Kormánybontók

55

Végre vége az újabb több hónapos politikai cirkusznak. Ismét megbukott egy kormány. Kormányok jönnek, kormányok mennek, nincs ebben semmi különleges – pláne nem Romániában –, hisz kies tájainkon az utóbbi tíz év alatt a tizedik kabinet fejezi be idő előtt munkáját, s adja át kényszeredetten stafétáját a soron következő tizenegyediknek. Ismét mondom, nincs ebben semmi furcsaság. Politikailag már-már kiszámíthatóvá vált a kiszámíthatatlanság.
Tegnap is minden az előre bejelentett papírformaságok szerint zajlott: a bizalmatlansági indítvány vitáját követő urnás szavazáson kényelmesen összegyűlt a kellő ellenzéki voksszám, s az így létrejött – egyetlen szent cél, a PSD eltávolításának érdekében összeverbuvált – parlamenti többség megvonta a bizalmat a Viorica Dăncilă nevével fémjelzett szociáldemokrata kormánykabinettől. Klaus Johannis államfő – mint ahogy az szintén várható volt – melegében gratulált a fő kormánybuktató liberálisoknak a – korábbi próbálkozásokkal ellentétben ezúttal jól elvégzett – munkához, hisz kicsi ficujkáján nyomban kipipálhatott egyet azon megoldandó feladatok közül, melyek őt egy másik szent cél eléréséhez, az újabb államfői mandátum megszerzéséhez segítik.
Közös győzelmi örömüket – mármint a Cotroceni-palotában maradását biztosra vevő Johanniszét és a PNL miniszterelnök-jelöltjeként látszólag a Victoria-palotába készülődő Ludovic Orbanét – az sem rontja, hogy Dăncilă asszony a kabinete sorsáról döntő szavazás előtt mindenkinek odamondogatott: felelőtlen, inkompetens, elképzelés nélküli embereknek nevezte a kormánybuktatásban érdekelt ellenzéki pártok vezetőit. Olyanoknak, akik azon túl, hogy távozzon a jelenlegi PSD-s kormány, elképzelésük sincs arról, hogy a kormányzati munkát holnaptól kivel, hogyan, milyen programok mentén folytassa. Kijelentésével csak az a baj, hogy igaza van. A mai aktív kormánybontók közül tegnapig – a semmitmondó „véget vetettünk a rémálomnak” és „megmentettük az országot a korrupt PSD-sektől” frázisok hangoztatásán túl – senki sem jeleskedett konkrét kormányzati terveinek ismertetésével. Úgy tűnik, a kormányváltóknak tényleg gőzük sincs arról, hogy mihez kezdjenek a várhatóan ölükbe hulló kormányalakítási megbízással. Ha pedig tudják, akkor arról mélyen hallgatnak. Ez pedig a hozzám hasonló, egyszerű mezei embereknek nem jó jel. Óhatatlanul is a közismert román népi bölcsességet juttatja eszembe: csak rosszabb ne jöjjön.
Persze az is lehet, hogy a mai kormánybontók közül holnaptól valóban nem akar senki se kormányozni. Erre utal Dan Barna meglátása, aki szerint a parlament jelenlegi összetételében nem lehet összekovácsolni egy olyan kormánytöbbséget, amelyik az ország normális működését tudná biztosítani, ezért csak az előrehozott választások jelentenek megoldást a politikai válságra. Hm. Ha meglátásai helyesek, akkor a kormánybontásban oly jeles konstruktív erők kormányalkotás helyett holnap – a nagyobb győzelmi nyereség reményében – ismét mindent borítanak. Az új, erősebb parlamenti, s majdani kormányzati többség reményében előrehozott választást. És hogy velünk, egyszerű mezei emberekkel a sok borogatás közben mi lesz? Kit érdekel, ha a fontoskodóknak holnap-holnaputántól – a mi kontónkra és a saját hasznukra – újabb cirkuszi fellépéssorozat kezdődhet.

Domján Levente

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek