Klemm József – kétszer aláhúzva…

286

…most, hogy minden már
mögöttem, s tudom, hova
visz az utam és

honnan jöttem, most,
hogy látom, mi az ok, s mi
a cél, s hogy minden

kezdet és vég egy
pontban összeér, most kell
végre nagy csöndben

maradni, rendet
rakni a házban, fehér
falakba ajtót

faragni, hogy – ha
megérkezik – már nyitott
legyek végre a

nagy Fényre, amely –
mikor lelkemig elér –,
megtisztít minden

bajtól és bűntől,
mi rám rakodott itt lenn,
az anyag lucskos

iszapjában, hol
csillapítatlan vágyam
következtében

folyvást úgy érzem,
nem tudok szabadulni
az ős agyagból,

melyből vétettem,
s mely börtönöm lett, mivel
vétettem Uram

ellen, én, aki
későn értettem meg az
üzenetet, hogy

minden az enyém,
s nem kell szembeszegülni
a paranccsal, hisz

csak az elmém csal,
amikor azt hiszem, hogy
a szabadság nem

más, mint lázadás
a törvény ellen, hiú
szívvel önmagam

boldogulását
vélem a legfontosabb
célnak, s imámat,

mint üres markom,
Istenem arca elé
mogorván tartom,

és átkozódom
olykor, ha a bozótban
nem akad fenn egy

kövér kos, mely majd
saját oltáromon lesz
égő áldozat…

…de a kárhozat –
szerencsémre – a bűnt nem
követi rögvest,

s e balga szolga
kapott időt arra, hogy
parlagba ásott

Botár László: Krisztus-fej

árva dénárját
előkaparja, bankba
fusson, kedvező

kamattal jusson
hozzá két-három dénár
hitelhez, mellyel

haladékot nyer
az ostoba, bízva, hogy
a jó Úr által

kiszabott kora
elegendő lesz arra,
hogy adósságát

lerója végleg,
még mielőtt eljő a
nagy elszámolás…

…most látom, nekem
valóban volt szerencsém,
vagy talán más nem

annak nevezné
ezt, de kegyelemnek, hisz
röpke életemnek

minden darabja
úgy illeszkedett össze,
mint egy nagy torta

tésztája, krémje,
s habja, mely együtt adja
a végeredményt:

a teljes csodát,
melynek minden falatja
maga az éden,

a tökéletes
egész, hiszen az édes,
a savanyú és

a keserű ily
merész elegye képes
csak arra, hogy e

furcsa világban,
ahol minden töredék,
helyreállítsa

a nagy egységet,
a harmóniát, melyben
nincs már ellentét,

csak megnyugvás, csak
csönd, összekapaszkodás,
s egy csöpp félelem,

mit mond majd a jó
Mester, ha trónja előtt
összefut velem…

…de én mit mondok
Neki, mikor átitat
majd az áhítat,

azt már most tudom:
– Nézd, mindent összevetve,
Mester – súgom majd

remegő testtel –,
volt bűnöm, volt erényem,
csöndem és szavam,

árnyam és fényem,
sok barát, pár ellenség,
sok bánat, öröm,

mindenből jutott,
valóban: szép játék volt,
Uram, köszönöm!

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.