Körmagyar

Egy szuszra

28

Kérem szépen, a völgyben mindenki megbolondul, nagy a koslatás, egyik adja a másiknak a kilincset, elmondhatom, a mi völgyünk a csend és nyugalom háborítatlan sarka, de ennek most vége, mindenki megbolondul, mert Magdi néni nem tud vigyázni a szájára, elfecsegi, látja Lacit hazajönni az orosz fogságból, Laci rongyos, borostás, tetves és büdös, cikcakkos fülekkel érkezik, mert a lágerpatkányok kikezdik valahol Szovjetben, hogy a falu gémes kútján beleiszik a vödörbe, hogy a községháza kőlépcsőjén sokáig elüldögél, na, jó, jó, de ki az a Laci, néznek össze az asszonyok a tejcsarnokban, mert a völgyben csarnokba járni csakis asszonydolog, a férfiak ilyenkor benyúlnak a kredencbe, hátrabillentik a fejüket, fogják a kalapjukat, csakis férfidolog, hogyhogy milyen Laci, kapja fel a vizet a csarnokosné, igaz is, nem szép dolog ne tudni, milyen Laciról szól a történetünk, hát arról a Laciról, aki negyvenötben simán hazajön a háborúból, akkor is a Zengő felől jön, nyirkos, tetves és büdös, s mivel Laci dolgos kezű legény, mindjárt megfogja a gyalut, ahelyett hogy a berkekben rejtőzködne jó darabig, feljelentik Lacit, jönnek Laciért vörös csillagos katonák, viszik Foksányba, onnan az Urálba viszik, kőszén- vagy uránbányába viszik, az idősebbek még jól emlékeznek ma is, amint a katonák kísérik Lacit kifelé a völgyből, mondják neki, vigyázz magadra, Laci, ne éhezz sokat, marad a félelem, a suttogás, az új hatalmi gennyekre utalva felszegtől alszegig és – már bocsánat – szarmagyaroznak jó darabig, Laci emléke halottak napján kap egy szál gyertyát, gyújtok most is, ha nem fúj erősen a szél, mondom, Laci hírére a völgy azonnal összeszalad, miért ne szaladna össze Laciért, van, aki egykori csoportképpel jön, amin rajta van Laci, bokrétával a kalapjában, van, aki az egykori honvéd kinagyított képét hozza el, készült Marosvásárhelyen, Ross Manó műtermében, 1941, a képeket megnézi a bakter, azt mondja, kétségtelen, őt látja visszajönni, ki mást, ha így van, keresni kell Lacit, csak óvatosan, mondja valaki, vigyázni kell, nehogy sajtónyilvánosságot kapjon az eset, mert akkor megeszi a fene, nem magyarázta meg, mire gondol, összejárjuk a berkeket, megnézzük a templomtornyát, ki-ki otthon felkutatja padlását, bevetjük a völgy egyetlen szagra menő kutyáját, de semmi, megvan, kiáltja valaki, de mint kiderül, tévedés esik meg, az illető nem Laci, hanem a kápolnában lakozó Keresztelő Szent János kőkorsóval indul a patakra, akkor áll elé egy hiteles szemtanú, akit soha nem fognak lódításon, elmondja, látja Lacit ott ülni a községháza lépcsőjén, talán megérkeznek a katonák, talán a parancsnok azt mondja Lacinak, kövesse, feljelentésre szállnak ki, véli egy rókaképű vörös ember, mert mire, ha nem, megint szarmagyaroznak az emberek, hogy kérem szépen, harmadszor is feljelentik Lacit, pedig Magdi néni csak álmodik Laciról, 92 évesen feszt álmodik.

Lokodi Imre

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek