Komolyan?

48

haromszeki_eszter_szerzokep_szSepsiszentgyörgy Európa Kulturális Fővárosa 2021 kezdeményezői a napokban nyilvános, Erdély-szintű konzultációsorozatot tartanak – Komolyan gondoljuk szlogennel – többek között a négy partnervárosban, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson és Kézdivásárhelyen. Felhívással fordulnak Székelyföld közösségéhez: akit érdekel a pályázat, van véleménye vagy javaslata, ötlete, ossza meg a kezdeményezőkkel, hiszen Sepsiszentgyörgy Székelyföld nevében pályázza meg az EKF-címet, olyan városokkal versenyezve, mint Kolozsvár, Temesvár, Arad, Jászvásár, Craiova, Bukarest és Brăila. A példa nem új keletű, hiszen korábban Essen a teljes Ruhr-vidék nevében pályázott, Maribor pedig öt partnervárossal együtt lett EKF.
Az immár harmincéves múlttal rendelkező európai kezdeményezésnek a kultúra, a társadalom és gazdaság fejlesztésében is számtalan előnye van. Nagyszeben például 2007-ben, amikor Luxemburggal osztozott a címen 220 kulturális projektet, 2062 eseményt bonyolított le összesen 50 millió euróból a Kultúra városa – kultúrák városa tematikával, amire körülbelül egymillió turista volt kíváncsi. Vagyis a városba látogatók száma az EKF évében megduplázódott az előző esztendőhöz képest, és megtriplázódott 2005-höz viszonyítva. A projekt magában foglalta mintegy 40 épület homlokzatának és a gangok felújítását, különböző felszerelések vásárlását, valamint több templom helyreállítását és a nagyszebeni repülőtér korszerűsítését is. A brit The Guardian 2007-ben a 9. helyen szerepeltette Nagyszebent a legvonzóbb idegenforgalmi úti célok rangsorában.
Pécs esetében – amely a pénzügyi-gazdasági válság kilábalási periódusának elején, 2010-ben volt EKF – is kimutatható a turizmus növekedése az előző évhez képest, a vendégek és vendégéjszakák száma egyértelműen gyorsabban bővült, mint Magyarország többi részén, és elérte a két évvel korábbi szintet. A cím elnyerésének hosszú távú hozadéka szakértők szerint az M6-os autópálya megépítése volt, hiszen ezáltal a város megközelíthetősége jelentősen javult.
Egy másik fontos tényezőre, a város lakóinak lelkületében végbemenő változásra, Bert van Meggelen, a Pécs2010 EKF-tanácsadója világított rá. Szerinte az új városi mentalitás megszületése a legalapvetőbb, az, hogy a lakók a város fogyasztóiból egyre inkább a város létrehozóivá lépjenek elő. Erre kiváló példa az 1999-es EKF-helyszín: Glasgow, amely piszkos volt, és ahol magas volt a munkanélküliség aránya. A programnak köszönhetően viszont az emberek elhitték és megértették, hogy az ő segítségükkel, az összefogásukkal, közös akaratukkal a városuk jó hely lehet.
Nem tisztem megítélni, hogy mennyi esélye van Székelyföldnek Kolozsvárral szemben, amely évek óta tudatosan készül, és jelenleg Európa Ifjúsági Fővárosaként edz a nagy megmérettetésre, vagy épp Brăila ellenében, amely a kiszivárgott információk szerint manelekoncerttel, erotikus autómosással, sport-rúdtánccal, mustárfesztivállal és káromkodási versennyel próbál kitűnni. Az azonban kétségtelen, Székelyföldnek is előnyére válna, ha elnyerné az EKF-címet. S talán épp erre van szükség, túllépve a székelyföldi városok közti rivalizáláson, a mindennapi élet nehézségein, a művészet és a kultúra közvetítésével lehetne csökkenteni a feszültséget és erősíteni a társadalmi kohéziót. Talán ha többen lennének aktívak, kevesebben lennének kilátástalanok, és ha többen ragaszkodnának jobban, kevesebben mennének el. Talán ha a panaszáradatot építő kritikává, javaslatokká formálnánk, az események a mi véleményünket, ízlésvilágunkat is tükröznék. Talán ha mindenki odaáll, győzni is lehet, és ha a kezdeményezők és lakosság kölcsönösen figyel egymásra, akkor valóban több lesz az EKF-projekt egy rendezvénysorozatnál.
A kérdés, hogy komolyan gondoljuk-e?

Háromszéki Eszter

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.