Kritikus tömeg

243

Nehéz megítélni, hogy hoz-e bármiféle változást a tegnapi, a magyar érdekvédelem szempontjából igen fontos nap. Két helyszínen, két különböző léptékben és két eltérő „előjellel” adott hangot felháborodásának a magyar kisebbség. Az egyik a kézdivásárhelyi tiltakozás volt Beke István és Szőcs Zoltán szabadon bocsátásáért. A másik, csendesebb pedig kolozsvári magyar civilek petíciójának benyújtása volt az RMDSZ-hez, amiért a politikai szövetség szerintük nem képviseli az erdélyi magyarság jelentős hányadát, mégis a nevükben jár el.
Kolozsváron tehát az RMDSZ-re háborodtak fel. A Székelyföld ezen már túl van. Igazolja ezt, hogy jó néhány településen a kisebb pártjaink adnak polgármestert, vagy legalábbis elég jelentős a támogatottságuk ahhoz, hogy érezhető ellenzéket alkossanak. Sőt az olykor csúnyán eldurvuló csörték ellenére itt már némi összefogás is mutatkozik, éppen ennek jó példája a tegnapi kézdivásárhelyi tüntetés.
A szórványban – vagy talán ennél is találóbb behatárolás: a Székelyföldön kívül – a két kisebb politikai alakulat megmaradt a kirakatpárt szintjén, továbbra sem igazán tényező. Sok esetben pedig maga az RMDSZ sem.
Nem sajnálni akarom, de talán ebben rejlik az RMDSZ munkájának legfőbb nehézsége. Egy időben kell képviselnie az autonómiára törekvő székelységet – és ne hagyjuk figyelmen kívül: ebben sokat segít rajta az MPP-vel közös parlamenti képviselet –, valamint azt a helyi szinten is kisebbségi magyarságot, amelynek a megmaradása teljesen más tényezőktől függ.
A Nem az én nevemben elnevezésű civil megmozdulás kezdeményezői tegnap az RMDSZ országos vezetőinek átnyújtottak Kolozsváron közel 1500 kritikus aláírást. Néhány órával később ennél kevesebb kritikus székely gyűlt össze Kézdin, koncepciós per után bebörtönzött székelyek szabadon engedéséért. Nem tudni, hogy mire lesz elég az 1500 aláírás és a közel ezer tüntető székely. Ez még mindig nagyon kevés, de így is szükség van az összesre!
Igen, egyértelműen szükség van arra, hogy helyben a székelység érvényesítse akaratát, és arra is, hogy máshol a helyi szinten megfogyatkozott nemzeti képviselettel maradt magyarságot az országos szövetség hatékonyan védje. És ha már ennyiféle magyar van, akkor muszáj felnőni a feladathoz, hogy ennyiféleképpen képviseljenek bennünket!
De van a tarsolyban még valami: egy másik aláírásgyűjtés, alkotmánymódosítást célzó polgári kezdeményezés, amely arra hivatott, hogy bűntényt elkövetettek ne tölthessenek be tisztséget közhivatalokban (www.bunozoknelkulahivatalokban.ro/www.farapenali.ro). Az aláírásgyűjtésben a székely megyék rendkívül laposan teljesítenek, Hargita megye lófő hosszal lemaradva az utolsó.
Ennek tükrében Kolozsvárról meg kell érteni azt, hogy országos ügyekben a székelység nem partner, akkor sem, ha az jó felé vezet. Mert mi már egyáltalán nem bízunk Bukarestben. Hozzászoktunk ahhoz, hogy a kötelezőn felül semmit nem kapunk onnan. És paradoxon, hogy ennek ellenére a székelységnek meg kellene viszont értenie, hogy nem lehetünk ennyire csökönyösek: a civil társadalom éppen olyan börtönbevalók ellen fog össze, akik az általuk létrehozott törvényekkel lehetővé teszik, hogy ők maguk megússzák a börtönt, de Bekééket azért rács mögé küldik! És ha már tiltakozunk, akkor mindenhol tiltakozzunk!

Kovács Hont Imre

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.