Kormányfői optimizmus…

20

Záróra előtt néhány perccel, azaz a parlamenti vakáció megkezdése előtti utolsó pillanatban a honatyák rábólintottak a jövő esztendei állami, valamint társadalombiztosítási költségvetésre. Pontosabban 255-en, mert 95 honatya csak csóválta a fejét, azaz a két törvénytervezet ellen szavazott. A szavazást megelőzően a parlamentben Mihai Tudose kormányfő optimizmusának adott hangot, egy kis túlzással akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy határtalan optimizmusának.
Bármilyen ügyben bárki tanújelét adhatja optimizmusának, de jogos elvárás annak megalapozása, kemény érvekkel való alátámasztása. Érveket ugyan a kormányfő is megfogalmazott, akárcsak a kormánykoalíciót alkotó parlamenti pártok (de nem csak). Többek között azt nyomatékolva, hogy az idén elért gazdasági növekedés, valamint a költségvetési bevételek alakulása úgymond megágyazott a jövő évi hangzatos és sokat ígérő célkitűzéseknek. Ez részben így igaz, de arról sem szabad megfeledkezni, amit gyakran hangoztat az ellenzék, valamint a független, de tekintélyes gazdasági elemzők is. Nevezetesen azt, hogy egyes sarokszámok esetében ugyancsak elrugaszkodott a kormány, ilyenképpen pedig a már említett kormányfői optimizmus is túlzónak minősíthető.
Tágabb összefüggésben mindenképpen utalni kell arra is, hogy a 2017-es esztendei állami költségvetés kidolgozásában megvolt a maga szerepe azon törvénymódosításoknak is, amelyek majdhogynem minden egyes vetületét érintette a fiskális-pénzügyi rendszernek. Igen, mert az utóbbi másfél hónap folyamán a kormány legalább 10 olyan sürgősségi kormányrendeletet fogadott el, amelyek ne érintették volna az említett szegmens egyes vetületeit. Egyébként is az idei esztendő ebben a tekintetben kivételes volt, és valószínűsíthető, hogy be fog kerülni Románia gazdaságtörténetébe.
Hogy miért? Egy minapi felmérés szerint a 2017-es esztendő folyamán 26-nál is több fiskális-pénzügyi jellegű jogszabály (törvény, sürgősségi kormányrendelet, kormányrendelet stb.) jelent meg. Erre mondják – talán nem véletlen és nem ok nélkül –, hogy „több a soknál”. Ami történt, az nem egyéb, mint kalamajka, s annak meg lesz a maga hatásmechanizmusa a 2018-as esztendőben.
Sajnos a hatásmechanizmus tekintetében sok még a bizonytalanság, az egymásnak ellentmondó állásfoglalás, vélemény és számítás. Az talán nem vitás, hogy az említett jogszabályözönnek meg lesz a maga ára, s azt valakinek, valakiknek meg is kell majd fizetniük. Egyelőre például egy dolog biztos, legalábbis a közszféra vonatkozásában: a bruttó bérek emelkedésének nemigen lesz közvetlen velejárója a nettó bérek emelkedése.
Apropó, nettó bér. A legfrissebb statisztikai adatok szerint októberben az országos átlagos nettó bér közel 14 százalékkal volt nagyobb, mint a megelőző esztendő azonos hónapjában, s ez abszolút számban kifejezve plusz 284 lejt jelentett. Igen ám, de ezzel egyidejűleg az üzemanyagok kiskereskedelmi árai például 12 százalékkal emelkedtek, a lej az euróhoz viszonyítva 2 százalékkal lett gyengébb, tehát ilyenképpen a vásárlóerő is némileg elsorvadt. No meg a szóban forgó területen van egy romániai sajátosság is: az októberi nettó átlagbér minimális szintje 1415 lej volt, a maximális pedig 6014 lej.
Nos, azok esetében, akik 1415 lejt vittek haza, nemigen lehet számítani arra, hogy 2018-ban majd pénztárcájuk „felduzzad”. Szólhatnánk arról is, hogy kedvezőtlen tendenciát mutat a lej–euró árfolyam, Románia külkereskedelmi mérlegének az alakulása, vagy akár a banki, sokakat érintő kamatlábé (a ROBOR-ról van szó), és így tovább. Ilyen körülmények között bár lehet dicsekedni és érvelni azzal, hogy iramos volt Románia idei gazdasági növekedése, de talán arról sem szabadna megfeledkezni, hogy vannak „sötétebb” előjelek is, olyanok, amelyeket nem kell véka alá rejteni, hanem férfiasan el kell ismerni.
Kétségtelen, hogy vannak pozitív előjelű változások, tendenciák. De olyanok is, amelyek elgondolkodtatók. E tekintetben utalhatunk arra, hogy a kormány az utóbbi hetek során rákényszerült egyes jövő esztendőben esedékes határidők újabb elnapolására, ugyanakkor az áfakulcs további mérsékelésének, valamint egyes különleges adók kivezetésének az elhalasztására. Az ilyen jellegű, azaz halasztó jellegű jogszabályokból mi azt is kiolvassuk, hogy vannak olyan gondok, amelyekkel nehezen birkózik meg a kormány, s a megoldást számára csak az „időhúzás” jelenti. Valahogy így vagyunk ezzel a költségvetéssel is, amely még az államelnök általi kihirdetésre is vár, azaz amelyről még pillanatnyilag nem lehet azt mondani, hogy „életre kelt”. A magunk részéről ilyenképpen csak annyit mondhatunk: várjuk meg a költségvetést jóváhagyó törvény megjelenését a Hivatalos Közlönyben, s majd akkor fókuszáljunk annak adatsoraira.
Kommentár nélkül: az egyik neves hazai közvélemény-kutató intézet minap nyilvánosságra hozott felmérése szerint országunk felnőtt lakosságának több mint kétharmada úgy vélekedik, hogy a 2018-as esztendő számára rosszabbnak ígérkezik, mint az idei. Ezek szerint a többség távolról sem osztja a kormányfői optimizmust, sőt…

Hecser Zoltán

 

 

 

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.