2021, január 20, szerda.
custom_html_banner1

Kötelező marad, de méltánytalan is …

Úgy tűnik, hogy az új Adótörvénykönyv legnagyobb érdeklődést kiváltó előírásai az egészségbiztosítási hozzájárulás-fizetési kötelezettséggel, valamint – illetve részben – a társadalombiztosítási hozzájárulás-fizetési kötelezettséggel kapcsolatosak. Ugyanakkor ezen előírások egyike-másika tekintetében fenntartások, bírálatok is megfogalmazódtak, mi több, egyesek azokat nem tartják egyértelműnek. Tegnapi lapszámunkban már utaltunk arra, hogy a Capital gazdasági hetilap tisztázó jellegű kérdéseket intézett a pénzügyminisztériumhoz. A szaktárcától megkapták a pontosításokat tartalmazó átiratot, ennek ellenére a köd nem szállt fel az egészségbiztosítási hozzájárulás-fizetési kötelezettségekről.

Florin Pogonaru kifogásolja a hozzájárulás-fizetés kivetését az osztalékra
Florin Pogonaru kifogásolja a hozzájárulás-fizetés kivetését az osztalékra

Abban a pontosító jellegű válaszban a pénzügyminisztérium illetékesei leszögezik: „A biztosítotti minőség megszerzése nem opcionális, és annak nem feltétele a jövedelem realizálása.” Következésképpen a szóban forgó hozzájárulás fizetésére kötelezett minden romániai lakhelyű román állampolgár, továbbá azok a külföldi állampolgárok és hontalanok, akik Romániában ideiglenes tartózkodási engedéllyel vagy lakhellyel rendelkeznek. Azok a személyek, akik nem sorolandók be azon kategóriákba, akik mentesülnek a törvény értelmében a hozzájárulás-fizetési kötelezettség alól, valamint abba a kategóriába, amely esetében más forrásokból fedezik ezt a hozzájárulást, kötelezettek a biztosítási megkötésére, illetve hozzájárulás fizetésére. Mindezen személyek esetében a hozzájárulás kiszámítási alapja az országos garantált bruttó minimálbér. Jelenleg az 1050 lej, s arra kell alkalmazni az 5,5%-os kvótát. A minisztérium ugyanakkor leszögezte azt is, hogy jelenleg is azon személyek, akik nem tartoznak a fentebb említett kategóriákba, kötelezettek az egészségbiztosítási hozzájárulás fizetésére. Az új Adótörvénykönyv vonatkozó előírásai kapcsán pedig utalnak arra, hogy az „részletes információkat tartalmaz az adófizetőkre, a számítási alapra, a megállapítási módra, a hozzájárulás bevallására és befizetésére, valamint más hasznos technikai jellegű vetületekre vonatkozóan”.

Miért is vitatható?
A minisztérium pontosító jellegű válaszlevelében utalás van arra is, hogy mind a jelenlegi Adótörvénykönyvben, mind a 2016-tól hatályba lépőben az egészségbiztosítási hozzájárulásokra vonatkozó előírások összhangban vannak egy sajátos törvény, az egészségügyi reformra vonatkozó 2006/95-ös törvény előírásaival. Másképpen fogalmazva a minisztérium azt próbálja sugalmazni, hogy nem lehetett eltekinteni ennek a törvénynek az előírásaitól. Gyenge lábakon áll egy ilyen érv, mert egy törvényt bármikor lehet módosítani, illetve az adott törvények adott előírásai között mindig is összhangot kell teremteni. Van egy másik ügy is: annak idején, amikor kiszámítási alapként került be a jogszabályozásba a minimálbér, alkotmányossági aggályok fogalmazódtak meg, s azoknak helyet is adott az alkotmánybíróság a 2010/1394-es döntésével. Annak ellenére, hogy ezt a döntést soha nem módosították meg a 2011/125-ös sürgősségi kormányrendelet révén, a szóban forgó kötelezettség „beépült” az Adótörvénykönyvbe. Mint ismeretes, utólag, pontosabban 2012-ben az adóhatóságok átvették az egészségbiztosítási hozzájárulások ügykezelését is, s azt követően 2014 végéig több tízezer olyan adókivetést közöltek ki, amelyek értelmében a minimálbér alapján kiszámított egészségbiztosítási hozzájárulás-fizetésre köteleztek olyan személyeket, akik jövedelmei a minimálbér értéke alatt voltak. Úgy tudni, hogy több mint 3,5 millió személynek volt 2012-ben a minimálbérnél kisebb jövedelme, s azok esetében állapították meg, hogy az egészségbiztosítási költségvetéssel szembeni tartozásuk együttesen 1,7 milliárd lej. A tavaly több olyan jogszabály is megjelent, amelyek révén amolyan amnesztiát hirdettek, illetve „leírásra kerültek” ezek az adósságok. Akkor a megindokolás az volt, hogy a jogszabályban „javasolt intézkedések olyan jellegűek, amelyek révén a múltban bekövetkezett egyes méltánytalanságokat korrigálni kell, a jövőben pedig olyképpen kell tisztázni a jogszabályozást, hogy elkerülhetőek lehessenek az olyan helyzetek, amelyek ilyen méltánytalanságokat generálnak”. Ígéretes volt ez a megindokolás, de számos szakértő szerint azok a „helyzetek” állandósultak az új Adótörvénykönyv révén is. Igen, mert az országos garantált bruttó minimálbér az esetek túlnyomó többségében kiszámítási alapként szerepel. A megindokolásban tételesen az szerepelt, hogy „azon személyeken túl, akik a minimálbérnél kisebb jövedelmet érnek el, létezik egy olyan magánszemély kategória is, amely nem realizál semminemű jövedelmet, de kötelezett a hozzájárulás fizetésére, ugyanazon kiszámítási alapot tartva szem előtt”. Ezek szerint tehát a jövedelem nélküliek esetében továbbá a minimálbérnél kisebb jövedelmet realizálók esetében a minimálbér alapján számítják ki a hozzájárulás kvantumát. Ez elméletileg igaz csak, mert az Adótörvénykönyvben vannak olyan előírások, amelyek értelmében lehetnek olyan esetek, amikor is a minimálbérnél kisebb jövedelemre kell kiszámítani az egészségbiztosítási hozzájárulást (például ez előfordulhat a jövedelmi normák alapján megállapított mezőgazdasági tevékenységekből származó jövedelmek esetében). Ilyenképpen pedig a méltánytalanságok semmiképp sem tűnnek el. Másképpen fogalmazva, egyes szakértők szerint az Adótörvénykönyv szóban forgó előírásai esetenként diszkriminatívak.
Ilyen összefüggésben utalhatunk arra, hogy a minap a Romániai Üzletemberek Egyesülete (AOAR) felszólította a kormányt, hogy sürgősségi kormányrendelet révén törölje el az egészségbiztosítási hozzájárulás-fizetési kötelezettséget a 2016-os esztendei osztalékokra vonatkozóan. Az egyesület elnöke, Florin Pogonaru kijelentette, teljesen indokolatlan ennek a hozzájárulás-fizetési kötelezettségnek a bevezetése. Továbbá ezt azért is szükségesnek tartja, mert az osztalékra kivetett adó mérsékelésére vonatkozó előírás alkalmazását egy évvel kitolták, ilyenképpen pedig az osztalékra kirótt 2016-os terhet, amelyet 2017-ben kell majd befizetni, meg fogja haladni a 21 százalékot. Egyébként az egyesület kifogásolja azt is, hogy az érdekképviseletekkel tartott egyeztetéseket követően az új Adótörvénykönyv egyes előírásait átdolgozták.

Aki külföldön dolgozik…
Az Adótörvénykönyv egyes előírásainak az összevetéséből arra a következtetésre is lehet jutni, hogy a külföldön dolgozó hazánkfiai ugyancsak kötelezettek lesznek az egészségbiztosítási hozzájárulás fizetésére. Így vélekednek legalábbis egyes adószakértők. Ha ez így lenne igaz, akkor egyes becslések szerint több mint kétmillió személynek kellene bekerülnie a hozzájárulás-fizető személyek táborába. A törvény szövegéből ez egyértelműen nem derül ki, sőt egyesek szerint erről szó sem lehet. Az nem vitás, hogy egy olyan román állampolgár, aki lakhelyét a vonatkozó törvényes előírások betartásával hivatalosan is áthelyezte egy másik államba, eleve nem lehet adófizetője a romániai egészségbiztosítási rendszernek. A probléma viszont némileg másként tevődik fel azon román állampolgárok esetében, akiknek nincs hivatalos lakhelyük egy másik államban. Nos, ezek esetében megvizsgálandó, hogy milyen jogszabályozási előírások alkalmazandók, alkalmazhatók. Az Európai Unióban létezik egy közös szabályzó minden tagállamra vonatkozóan. A 2004/883-as, a szociális biztonsági rendszerek koordinálására vonatkozó szabályról van szó. Ennek értelmében mindennemű kötelező hozzájárulás egyetlen államban fizetendő adott kritériumok alapján. Azok a román állampolgárok, akik az unió valamelyik tagállamában dolgoznak, az ott kifejtett tevékenységük nyomán abban az országban válnak biztosítottakká és ott kell fizetniük a kötelező hozzájárulást is oly módon, ahogy azt az adott országgal szabályozzák. Vonatkozik ez azokra az országokra is, amelyekkel Romániának a társadalombiztosítások területén kétoldali egyezményük van. Ilyen ország például Törökország vagy Dél-Korea. Van azonban egy probléma: köztudott, hogy számos olyan román állampolgár tartózkodik rövidebb-hosszabb ideig külföldön, akik Romániában nem realizálnak semminemű jövedelmet, külföldön pedig nincs legális munkahelyük, sőt hivatalosan ők nem is munkavállalók, de jövedelmet realizálnak. Ezek esetében itthon, azaz Romániában ők kötelezettek a hozzájárulás fizetésére. De ki és hogyan fogja őket beazonosítani?…
Végezetül, de nem utolsósorban: az egészségügyi reform, a 2006/95-ös törvény, valamint az új Adótörvénykönyv, a 2015/227-es törvény eléggé önkényes és vitatható módon állapítja meg egyes magánszemélyi kategóriák esetében az egészségbiztosítási hozzájárulás-fizetési kötelezettséget, főleg akkor, amikor számítási alapnak „kiáltja ki” a mindenkori országos garantált bruttó bért. Az állam magára nézve már nem ilyen kategorikus a minimál bruttó bérnek „kiindulópontként” való kezelésében: amikor bizonyos szociális juttatások folyósításának a kritériumait és módozatait szabályozza, előráncigálja a szociális referencia-mutatószámot (ISR), amelynek értéke jelenleg 500 lej. Ha ő fizet, mármint az állam, akkor keres és talál egy „olcsóbb megoldást”. Ha János bácsi fizet, akkor ilyent nem is keresgélnek…

Hecser Zoltán

Előző cikkKenőanyagpiac
Következő cikkDobogós helyezések

Kapcsolódó cikkek:

14,322RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb