Közös lesz-e az út?

64

Hogyha olyan ország lenne Románia, amilyen nem, hogyha valóban olyannak mutatkozna, akkor megdobogtatná a szívem minden olyan ünnep, esemény, siker, amely az övék. Az enyém is lenne. Alkalmanként elviselném az éppen aktuális himnuszt, amely talán nem lenne kirekesztő, és nem sértene, hanem boldogítana. De nem olyan. És Magyarország sem olyan.
Mert nem olyan, hogy képes lenne csak úgy elviselni Trianont és következményeit. Az állam a nagy román álom területi és etnikai megvalósulása után száz évvel sem vált igazán jó gazdájává a bekebelezett területeknek és az embereknek. Félig agyonnyomta az országot a hadi és a politikai siker, és a lélegzetvételei még ma sem normálisak.
Magyarország nem heverte ki a Trianont. A veszteséget. A túllépés csak akkor volna lehetséges, ha az itt, illetve egyéb országokban élő magyarság helyzete megnyugtató lenne. Ha a magyarok úgy élhetnék meg közösen egyazon nyelv- és népcsaládhoz való tartozásukat, ahogyan a német nyelvet beszélők – például –, akik az évszázadok folyamán megszokták, hogy nem élhetnek ugyan egyazon államban, de kultúrájukat közösen élhetik meg, és fölöttébb büszkék, hogy az milyen sokrétű, s földrajzilag is milyen tágas területen él és működik. Vagy az angolszászok. Vagy a franciák. És az oroszok.
A Charta XXI. békéltető és felvilágosító gondolatok jegyében szervezett konferenciát Budapesten az Együtt az úton magyarok és románok vezérgondolat mentén.
A tanácskozás meghozta a várt eredményt: kiderült, hogy civil szinteken jóval erősebb a gyakorlati transzszilvanizmus és a közeledési vágy. Olyan elit román értelmiségi réteg van Erdélyben, amely sokat tesz a falak lebontása érdekében. Ilyen vonatkozásban Sabin Gherman és Smaranda Enache nyugtatott meg, hangsúlyozva, hogy két ilyen jellegű konferencia közt meg kell(ene) mindig történnie a várt előrelépéseknek. Abban biztosak lehetünk, hogy lesz előrelépés, hiszen felvetődött annak ötlete, hogy hasonló programot Erdélyben kívánnak majd megszervezni. Addig is a médiában, a közéletben, a polgárian öntudatos gondolkodás és cselekvés terén sok a teendő.
Roxana Tudor marketing-menedzser, tiszteletbeli honfitársnőnk és igazi székelyként érző barátunk pedig a személyi kapcsolatok fontosságát emelte ki, hiszen az emberek közti viszonyok felülírják a törvényeket, és mindazt, amit a politikusok elrontanak.

Simó Márton

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek