Köszöntő

54

Kolozsvárra utazott – vagy legalábbis a szíve odahúzott – a hét végén majd mindenki, aki érdeklődést mutat a magyar népi kultúra iránt, aki részese volt a táncház-mozgalomnak, akit magával ragadott a gyűjtőszenvedély: nagyon sokan köszönteni akarták kilencvenedik születésnapján a hazai és egyetemes magyar néprajzkutatás nagy öregjét, Kallós Zoltánt. A Kolozsvári Állami Magyar Operában szervezett ünnepségen az ünnepelt első kilencven évét felvonultató kötetet mutattak be, szakmai tekintélyek, politikusok, magas rangú tisztségviselők méltatták Kallós Zoltán életművét és köszöntötték sokan, azok közül, akiket a népi kultúra szeretetére biztatott, akiket hagyományőrzésre, értékeink megtartására buzdított, akiket kutatásaiban segített, akiknek tudást, tanácsot, s ha kellett, kis anyagi segítséget is adott értékmentő vállalkozásához.
Azon szerencsések közé tartozom, akinek megadatott a múlt század nyolcvanas éveinek végén, hogy kolozsvári lakásán felkereshette a jeles tudóst. Egyik barátomat kísértem el a pár perces találkozásra, s ámulva néztem a rengeteg összegyűjtött népművészeti tárgyat, hallgattam a magyarázatot, hogy melyik tárgy honnan származik, mi díszíti, no meg mi a díszítés jelentése.
Annyira megfogott annak a röpke találkozásnak a hangulata, hogy én is néprajzkutató akartam lenni, népművészeti tárgyakat gyűjteni, népzenét-néptáncot tanulni. Nos, pár népi ruhadarabot beszereztem, de kutató nem lettem, botfülem meg botlábam megakadályozott abban, hogy népzenét tanuljak és virtuóz táncos legyek. Maradt viszont a népi kultúra iránti szeretet, tisztelet, s az az élmény, hogy pár néprajzi kiadványt szerkeszthettem, rengeteget tanulva belőlük. Mindehhez talán hozzájárult a Kallós Zoltánnál tett pillanatnyi látogatás is. No meg a róla hallott történetek, azt, hogy milyen mostoha körülmények között, állandó hatósági zaklatásnak kitéve végezte önként vállalt értékmentő munkáját.
A rendszerváltás után megadatott Kallós Zoltánnak is, hogy szabadabban lélegezzen, kutasson és tanítson, hogy intézményt alapítson, ahová jó gazdaként begyűjtött tárgyi értékeket, hangokat és mozdulatokat, amit zarándokhelyként keresnek fel a magyar népi kultúra elkötelezettjei, ahol énekkel és tánccal ismerkedhetnek mindazok, akik szeretik az élő népzenét, néptáncot, ahol fórumot biztosít a tudás átadására. Közben közkinccsé tehette gyűjtéseit, köteteket, hanglemezeket, videofelvételeket adott ki, pótolhatatlan és felbecsülhetetlen értékű forrásanyagot szolgáltatva kutatóknak, művészeknek egyaránt.
Érthető a Kallós Zoltán iránti ragaszkodás, az őt övező tisztelet, érthető az elismerésözön, érthető a szívből jövő számtalan jókívánság, meg a remény, hogy Kallós Zoltán még sokáig közöttünk marad, még sokáig jó példával jár előttünk. Isten éltesse sokáig, egészségben!

Sarány István

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek