körülbelül 9,5%-kal kellett volna megemelni a nyugdíjpont értékét. Nos, bárki kiszámíthatja, hogy az a 9,5% vagy a 15%-os emelés lett volna előnyösebb éves viszonylatban annak a nyugdíjasnak a számára. Másképpen fogalmazva: a törvénynek a szóban forgó előírásait következetesen alkalmazva valószínűsíthető, hogy a jelenleg „sokallt” nyugdíjemelésnél is nagyobb lett volna a nyugdíjak kvantuma. A nyugdíjak kapcsán még egy dolgot meg kell említenünk és szíves figyelmébe ajánlani a most kiabáló és fanyalgó ellenzéknek, s úgy általában honatyáinknak: akkor, amikor a honatyákat majdan megillető, nyugdíj jellegű különleges illetményről kellett dönteni, nemigen haboztak, nemigen számoltak annak költségvetési kiadásvonzatával. Továbbá akkor sem hozakodtak elő finanszírozási kockázatokkal, amikor rábólintottak a helyi közigazgatási tisztségviselők hasonló jellegű nyugdíjkiegészítésére.

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek