Könnyek

48

Mi az a titokzatos víz, amely a lélek kútjából buggyan fel és a szem tükrén jelenik meg? Milyen emberi érzések szűrőjén megy keresztül, milyen különös források táplálják? Hogy lehet az, egyszer kiárad, máskor elapad? Egyszer patakként ömlik a szemekből, máskor – mintha szárazság szikkasztaná a lelket – egyetlen csepp sem szivárog belőle? Hogyan jelenik meg, és hogyan tűnik el?
Kérdések, amelyek rendszerint akkor ötlenek fel bennünk, amikor másokat látunk sírni. Mert a magunk könnyeit nem tudjuk elemezni, de szabályozni sem vagyunk képesek. A könnyek megjelenését az ember lelki és hangulati állapota szabályozza. Amikor azt hisszük, hogy semmi okunk sincs sírni és mégis könny csillog a szemünkben, akkor szólal meg legőszintébben leplezett egyéniségünk. Mert a könny hatalmas úr, mely kénye-kedve szerint hol mint vádló, hol mint védő lép fel. Sok mindent tud a könny: panaszkodni és örülni, jajgatni és örülni, szomorkodni és kacagni, csak egyet nem tud: hazudni.
A gyermek könnye fakad fel a leghirtelenebbül. Azután a nőké. Utána az öregeké, és legvégül a férfiaké. A könny, mint a fentiekből láthatjuk, a gyöngeség jele. A bevallott gyöngeségé. Mert sírni a férfi is tud, ha bánat, csapás, fájdalom éri, de nem akarja bevallani. Égeti a torkát, pattanásig feszíti a halántékát, majd szétrepeszti a koponyáját. De nem sír, nem akar gyöngeségi vallomást tenni. Inkább szenved, többet szenved, mint az, aki szabadjára engedi a lélek kútjának feltörő vizét, de nem engedi, hogy úrrá legyen rajta az elérzékenyülés. S ezért nincs szívettépőbb látvány, mint a férfi zokogása. Akit egy férfi könnyei sem indítanak meg, az végképp leszámolt emberi voltáról.
A női könny? Balladák és románcok, drámák és regények, az anyai és hitvesi és a szerelmes szívről zengett millió dal örök témája. Annyi változata van, mint csillag az égen, fű a mezőn, bogárzümmögés nyári éjszakán. Egy könnycseppben megtalálod az egész embert…
Könnyezik a lány, ha szerelmesétől kedves üzenetet kap, és könnyezik, akkor is, ha elmarad az üzenet. Könnyezik az asszony, ha beteljesült boldogságára gondol, és könnyezik akkor is, ha csalódás éri.
Könnyezik az édesanya, ha gyermekének útját szerencsésen egyengette az élet, és könnyezik, ha akadályokat lát, amelyeken megküzdeni képtelen.
Könnyezik az özvegy, de legjobban az a szülő, aki édes­gyermekét kellett eltemesse, és ezek a legkeservesebb könnyek, még akkor is, ha az idő a fájó sebet begyógyultnak mutatja, mert az ebben az esetben soha be nem gyógyul.
Az ilyen könnyektől mindenkit mentsen meg az Isten!
De van könnye a kevésbé nemes érzéseknek is. Van könnye az indulatoknak is. A tehetetlen düh, a visszafojtott harag, a beteges irigység, a tetten ért gonoszság is kisajtolja a könnyeket. A megbántottság könnyei megértésre találnak, a megszégyenülés könnyei enyhítik az erkölcsi megítélést.
A könnyeknek hisznek az emberek. Férfiaktól gyakran lehet hallani, hogy nem bírják a sírós nőt. Mit jelent ez? A könny látása fájdalmat okoz nekik, a fájdalomtól mindenki szabadulni akar, így hát meg kell nyugtatni a síró nőt, meg kell hallgatni, törődni panaszával, sérelmével, odáig juttatni, hogy ne sírjon többé. Könnyekkel mindig többet értek el a nők, mint hódító mosollyal, felszínes nevetéssel. A könny az asszony legkipróbáltabb fegyvere az életben. Van, aki vissza is él vele. Inkább megbocsátanak olyan nőnek, aki préselni tudja a könnyeket. És megtéveszti vele társait.
De van-e olyan nő, aki sohasem sírt életében? Ettől a csapástól mentse meg az Isten a férfiakat!

Gálfalvi Gábor, Alsóboldogfalva

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek