Korszakváltás

39

Kusztura Sándor legújabb képzőművészeti alkotásaiból nyílt kiállítás Székelyudvarhelyen, a Városi Művelődési Ház koncerttermében. A tárlat anyaga az alkotó eddig ismeretlen, új arcát mutatja be. A kiállítás anyagát Székedi Ferenc méltatja.

Tárlatnyitó a koncertteremben

A művészetekben, de leginkább a képzőművészetben gyakran esik szó műfajváltásról, stílusváltásról, korszakváltásról. A műkritikusoknak a műfajváltással, a stílusváltással nincs különösebb gondjuk, hiszen jól ismert közhely szerint míg az ember fiatal – és különösképpen, ha művész –, keresi önmagát, nem szeretne a másokhoz hasonlítani, megpróbálja kitaposni a saját útját, és így alakítani ki egyéniségét, hogy az félreérthetetetlenül felismerhető legyen a vizuális művészetek jelenlegi, roppant kavargó és meglehetősen összetett kommunikációs világában.
A korszakváltással már nagyobb gond van, hiszen a kifejezés azt feltételezi, hogy a művész maga mögött hagyja mindazt, ahogyan eddig dolgozott és nem akárhogyan, hanem tudatosan, akár úgy is fogalmazhatnék, elméleti alapon szakít eddigi kifejezésmódjával és ennek megfelelően új tartalmakat és új formákat keres.
A most hatvanéves Kusztura Sándor új alkotásainak láttán és eddig életműve ismeretében azt hiszem, nyugodtan beszélhetünk korszakváltásról. Hiszen Sándort sok-sok esztendővel ezelőtt nem véletlenül nevezték – különösképpen magyarországi ismerősei – a Hargita festőjének, mivel azt az utat követte, amelyet előtte már sokan bejártak. Tájképeket, csendéleteket, portrékat festett, kívülről, a jól bevált színtársítások birtokában tekintett rá a természet harmóniájára, csendéletei kiegyensúlyozottságot, derűt sugároztak, talán csupán faluképein látszott az, hogy jóval többet akar az idillikus megjelenítésnél. Az elszigetelt székelyföldi falvak girbe-görbe utcáiban, dülöngélő házaiban meglátta azokat a formákat, tompa visszafogott színeivel közelünkbe hozta azt a világot, amelyeken még mindig nem tudott a maga teljességében uralkodni az idő, és ezért nemzedékek számára maradt és marad meg örök nosztalgiának. Talán úgy is fogalmazhatnék: Kusztura Sándor ezekben a faluképeiben már önmaga érzékenységét is próbára tette és ha a tér-, illetve a festészeti síkok kezelésében, a fényhatások összegzésében észrevehetők is mondjuk Maszelka János, vagy még inkább Páll Lajos-hatások – hogy maradjunk csupán a közelben –, itt már megjelennek a csírái annak a geometrizálásának és teljes szemléletmódváltásnak, amelyek a jelenlegi Kusztura-képeket jellemzik.
Jómagam már hosszú esztendők óta nyitom meg az őszi Hargita megyei képzőművészeti tárlatokat, illetve utódjaikat, a Hargita megyei képzőművészeti szalonokat, amelyek Botár László festőművész témaajánlatai nyomán gyűjtik össze a megyénkbeli vagy az innen elszármazott, a térségünkkel rokonszenvező művészek alkotásait és már a zsűrizéseknél volt alkalmam felfigyelni Kusztura Sándor csendes, lépésről lépesre bekövetkező korszakváltására, hogy az most már a maga teljes kiforrottságában legyen jelen ezen a születésnapi kiállításon. Lehet, akadnak, akik azt mondják: Kusztura szakított a hagyományokkal és nem tudott ellenállni a posztmodernista képzőművészeti divatok csábításának. Én azonban nem azt mondom, hanem éppen ellenkezőleg. Kusztura Sándor rájött arra, hogy a művész nem csupán visszaadó, nem csupán lemásoló, hanem teremtő ember és formákkal, színekkel, felületekkel képes a valóság amúgyis ezernyi arcához újabbakat meg újabbakat hozzátenni, mindezek elrendezésével a maga világát úgy kivetíteni, hogy az a mások számára is élményt nyújtó felfedezés legyen. A mai Kusztura Sándor elvonatkoztatásaival, geometrikus, konstruktivista építkezésével otthagyja csupán a felszíni benyomásokra alapozódó művészetet és elindul a lényeglátás útján: az életre, a belső emberi világokra, a környező valóságra, a közösségre jellemző jelképeket keres és talál, nem a szavak, hanem a hozzánk egyre közelebb férkőző vizualitás nyelvén olyan üzeneteket fogalmaz meg, amelyek jóval egyetemesebbek, a nézők legkülönbözőbb nemzedékeihez és rétegeihez juthatnak el. Ezek a vizuális üzenetek pedig nem csupán a maguk tömörségében érintenek meg minket és bontják ki emberi érzékenységünktől függően a mondanivalójukat, hanem dekoratívításuk révén nyugodtan otthonra lelhetnek olyan korszerű építményekben, lakásokban, intézményekben, irodaházakban is, amelyek a huszonegyedik századot jellemzik.
A korszakváltó és témaváltó Kusztura Sándor voltaképpen nem tesz mást, mint az átmenthető, újraértékelhető, legtöbbször hagyományos székelyföldi motívumokból egy olyan új művészi világot teremt, amely jobban illeszkedik a mai életformánkhoz és képes akár a legelvontabb fogalmakhoz is jól érzékelhető, vizuális megjelenítéseket társítani. Kusztura Sándor most hatvan éves: Nagyon sok festő példája bizonyítja: hatvan után teremtő évek következnek. Kívánjuk ezt mai ünnepeltünknek még hosszú időn át.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.