Korképek és kórképek 47. – Formátlan világ

62

A forma egységbe foglalja, rendszerezi, megszervezi a tartalmat. Márai írt nagyon szépen a forma fontosságáról. Persze ő polgár volt és a polgári világ eszményeit tartotta szem előtt. Igaz, valamikor a szakirodalom is megfogalmazta, milyen fontos, hogy a gyereknek pontos határokat szabjunk. Ma már ritkábban beszélünk erről, hisz anélkül is megy a világ, vagy csak egyszerűen senki sem figyel ránk, mert egyáltalán nem trendi, amit állítunk. A mainstream nem szereti a formákat, a keretet, mert az a legnagyobb megtartó erő: kapaszkodó, mely mindig eligazítást és ezzel erőt, biztonságot nyújt. A mainstream a külsőségeket szereti: a ruhákat, amelyek lehetőleg eltüntessék a nemi különbségeket, az autókat, a házakat, a jó mosószert, a finom ételeket, a fogyasztógépeket. De a külsőségek nem azonosak a formával. Csak ez valahogy elsikkad. A formák felosztják a világot: osztályoznak, a lényegre mutatnak, megkülönböztetnek. Vigyázat: nem elválasztanak, hanem rendszereznek, és ezzel átláthatóvá teszik a viszonyokat. És nem erőszakkal különböztetnek meg, hanem a valós helyzetek megismeréséből vonják le a törvényszerűségeket, és ezzel teszik mindenkinek érthetővé. Ám ez mára tilos. Mert mind egyformák vagyunk és mindent szabad. Mert a korlátok állítólag sértenek, sérülést okoznak a gyereknek, ha a szülő vagy a tanár megpróbálja megtanítani arra, mit szabad és mit nem (mert honnan tudják, ugyebár?), hogy, mi a jó és a mi a rossz (mert ugye minden, az igazság is, viszonylagos?). És hasonlók. A forma rendet teremt. A fejekben is. Rászoktat a logikus gondolkodásra. Lehet nem megtanulni a szorzótáblát, de ezzel arról is lemondunk, hogy egy életre megszokjuk, hogy a 2 x 2 a tízes számrendszerben mindig négy, vagyis a gondolkodás fegyelmét. És egyéb fegyelmet is, benne az önfegyelemmel. Ami bizony egyre kevesebb – mostanában szinte a fogalom is eltűnt a mindennapokból. A (rosszul értelmezett) szabadság nevében. A forma tartást is ad: külsőt, belsőt egyaránt. Mert támpontokat, értékeket, békés egymás mellett éléshez szükséges viselkedést biztosítva, az emberi méltóság tiszteletét sugallva az erkölcsi érzékre hivatkozik, és azt erősíti. A tartalom nélküli forma fölösleges bilincs. A forma nélküli tartalom maga a káosz. Amelyből bármi lehet. Szerencsére előbb-utóbb mindenképp valamilyen formát ölt magára. Ki kell várnunk, és segítenünk kell ebben.

Albert Ildikó

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.