Korképek és kórképek 54. – Intelligencia 3.

91

Az IQ-t számtalan kritika érte, legfőképp azért, mert bírálói szerint nem lehet az általános értelmességet egyetlen számmal kifejezni, hisz ennél sokkal komplexebb jelenségről van szó. Ami részben – ismétlem: részben! – igaz is. Ám ezzel együtt mégis egy irányadó értékről van szó – mondom én és még sokan, akik ezzel foglalkozunk a gyakorlatban is. Mert az alaposan és sok odafigyeléssel meg tudással végzett felmérési munka rengeteg információt szolgáltat a szakembernek, ami pontosítja és árnyalja az illető számot.
Ráadásul azt is tudjuk, hogy ha valaki egyszer, mondjuk IQ = 120 szinten teljesített, az ennél gyengébb máskor sem lehet, csak a véletlen műveként, ám fennáll a lehetősége, hogy ennél esetleg, ha nem is sokkal, de jobban is teljesíthet. És a gyengén teljesítés esetén is igaz, hogy aki mondjuk IQ = 60, azaz enyhén fogyatékos szintet mutat, ennél gyengébb nem lehet, de valamivel jobb talán igen! Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a különböző értelmi szinteket egy nagyobb sáv jelöli, azaz két határérték között mozog, ezért mindegyik szám – intelligencia-kvóciens – valójában egy értelmi zónába való besorolást jelent, amibe sok minden belefér. Ha ehhez még hozzávesszük az egyéni vizsgálat során szerzett adatokat, melyek a tempóra, ritmusra, hozzáállásra, a gondolkodásra, feladattudatra, magatartásokra, merevségre és hasonlókra vonatkoznak, akkor láthatjuk, hogy az a szám elég sok információból áll össze, és a szakember a számon túlmenően közvetíti is azokat. Természetesen léteznek olyan vizsgálatok és eszközök, melyek a globális intelligenciát, azaz ennek a képességnek többféle, köztük szóbeli, gyakorlati-technikai oldalát is igyekeznek megragadni.
A baj ott kezdődik, hogy ez a szám beszivárgott a köztudatba, egy igen leegyszerűsített és kevéssé értett formában: neten vagy lapokban megjelenő „tesztek” mérik fel és adnak ilyen-olyan eredményeket. Ez a lélektani folklór valóban kétségbe vonható, mégis inkább ez terjed. Persze a valódi értékeket is megvétózzák, különösen azok, akiknek nem tetszik a sajátjuk, vagy akik nem tudják megfelelően értelmezni, illetve néha az olyan többé-kevésbé szakemberek, akik nem igazán tudják, miről van szó, és a kritikával szeretnének okosabbnak mutatkozni a valóságnál; akik úgy általában szkeptikusak és nem tudnak disztingválni, hogy miben is mutatkozzanak annak és miben nem. Tény, hogy mindkét oldalról van még tennivaló az intelligencia mérése terén.

Albert Ildikó

A cikket teljes terjedelmében a Hargita Népe március 13-i számában olvashatják.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.