Kommunikálunk

59

Ezelőtt tíz évvel már nem is annyira kezdő újságíróként még keményen meg kellett küzdenem egy-egy elöljáró, intézményvezető vagy polgármester nyilatkozatáért. Az újságírókat még a kétezres évek közepe táján is inkább lerázni volt szokás, később aztán a tisztségviselők között is egyre többen ismerték fel a kommunikáció fontosságát. Többen rájöttek hamar a hasznára is, néhány év alatt pedig a fifikásabbak már arra is, hogy kell használni, esetleg kihasználni a sajtót. Az erdélyi magyar tisztségviselők kommunikációs ősködjében nem ritkán napokig kellett hívogatni valakit vagy valaki titkárnőjét azért, hogy el lehessen érni, vagy időpontot lehessen kérni tőle, és az előszobázás módszerét is gyakran alkalmaztuk, alkalmazták: újságíróként úgy, hogy odamentünk az illetőhöz, és addig ültünk a titkárnőnél, amíg fogadtak, tisztségviselőként pedig úgy, hogy hiába ment megbeszélt időpontra az újságíró, úgy is addig ültették a titkárnőnél, amíg megunta. A mobiltelefonok elterjedésével aztán az elérhetés is könnyebbé vált, igaz, ennek a korszaknak a kezdetén egy-egy telefonszám megszerzése még sok munkába került. Ma már az intézmények és politikai formációk is közzéteszik tisztségviselőik elérhetőségeit.
Az intézményi kommunikáció is teret nyert most már, a különböző hivatalok, önkormányzatok igyekeznek nálunk is tenni ezért. Ma már kétségtelen, hogy a pártatlan és nyílt párbeszéd az eredményes az intézmények részéről is, egy polgármesteri hivatal például akkor kommunikál jól a közösséggel, ha a kommunikációja nemcsak az eredményekről és megvalósításokról szól, hanem a nehézségeket sem tussolja el, és a problémákat sem igyekszik rejtegetni. A kommunikáció minősége meghatározza az intézmény környezetéhez való viszonyát.
Az elmúlt hetekben sok környékbeli polgármesterrel beszélgettem, és erre készülve sok korábbi nyilatkozatukat is átnéztem, a települések honlapjaira is rátekintettem. Egyetlen tisztségviselő volt, aki minden sajtókapcsolati írott és íratlan szabályt felrúgva mondhatni, válaszra sem méltatott, a polgármesterek többsége azonban – mindenki a maga módján – összegezte és közölte tavalyi eredményeiket, de a gondjaikat is. A megfelelő kommunikáció kiváló politikai tőke – választott tisztségviselőink többsége ezt már felismerte és kamatoztatja.

R. Kiss Edit

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.