Kolozsvári spiritusz

214

Az elmúlt napokban filmbe illő jelenetek játszódtak le Kolozsváron, ahol egymás után két bankrablás is történt. Habár az események egymástól függetlenül zajlottak le, mégsem lehet különálló elemekként értelmezni őket, hiszen számos összefüggés található az események hátterében.
Először is nézzük a tényeket. Június 18-án, hétfőn délután egy fején maszkot viselő személy kirabolta a Transilvania Bank kerekdombi ügynökségét. Az elkövető késsel fenyegette a bank alkalmazottait, majd a 20 ezer lejes zsákmánnyal elmenekült a helyszínről. A sikeres akcióból ihletet meríthetett az a lelkes vállalkozó, aki ugyanazon a héten, csütörtökön megpróbálkozott a Mărăști téri CEC bank kifosztásával.
Habár ez a próbálkozás korántsem bizonyult annyira kifizetődőnek, mint ahogy azt az elkövető várta, mégis számos tanulsággal szolgál a kevésbé Viszkis-fanatikusok számára is. Tehát mi is történt pontosan? A második rablónk üres kézzel és kissé megszégyenítve távozott a helyszínről, hiszen sem pénzt, sem elégtételt nem kapott senkitől. Sőt, még azzal is szembesülnie kellett, hogy az égvilágon senki sem veszi komolyan szándékait, hiszen hiába szorongatott fegyvert a kezében, sem a bankban dolgozók, sem az ajtóban pakolászó hölgy nem könyörgött sírva az életéért.
Hát igen. Nem elég, hogy a bank alkalmazottja szemtelenül nemet mondott, és egy banit sem nyújtott át főszereplőnknek, még az épületben álló ügyfelet is hidegen hagyta a kialakult vészhelyzet, és halált megvető nyugodtsággal pakolászta iratait a pisztollyal hadonászó rablónk jelenlétében. Ez már az elkövetőnknek is sok volt, így nem volt más választása, menekülnie kellett. Az önmaga paródiájává váló bankrablási kísérlet, ha másra nem is volt jó, azt megmutatta, hogy miként is változnak az emberi sorsok, lehetőségek. Jobban belegondolva mind átéltünk már olyan helyzetet, amikor minden simán ment az életünkben, könnyen megszereztük, amit akartunk, és dolgunk végeztével elégedetten távozhattunk. Aztán olyannal is szembesülnünk kellett, hogy bizonyos időszakokban semmi sem sikerült, hiába próbálkoztunk, úgyis padlóra kerültünk. Sőt, a környezetünk még jól a képünkbe nevetett közben. Na de vajon mikor jutunk el arra a szintre, ahol fegyver jelenlétében is magasról teszünk a világra? Hát kérem, ebben van az igazi spiritusz, nem a viszkisüvegben.

Keresztes Bea

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.