Kozma Ferenc korszerűségéről

Konferencia keretében emlékeztek a jeles kutatóra

43

Kozma Ferenc emlékére szerveztek konferenciát a múlt héten Székelykeresztúron. Az eseményen egyetemi oktatók, kutatók, egyháziak méltatták a néhai pedagógus, intézményvezető érdemeit.

Dr. Pócs Tamás, az MTA rendes tagja, Kozma Ferenc dédunokája. Méltatás Fotó: Farkas Antal

Talán váratlanul érte, de képzettségi szintjéhez és tudásához mérten nem érezhette méltatlannak annak idején, a nyugat-európai peregrinációról hazatért Kozma Ferenc (1844–1920) azt a feladatot, amellyel egyháza megbízta. Három éven át a székelykeresztúri unitárius gimnázium tanára volt, majd 1873-tól 1886-ig az 1870-ben létesített Magyar Királyi Állami Tanítóképző Intézet igazgatójaként tevékenykedett. Ez a szűkebb pátriáján túlható intézmény – hiszen Csekefalván született és Keresztúron járt középiskolát – az ő hathatós tevékenységének köszönhette, hogy kiforrott, komoly pedagógiai elvek mentén működő, jól felszerelt iskolaként készíthette fel a pályára a nemzet napszámosait.

Dr. Pócs Tamás

A szerda délután tartott konferencián az első előadó, dr. Pócs Éva professor emeritus (Pécsi Tu­dományegytem, Néprajz-Kulturális Antropológia Tanszék) betegsége miatt ugyan nem tudott jelen lenni, de elküldte előadását, amelyet bátyja, dr. Pócs Tamás ismertetett. Pócs Tamás tanár úr (professor emeritus, Debreceni Egyetem, az MTA rendes tagja) nagy tisztelettel és szakértelemmel beszélt dédnagyapjuk kéziratos hagyatékáról és annak sorsáról is. Rácz Norbert Zsolt, a Kolozsvár-belvárosi Unitárius Egyházközség lelkésze, püspöki titkár – aki ma azt az állást tölti be, amelyet Kozma Ferenc annak idején sikertelenül pályázott meg – kutatásai során kiderítette, hogy nemcsak pedagógusként volt kiváló elme Kozma Ferenc, hanem jártas a teológiatudomány korabeli irányzataiban, és színvonalas publicisztikákban publikálta filozófiai indíttatású gondolatait, amelyek kora tudományosságának élvonalába emelték, naprakészen ismerte és használta az akkor világszerte meghatározó német tudományosság friss szakirodalmát. Oláh Sándor társadalomkutató (KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja – Csíkszereda) Kozma korszerűségét emelte ki, hangsúlyozva, hogy fő munkája A Székelyföld közgazdasági és közmívelődési állapota (1879) alapmű, amely ma is fontos kútfő azok számára, akik a régiót kutatják. Kozma nem követte Orbán Balázs romantikus szemléletét, hanem korát messze megelőzve, néprajzi-szociográfiai megfigyeléseket végzett, ugyanakkor felvázolta a lehetséges fejlődés útjait. Boér Hunor könyvtáros (Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy) az 1879-es kötet reprint kiadásáról, annak előkészítéséről és várható hatásáról beszélt. Sándor Zsigmond Ibolya, a Molnár István Múzeum munkatársa a gyűjteményükben fellelhető, Kozma Ferenchez köthető tárgyakat ismertette. A fotográfiák bemutatása mellett kitért arra is, hogy az ő hagyatékából került hozzájuk egy kalotaszegi 50 darabos bokálygyűjtemény is, amely az intézmény népi kerámiakollekciójának felbecsülhetetlen értékű része mindmáig. A szervezők nevében Lakatos Sándor, a Berde Mózes Unitárius Gimnázium vallástanára – aki egyben a rendezvény moderátora volt – elmondta a népes érdeklődő közönségnek, hogy elégedett a most megtartott programmal, úgy látja, elérte a célját, sikerült leporolni ezt a fontos életművet, és a szülőföldről indulva helyezhetik vissza azt a köztudatba. A továbbiakban kötetben kívánják közreadni a konferencián elhangzottakat.

Simó Márton

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek