Kristó Tibor

65

Kristó Tibor

Cigánytavasz

rokolyát himbál
a lombtalan fa
roma-rokolyát
cuppanós sárban
a dombok alját
víg rajkók róják
csábos csajokat
a bokrok mögé
szép csávók csalják
szekérhez hurkolt
csontbőr kutyákat
foghíjas dádék
jól elródalják
pislogó szénen
húscafat süllög
vékony maradék
hektikás vénség
orcáján rémség
kondérja mellől
lesi követi
átszellemülten
az égre vetett
felhőkbe hágó
cigánykereket

Múzsaintő

magam mellett tartok
ceruzát füzetet
várom az ihletet
miközben heverek
ihlet nem érkezik
meg-megfeledkezik
ma sem vershordozó
a meditáció

már nem veszem hasznát
füzetet ceruzát
ágyam alá rejtem
deheroma rejtem
mintha várta volna
jött a múzsa csókja
azért sem viszonzom
bárhogy szomjúhozzon

mért kell én várnom rád
s könyörögnöm hozzád
mindig éhezetten
folyton meggyötörten

mostanig hol voltál
ki agyában háltál
most már ne pucérkodj
innen eltakarodj

Bikaütés

minden évben leütik a bikát
mégis mindig itt van
dúl-fúl furt öklel közöttünk
pedig már a kóstját is eladtuk
marhaságainkat vele előadjuk
vigyorog a köznép köztéren máglya ég
kihegyezett ágak ökörsütő nyársak
pecsenyét szurkálnak
agitál egy alkusz
hogyha velem alkudsz:
itt a bika ára
– tűzne már szarvára jó néhány gazembert –
kiáltja Józsi kezében favilla
félretol egy némbert fejszét ragad Albert
s a bikát szarva közén vágja
röhögi Belzebub milyen mulatságos
– én ütöttem agyon igazam nem hagyom –
még remegő inakkal hősként
búvik elő a jászolból bikaverő János

Vigasztaló

a nagybeteg Gyuri barátomnak

az ég vizében fogunk horgászni
hatalmas méretű halakat fogunk
s vonszolunk fel halászhajónkra
a végtelen égi óceánból
ahova ki előbb ki utóbb megérkezik
s addig is míg a Styx vizén
evez velünk a bárkás egyre-másra
fogjuk a halakat feltöltjük nagyobbjaival
a bárkát már-már süllyedéséig
s még csak etetnünk sem kell a paducokat
rám sem kell ripakodj hogy nem jól
hintem az etetőt soha sem az örvénybe
az őrjöngő ragadozók övezetébe
hanem csendes békés öblök fölé szórjam
mert akkor csakis akkor szórakoztatnak
gyakor-kapásokkal a halak mert érzik
hogy sorra őket mindig visszadobjuk
mert szánjuk mi a kicsiket az üldözötteket
hogy fejlődjenek népesedjenek
mert nem vagyunk Heródesek
még puszit is kapnak formás fejükre
mert úgy van értelme az egésznek
ha áldását hinti ránk gyarlókra is
az egek öreg halászának keze
(2019. március)

A vörösszárnyú keszeghez

„Hej halászok, halászok
Mit fogott a hálótok?
Nem fogott az egyebet
Vörös szárnyú keszeget.”
(népdal)

mart alatt a mart alatt
úszkálnak ezüst halak
köztük sok piros szemű
holt ágakban tanyázó
bekerít halászháló
lestem rád te szép szemű
formás ezüstpikkelyű
bármily mélyre merültél
lám az év hala lettél
leúsztad a pisztrángot
öklét a szivárványost
bárhogy is bojkottáltak*
megelőzni nem tudtak
megfogadom én már most
ha még horgomra akadsz
(de jobb ha onnan lemaradsz)
százegyig visszadoblak

* A Magyar Haltani Társaság a vörösszárnyú keszeget választotta a 2019-es év halának. Bármennyire is próbálták többen befolyásolni az eredményt, mégis a vörösszárnyú kapta a legtöbb szavazatot.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.