Kritikus tömeg

27

 

 

Maradjunk itthon. Rendben van, maradjunk. Nem otthon, mint a tavasszal, azt nagyon nem szeretném, mármint azt az állapotot, amikor beszorul a négy fal és néhány utca közé az ember lánya. Hanem itthon, azaz a határokon belül, ha már ebben a furcsa időszakban is van kedv, erő és pénz egy kis nyaralásra.

Szóval itthon maradunk idén nyáron – határoztuk el még a tavasszal. Térképeket, túraleírásokat, utazók blogjait nézegettem esténként, és szerencsésnek, kiváltságos helyzetben élőnek éreztem magam, hiszen határokon belül is annyi gyönyörűség, érdekesség, felfedezésre váró csoda van, hogy rengeteg. Aztán jött a nagy felszabadulás, és szembesülhettünk azzal, hogy kedvenc vad tengerpartunk hétvégente belefullad a benzingőzbe és embertömegbe, a könnyebben megközelíthető magas hegyekben is százasával ténferegnek az emberek, a zeteváraljai víztározó mellett akkora sátor- és lakókocsitábor nőtt, mintha az elhalasztott erdélyi fesztiválok ideköltöztek volna. Kintebb, már csak erdei úton megközelíthető fennsíkok csendjét quadok, terepmotorok zaja kavarja fel, vagy épp a terepjáró orrán egyensúlyozó és közben fába szorult féregként üvöltöző turisták hangja. Rájöttünk, hogy a tavaszi tervezgetésből kifelejtettük az emberi tényezőt. Azt, hogy még sokan mások is itthon maradtak, de – akárcsak mi – ők sem szeretnének lemondani a „nyaralásfílingről”. Igen ám, csak a többség viszi magával a hangerőt, a „grötárt”, a sört és szemetet, ezek egy részét ott is felejti, ahol megáll néhány órára.

Kritikus tömeg. Kritikus, zajos, mások nyugalmába, csendjébe beleletaposó tömeg. Ezt látom, ez van mostanában, itt a környékünkön is. És akkor még nem szóltam az arcátlanul elszabadult árakról a szálláshelyeken, bizonyos éttermekben, strandokon, és arról sem, hogy ez a kritikus tömeg mennyire fittyet hány a járványügyi szabályokra.

Az országot eközben lassan körbezárták mások, és a bent rekedt tömeg egymás nyakába lihegve, nyaralásvágytól fűtve, zabolátlanul gázol át gyönyörű tájainkon, településeinken, természetvédelmi területeinken. Vannak olyanok is (bár azt hiszem, hogy kisebbségben), akik töretlenül keresik a csendet, nyugalmat, a feltöltődést, de ez egyre nagyobb kihívást jelent nekik. Nekünk is, de még próbálkozunk.

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.