Korhatáron túl is

Egy törvénymódosítás kalandos sorsa

118

A Hivatalos Közlöny keddi számában jelent meg ama 2018/156-os törvény, amely révén újólag módosították és kiegészítették a már amúgy is többször átszabott, a köztisztviselők jogállására vonatkozó 1999/188-as törvényt.

A mai naptól hatályossá váló törvény hosszú és kalandos utat járt be annak törvényjavaslat formájában való 2015-ös esztendei beterjesztésétől. Jó három évvel ezelőtt, pontosabban 2015. április 27-én született meg a köztisztviselők jogállására vonatkozó törvényt módosító javaslat, amely az egykori Szilágy megyei RMDSZ-es szenátor, Végh Sándor nevével fémjelzett (s azt még hat RMDSZ-es és egy szociáldemokrata honatya támogatta). Ami azután következett, az már regénybe illő, mert igen viszontagságosnak bizonyult annak elfogadása, ám ami utólag történt, az nemigen írható a honatyák, a törvényhozás rovására. De ne vágjunk a dolgok elejébe… Első házként a parlament szerfelett gyorsan elfogadta a törvényt, azt 2015. június 29-én szavazták meg. A képviselőház állandó bürójában 2015. szeptember 1-jén ismertették, de azt követően a dolgok lelassultak, s ez összefüggésbe hozható a 2015 végén bekövetkezett kormányválsággal is. 2016 elején került a szakbizottságok elé, áprilisban megérkezett a kormány véleményezése is, amely nem volt egyértelmű, ugyanis a Cioloș-kormány illetékesei szorgalmazták az általuk megfogalmazott javaslatok figyelembe vételét. Ez lett volna a legkisebb baj, lévén, hogy a megvitatás viszonylag gyors ütemben haladt, és 2016. július 2-án megküldték az államelnöknek kihirdetés végett.
Igen ám, de bekövetkezett egy hatalmas meglepetés: július 8-án Dacian Cioloș kormányfő aláírásával alkotmányossági aggályokat megfogalmazó beadványt postáztak az Alkotmánybíróságnak, s amely november 9-én azoknak helyet ad. A taláros testület döntését a Hivatalos Közlöny 2017. január 17-i számában közölték, s a szenátusban még aznap megkezdődik a törvény újratárgyalása. Néhány napon belül, pontosabban február 27-én el is fogadják. Március első napjaiban visszakerül a szenátustól a képviselőházhoz a némileg átírt szöveg, s megkezdődnek a képviselőházi viták, amelyek április 25-én zárulnak, a törvényt 212 képviselő szavazta meg. Május 8-án kézhez kapja az államelnök kihirdetés végett, ő viszont május 15-én nem a dekrétumot, hanem egy, a szenátus elnökének címzett átiratot ír alá, amelyben kérelmezi a törvény újratárgyalását. Annak nyomán október 30-án a szenátus újra megszavazza a törvényt, majd november 6-án megküldik a képviselőháznak. Ott sem pocsékolták az időt, lévén hogy november 14-én 170 igen szavazattal elfogadták (megjegyzendő azonban, hogy 93 képviselő ellene szavazott, heten pedig tartózkodtak). November 25-én megküldik az államelnöki hivatalnak a kihirdetés végett, de tíz nap múltán Johannis államelnök úgy dönt, hogy a taláros testülethez fordul alkotmányossági aggályokat fogalmazva meg, december 5-én keltezett átiratában. Az Alkotmánybíróság 2018. január 23-án hozza meg döntését, s azt a Hivatalos Közlöny február 16-i számában teszik közzé. Ilyenképpen a törvény harmadszor is visszakerül a szenátushoz, ahol az elfogadására április 23-án kerül sor, majd két nap múltán beterjesztik a képviselőház állandó bürójához. Ezt követően kerül sor a szakbizottsági vitákra, illetve jóváhagyásokra, majd annak június 13-i plénumán 177 igen szavazattal elfogadják. Június 23-án küldik meg kihirdetés végett Johannis államelnöknek, aki ez alkalommal nem tehetett mást, minthogy június 28-án aláírja a kihirdetésre vonatkozó 2018/516-os dekrétumot. Tehát több mint három évnek kellett eltelni ahhoz, hogy a törvényjavaslatból törvény is legyen, ha emlékezetünk nem csal, akkor az utóbbi húsz esztendő során nem volt olyan törvény, amely ilyen kalandos, illetve kacskaringós utat járt volna be.
Átolvasva a törvényt, akár lényegesnek is nevezhető, de ugyanakkor újdonságszámba menő előírással is szembesülhettünk. Ezek között közérdeklődésre számot tarthat az, amely értelmében az a köztisztviselő, aki betöltötte a törvényes nyugdíjazási korhatárt és eleget tett a nyugdíjazás megkövetelte minimális hozzájárulási időtartamnak, amennyiben továbbra is tevékenykedni szeretne, arra lesz lehetősége: amennyiben azt kéri a korhatár betöltése előtt legalább két hónappal és a kérését jóváhagyja az adott közhatóság vagy közintézmény vezetője. Következésképpen az általa betöltött köztisztviselői funkciót még legfeljebb három évig elláthatja, s ez úgy értendő, hogy évenkénti meghosszabbítással. A törvény ugyan a mai nappal hatályossá vált, de azok a köztisztviselők, akik az elkövetkező két hónap során töltik be a köznyugdíjtörvény által előírt nyugdíjazási korhatárt, nem élhetnek a szolgálati éveik meghosszabbításának ehetőségével. Nem, mert – amint már azt említettük – a vonatkozó kérést legalább két hónappal a korhatár betöltésének időpontja előtt be kell nyújtaniuk. Ezek szerint a törvény által most „felkínált” lehetőséggel csak azok élhetnek, akik 2018. szeptember 4. után töltik be a törvényes nyugdíjazási korhatárt (aki például szeptember 5-én, annak a mai nap folyamán kellene benyújtsa azt a bizonyos kérést).
Egy másik érdekes rendelkezése a most megjelent törvénynek az, hogy amennyiben egy községben a jegyzői állás betöltésére megszervezett versenyvizsgára nem jelentkezik egyetlen olyan személy sem, aki eleget tesz az egyetemi végzettségi és az években megszabott szakirányú tapasztalatnak, akkor ez a funkció ideiglenesen betölthető lesz másabb végzettségű személyek által is, amelyek tekintetében feltételeket és kritériumokat is tartalmaz a törvény.

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.