szerda, november 25, 2020
custom_html_banner1

Hirdetés

Lepkék, pókok, darazsak és más ízeltlábúak

A KALOT Egyesület által működtetett Olvasóklubbal együttműködve havonta egy alkalommal egy-egy szépirodalmi művet ajánlunk olvasóink figyelmébe. A klub tagjai többnyire kortárs magyar és világirodalmi műveket olvasnak és vitatnak meg szakértők vezetésével. Mircea Cărtărescu: Káprázat – A test (2002) című regényét Orbán Zsuzsa mutatja be.

Mircea Cărtărescut a román Esterházyként szokták emlegetni. A Káprázat – A test című regényéről nekem azonban inkább Darvasi László jut eszembe. Ez a könyv egy trilógia középső része, önállóan is olvasható regényfolyam. 1996-ban jelent meg A bal szárny, 2007-ben A jobb szárny.
A trilógia címeit összeolvasva máris a regény alapmetaforájához érkezünk, ami egyben az ember legalapvetőbb belső konfliktusát is jelzi. A lepke (a görög pszüché szó egyszerre jelent lepkét és lelket) a görög mitológiában a transzcendencia felé irányuló lélek és a föld felé húzó test örökös feszültségének szimbóluma. Az egyik elbeszélő már a regény legelején így beszél az ember kettős természetéről: „Amikor boldog vagyok, gondolkozom, lélegzem, és dobog a szívem. Repeső kitárt szárnyú madár egy gyémántkoponya körül. Három világoskék szem egy lepkeszárnyon. Ha csak ennyi volnék: agy, szív, tüdő, akár isten is lehetnék, mert az isteneknek nincsenek lucskos zsigereik. De nemcsak angyal vagyok, hanem a rekeszizom alatt szörnyű, torz démon, lesben álló szőrös pók is.”
A regény eljátszik a lepke – pók ellentéttel, sőt megjelennek a darazsak, cserebogarak, levéltetvek is, és nem ritkák a repülés, kirajzás köré szerveződő történetek sem. Mircișor – az elsődleges elbeszélő – anyjának lepkeszárnyú anyajegy van a csípőjén, konyhájába sokszor berajzanak a darazsak. Coca, Mircișor nagynénje, prostituált (éjjeli pillangó) Amszterdamban, azonban fiatal korában egy Bukarest melletti faluban azok közé a nők közé tartozott, akik lepkeszárnyak birtokában éjszaka repülni szoktak. Soilé, Hermann törékeny szerelme – Hermann is elbeszélő, egy excentrikus, alkoholista író, Mircișorék blokkjában lakik a 6. emeleten – úgy születik meg, hogy a szíve helyett egy óriási pók van, amit aztán szívműtét után egy nagy borkánban őriz Soilé anyja.
A fraktálszerűen ismétlődő, bővülő történetek és szereplők valójában ugyanannak az archetípusnak a variációi. A nők a lepke motívuma köré szerveződnek, s férfiak a pók köré. Nem is igazán beszélhetünk különálló szereplőkről, hiszen a felsejlő nevek, alakok inkább egymás hasonmásaiként értelmezhetőek. Végső soron a regény története a szellem és anyag, a lélek és testiség, az anima és animus, a tudatos én és a tudatalatti kettősségében ragadható meg.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy a 486 oldalas szöveglabirintus egyszerű, szájbarágós megoldásokat kínál. A 60-as, 70-es évek Bukarestjének kommunista realitásába illékonyan szövődik a mítosz. Az olvasó észre sem veszi, a történet máris a szárnyára vette. És a pillangóhatásról még nem is beszéltünk.

Kapcsolódó cikkek:

14,234RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb