Kövessük az igazi csillagot!

56

Advent harmadik hetében Homoródszentmártonban jártunk, az 1870-ben épült papilak ebédlőjében Pál János történész-lelkésszel beszélgettünk, aki ötödik éve szolgálja a közel 250 fős helyi unitárius gyülekezetet. Nagyálmos Ildikó riportja.

Az unitárius templommal szemben lévő parókia épületének homlokzatán tábla állít emléket az egykoron ebben a házban született Zoltán Aladár zeneszerzőnek, aki 1978-ban hunyt el, épp akkor, amikor a jelenlegi unitárius lelkipásztor, Pál János született nem messze innen, a hegyen túli Baróton. A tiszteletes készségesen fogad, kávéval kínál, mielőtt belefog a mesélésbe.
– Felsőrákosi vagyok, de Baróton születtem 1978. de­cem­ber 18-án, mert ott volt a szülészet. Az általános iskolát Rákoson, a középiskolát Baróton végeztem, érettségi után Nagyenyedre kerültem egy évig, ahol az egykori tanárok mezőgazdasági népfőiskolát hoztak létre, ami azóta megszűnt. Az az esztendő azért volt jó, hogy letisztázzam magamban, mit akarok: 1998-ban felvételiztem Kolozsvárra történelem szakra, 2000-ben pedig a teológiára, így 2002-ben elvégeztem a történelmet, 2005-ben pedig a teológiát. 2005-ben három évre Székelykeresztúrra helyeztek segédlelkésznek, onnan kerültem Marosvásárhelyre a kövesdombi egyházközséghez 2012 őszéig, ezt követően Gyergyószentmiklóson voltam egy évet, majd onnan jöttem át ide, Homoródszentmártonba 2013-ban. 2015-ben szereztem meg a doktori címet – mondja el évszámokban az elmúlt évtizedeket.
Az ünnepekre készülődve minden délután áhítatot tartanak. A gyerekek rendszerint karácsonyi műsorral készülnek, amit a templomban adnak elő. Idén nem lesz betlehemes játék, mondja sajnálkozva a tiszteletes, de azért versekkel, énekekkel készülnek a gyerekek, ezzel teszik meghittebbé az ünnepet.
– Szeretnék többet tenni, de teendőim nem mindig engedik: most épp a szomszéd településre, Gyepesre is átjárok istentiszteletet tartani, Szentmártonban és Udvarhelyen is vannak óráim, vallást oktatok, így elég kevés időm marad szervezkedni. Nem a legszerencsésebb, hogy az ember, tűzoltásszerűen ide-oda kapkod, de szeretné mindenhol megállni a helyét. A feleségem a székelyudvarhelyi kórháznál dolgozik belgyógyászként, így elég sokat ingázunk a város és a falu között – mondja a tiszteletes.

A lelkész és szolgálati helye

Könyvet írt a kommunista rendszer és az egyház kapcsolatáról
Pál Jánost idén májusban az Ellenállás, alkalmazkodás, kiszolgálás című könyvéért az Erdélyi Múzeum-Egyesület Debüt-díjjal jutalmazta.
– 2009-ben az unitárius egyház döntéshozói úgy határoztak, hogy szükségessé vált az 1945 és 1990 között eltelt időszak eseményeinek feltárása. Az elképzelésük szerint a kutatómunkát mindenekelőtt az egykori állambiztonsági szerv (Securitate) által termelt iratok összegyűjtésével és átvizsgálásával kellett elkezdeni. Ennek érdekében létrehoztak egy bizottságot, amelynek tagjai azt a feladatot kapták, hogy Bukarestben a Securitate iratait őrző levéltárban anyagot gyűjtsenek arra vonatkozóan, hogy a kommunista időszakban milyen kapcsolat állt fenn az állam és az egyház között, illetve kik voltak azok az egyházi tisztviselők, akik együttműködtek, vagy ellenkezőleg, elutasították az együttműködést a Securitatéval, illetve a kommunista rendszerrel. Én az 1945–1965 közötti időszakot vállaltam, de jó volna a későbbi időszakot is megnézni. A lényeg az volt, hogy ebben az időszakban az unitárius egyház életét hogyan érintette a kommunista rendszer, milyen változásokat hozott. Szúrópróbaszerűen néhány egyházközségből olyan adatokat is gyűjtöttem, hogy milyen volt például a templom-, illetve a vallásóra-látogatás. Azért volt számomra ez fontos, hogy lássam, ebben az időszakban az emberek hozzáállása változik-e, csökken-e vagy nő a templomlátogatás. A kutatásokból kiderül, hogy ebben az időszakban is kitartanak az emberek az egyház mellett, sőt sok helyen azok a férfiak, akik addig nem jártak, azok is elmennek. A templomba járás a rendszer elleni tiltakozás része is volt – véli a tiszteletes.
Mi a helyzet manapság, amikor nincs tiltás, járnak-e templomba? – kérdezem.
– A szentmártoniak aránylag templomba járó emberek, persze itt is vannak hullámzások. Azok mondják, akik templomba járnak, hogy ez nem időjárás, hanem akarat kérdése – adja meg a választ.
Legújabb munkája történészként a Hargita Népe gondozásában hamarosan megjelenő „El a hontalanságba…” Az 1916-os román betörés az unitárius egyházi forrásokban című kötet, amely Gidó Csabával és Márk Attilával végzett közös munkájának eredménye.

Sokszínű felekezet
Homoródszentmártonban többféle felekezet megtalálható: a reformációig egyértelműen római katolikus közösség volt, ekkor az egész falu áttért az unitárius vallásra, és egészen a 17. század végéig unitáriusok. Akkor jelennek meg a reformátusok, ugyanis élt itt egy tehetős Bíró család, amely férfiágon kihalt, női ágon egyikük férjhez ment egy Ugronhoz, akik reformátusok voltak, ők hozták itt létre a református gyülekezetet. A katolikusok az 1900-as évek közepéig viszonylag kevesen voltak, a kommunizmusban községközponttá vált a település, így a munkahelyük folytán sokan beköltöztek, beházasodtak ide. Imaházuk is van. A helyi baptista közösség a 1900-as évek elején jött létre, nekik is van imaházuk. Néhányan Jehova tanúi, a rendőrök pedig görögkeletiek. Az unitáriusok vannak a legnagyobb számban, 247 személyt tartanak nyilván. A 1900-as évek elején volt a legnépesebb a gyülekezet, akkor 510 fő volt az unitárusok száma. A létszámcsökkenés 1945 után indul be, a kollektivizálás után, a helyi közösségeket, magángazdaságokat tönkretették, ezért nagyon sokan elmentek a faluból. 1990 után pedig csak fokozódott az elvándorlás.
Évente két-három házasság köttetik a településen, átlagban három keresztelő, a temetések száma négy-öt.

Pál János. Kettős hivatás

Elakadt az idő kereke
Homoródmente gazdasági szempontból Udvarhelyszék egyik legelmaradottabb vidéke, pedig – hívja fel a figyelmemet a tiszteletes – Homoródszentpálon az 1910-es években ismeretterjesztő diafilmeket vetítettek, az akkori pap, Ürmösi József, aki a szövetkezeti mozgalom egyik kiemelkedő tagja volt, hozta Budapestről. Már akkoriban gazdaköröket tartottak, olvasóegylet volt, fogyasztási szövetkezet, de 1945 után minden tönkrement. Szentmártonban rádió is működött az 1940-es években, az egykori felekezeti iskolában, ami ma ravatalozó.
– Azt mondhatjuk, hogy a múlt század elején fejlettebbek voltak ezek a falvak, mint manapság. Nem én mondom, hanem a helyiek, hogy elakadt itt az idő kereke – mondja Pál János.
Karácsonyra hangolódva a tiszteletes úgy véli, nem mindegy, hogy a 21. századi ember milyen csillagot követ: a kommunizmusban a vörös csillag zsákutcába vezetett, mostanában folyamatosan születnek a „csillagok”, akiket nagyon sokan követnek, de nem biztos, hogy ez a jó út. A Jézushoz vezető út – a szeretet, az összetartozás, az önzetlenség – a mindenkori ember számára fontos. Karácsony üzenete eljutni Jézushoz, hogy bennünk is megszülessen a nagybetűs ember.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.